Agyzaj

És pont. Itt ért véget az, hogy nem tudom eldönteni, miről szóljon ez a blog. Nem lesz tükörblog, és nem lesz benne szimpla közélet, politika sem.

Úgy érzem, ideje létrehoznom egy tematikus blogot a tanításról, az abban előforduló érdekes, szomorú és vidám történetekről. Szóba jöhet egy kis szakmázás (matematika, kémia, esetleg fizika), de akár országos szintű oktatáspolitika is. Bármi, ami kapcsolódik a tanári léthez, annak kínkeserves gyötrelmeihez, vagy éppenséggel dicsekvésre méltó örömeihez... ...mely utóbbiról valljuk be férfiasan, egyre kevesebb jut osztályrészül.

Hát kalandra fel, induljon a banzáj, vessen szét a frász!;-)

Ma reggel a tükör elé álltam, elrendeztem kinézetem, megigazítottam mindenem, így hát amit most fogok mondani, azt a megigazultak magabiztosságával teszem;-)

Advent van, Jézus születésnapjára készülünk. Na persze, manapság ezt nem így illik fogalmazni. Krisztus születésével nehezebb lenne megmagyarázni a plázák lerohanását, mint a "szeretet ünnepe" fogyasztásra és ajándékozásra inspiráló, felpuhított remix verzióval.

Szóval a szeretet ünnepe...
Jó, akkor gondolkodjunk a szeretetről:
Fel nem bírom fogni, mit szeretnek a népek ezen a ferin!?:o)
Már akik szeretik. Úgy tűnik megint egyre többen.
Ez a nagy Nemzeti Amnézia Party, a NAP, mely beragyogja fényével az axonokkal átszőtt, koponyakitöltő szürkeséget.
No de miért? Miért kell egyeseknek még mindig ez a pápai pojáca?
Megfejtem... ...vagy nem...
...Szóval egy határozott talánnal találgatok.

Szerethetik a ferit azért a gyökérszocik, mert képes volt "visszahozni a szarból a kormányzást", maszop lovagként lecidráztatta, mondhatni porig alázta a gyűlölt jobboldal szemétorbánját...

Szerethetik a ferit azért is, mert nem egy egyszerű eset, akit zsebre tehet a szadista vezérkar, vagy akár betojással honorálna egy Szijjártó-féle tényfeltáró, "súlyos törvénytelenségekre" rávilágító sajtótájékoztatót...

Aztán itt vannak azok a píár jegyek, amik innen nézve durva szemölcsök, de onnan nézve szexepilbe hajló anyajegyek:
modern vagyok, a modern baloldalért dolgozom; szakértő vagyok, a Corvinuson előadok; liberális jogvédő vagyok, romát-zsidót pártfogolok; családszerető vagyok, mindenütt Klárival láthattok; érzékeny vagyok, tragédia áldozatait siratok; sportos vagyok, naponta futok; mindenjóból vagyok, folyton mindenjózok...

Nem barátaim, ennyi magyarázat nem lehet elég. Ennyi felhozott érv egy kifinomult szenzorú értelmiségit még nem csalna kelepcébe.
Mi hát a kulcs, mely nyitja a pápai gazfickó titkainak dobozát?

A DIFFERENCIÁLT BESZÉDMÓD, az itt az eszest is romlásba döntő, elcsábító szirénhang! Feri, b+, ez kurvára megy neked.

Szemben a fidesz szócsöveivel, vagy akár Orbánnal, a mi ferink látszólag nem nézi hülyének a népeket. Úgy fogalmaz, úgy beszél, úgy forgatja a szót, hogy azzal mintegy beavatottá teszi a hallgatóját, mintha ő is részévé válna a nagy országvezető súlyos dilemmáinak.
S miközben beavatódik az óvatlan polgár, már át is érzi a cselekvések szükségszerűségét, azok elkerülhetetlenségét.
De ne ragozzam feleslegesen az igét, lássunk egy közelmúltbéli példát!

„Ha egyensúlyt is akarunk tartani, adót is akarunk csökkenteni, akkor belső átcsoportosítás kell (...) Magyarországon adót csökkenteni azért nem lehet, mert nem engedhetjük meg magunkat, amit Nagy-Britannia, ahol 8 százalék lesz a deficit. Ha itt annyi lenne, a forint összeomlana (...) a választóknak kedves lenne azt mondani, hogy lesz adócsökkentés, de nem mondhatok ilyet, nem kívánok felelőtlen ígéretek versenyébe kezdeni. Csak azért, hogy a választók kedveset halljanak tőlem, nem hazudhatok nekik (...) ha a költségvetés főbb tételeit nézzük, nem látom annak lehetőségét, hogy sok száz milliárd forinttal csökkentsük az oktatási, egészségügyi vagy a szociális kiadásokat. Márpedig ez a két nagy tétel, ha ezekhez nem nyúlunk hozzá, nincsenek százmilliárdos források”.

Szóval, kedves Orbán Viktor, azt javasolja neked malac, a senkiházi antifletó drukker, ha akarsz II. királyságot, meg kell szabadulni a lózungoktól, a kifejtetlen nagyotmondásoktól, s ahogy a népszavazási kampányban már megtetted néhányszor, intelligens módon kell szólni hozzánk, választópolgárokhoz, mert mi, édesdrága tesókám, nemcsak a hülyék gyülekezete vagyunk, de bizony mondom néked, képesek vagyunk komolyabb dolgok befogadására is. Gondolkodásunk sem egybites, sőt, én még többszörösen összetett, differenciált mondatokat is fel bírok dolgozni, s eddig még működtek a kognitív funkcióim;-)

Mielőtt még valaki félreértene, és azt hinné, hogy engem is megtévesztett a legnagyobb magyar kártyás, és ez valamiféle méltató poszt lenne, hát közlöm: NEM.
Én pontosan tudom, kivel állunk szemben, mennyire veszélyes egy pszichésen zavart, ámde nem kicsit okos politikai terminátor...

S ha valaki NAP-égést kapott volna, s emiatt engem oktalan szarsárdobálással vádolna, hát emlékezetfrissítés gyanánt álljon itt két - teljesen manipulálatlan - videó:

"Klikkelj Rám!
Én nem félnék, én rám klikkelnék!
Nem kell hozzá nagy bátorság. Klikkelj a miniszterelnökre!
Ne izgulj, csapjunk bele! Ja nem, klikkeljün bele!
Csak nem félsz?
Gyere az egérrel az arcom közepéig, és ott klikkelj rám!
Nincs veszteni valód. Ehhez kevesebb bátorság kell, mint a reformok többségéhez.
Klikkelj rám!"

"Tájékoztatom önöket, hogy meghallgattam a minisztert és a vasút vezetőit, és az általános emberi felelősség kifejezéseként elfogadtam a miniszternek és a vasút elnökének lemondását."

Szerencsétlen Horn Gyula... Vajon mi van vele? Semmi hír se róla, s a szelleme már halott...

Igen, halott a szelleme, mert őbenne volt még némi betyárbecsület, vagányság, de ugyanakkor némi őszinteség és tisztesség is.
Jó-jó, tudom, vágom, ávóskomcsi meg ilyesmi, de azért a mostani garnitúrához képest kész Grál-lovag, hozzájuk képest szorult bele leheletnyi "gentleman’s agreement" mentalitás, vele még érdemes volt tárgyalni és megegyezni. Sőt, időnként még tanácsadásra is járt Viktor őfelségéhez, annak I. királysága idején.

Miről jutott ez eszembe? Jogos a kérdés.
Föltettétek, hát megválaszolom;-)

Szóval, mikor én még, mint lelkes proligyerek, épp az egyetem padjaiból - első generációs értelmiségiként - az élet utcájára taszajtva kovájogtam a frissen forrongó, nagy közéleti dzsungelban (1989-1990.), akkor létrejött egy MSZP nevű párt, és azt mondták, azt kiáltották szerte- és persze szanaszéjjel, hogy ők most aztán demennyire és milyennagyon szocdemek lesznek. Több se kellett a balos elhajlású süldő malacnak, belépett a klubba abban a pillanatban, amint alaposan letorkozták az első állítólag szabad választást. Így volt etikus: elbukott, földön fekvő pártba kellett fektetni a küklopszi méretű szellemi potenciá(l)t;-))

Miközben a potenciát fektettem-fektetgettem, nagy emberekkel is találkoztam, kezeztem. Nyers Rezső igen jó ember volt, és pöttöm panna nélkül. De nagy embernek tartották a tagok, mindenki őt akarta No. 1-ként látni 90' tavaszán, csakhát azt mondta az ő szerény szájával, már öreg, most pragmatikus manus kell, így hát passzolná a lasztit a másik törpéhez, akiben akkor még buzgott a mócsing.

Szóval, Horn Gyula pártelnök lett, de én akkor már passzív rezisztanciába vonultam, túl sok volt nekem az örökös elvtársozás meg internacionálé éneklés az unalmas konferenciák végén, melyek nagyon sokszor nosztalgiázó és "jól elb...k ezt a rendszerváltást, elvtársak" locsogásokba csapott át. Szóval, akkoriban volt még ott komcsi bőven, nem erre számítottam. Csalódtam, leváltam.

Azonban volt egy beszéd, amelynek egy részletét sosem felejtem. Gyula úr mondta, és többek között a külügyminiszteri taktikájának fortélyait osztotta meg mélyen tisztelt (jaaa, mert mélyen voltak, az biztos...) hallgatóságával.
Ennek lényege valami olyas volt, hogy amikor tudta, kemény tárgyalása lesz, kitűzött egy célt. Például: Ha el akart érni 50-et, miközben tudta, hogy az ellenfele 20-al lenne megbékélve, no akkor baromi határozottan benyögte rivális partnerének a 100-at.
Faarc pozicionálva, rögzítve.
Uppssz, ledöbbent a csóka, de próbált alkudozni. Addig-addig, míg gyuszikánk kiegyezett a végén az ötvenben. Mindezt persze fanyar képpel tudomásul véve, csak befelé somolygott a ravaszdi. Nem nagy trükk, de nehéz jól csinálni ezt a szemérmetlenül pofátlan kofaságot.
És persze úgy kell eljutni a tárgyalásig a megelőző időszakban, hogy az ellenoldal mit se sejtsen valódi céljainkról. 

Hát ez jutott eszembe, mikor ezt olvastam az origón:
"140 ezer forintos fizetéshatárig mindenki megkapná a 13. havi illetmény helyett járó pótlékot. Csizmár Gábor szerint ezzel a közszféra dolgozói a 13. havi illetményüknek csupán az egyharmadától esnének el." 

Tetszik érteni, ugye? Hintjük a magot hetekig, hogy szopacs lesz, nixum-pexum tovább a 13. havi, nincs is 13. hav, beeee:-P... ...aztán meg rippsz-roppsz, kétharmada megmarad! Jujjj, de cuki, örül is a bamba közszolga, hinnye de jóságos az ő Ura, az empatikus pápai gyerök, a haza- és romamentő nemzetfő.

Déja vue érzés, ez cikázott át rajtam a múlt heti gázáremeléses jótékonysági story után. Ugyebár ott is hetekig, sőt tán hónapokig hittük, etettek bennünket azzal, hogy gázáremelés lesz, holott a világpiacon folyamatosan esett (mit esett? zuhant!) a kőolaj ára, és hát kilenc hónapos átlag ide, kilenc hónapos átlag oda, januárig ez muszájszerűen begyűrűzik, vagy ha nem, renonc.
De a kormány lapított, nem szólt. Hagyta, hogy belénk ivódjon a szomorúság és a megemelt gázár gyásza. Aztán, mikor már a zsigereinkben tobzódott, hát előállt a nagyon baloldali milliárdos, és megmondta az ő igazmondó szájával: nem lesz gázáremelés, a kormány nem engedi.
Okés, jó pont leosztva.

Szóval, Gyula bá' nincs jól, ez nem kétséges, de kofalogikája hibátlanul működik ma is. Ember nincs, aki nem eszi meg 110-es IQ alatt.
Abból meg van bőven-e hazában, elég megnézni a közvélemény-kutatók által - utóbbi három hónapban - kimutatott tendenciákat...

Emberek, utolsó pillanat érzésem van. Az élet sűrűje hatalmas pofonokkal élesztgeti a tétlenségben punnyadó, óvatoskodó állami apparátust. Nem tudom, megtörténik-e a Nagy Észbekapás, vagy roma ügyekben is érvényes: "nekünk Mohács kell".

Miközben Popper a "gárda garázdálkodásáról" hablatyol, addig mindenki garázdálkodik itten, csak épp a gárda nem emelt még kezet senkire...
Figyelemelterelés. Pedig mindenre van idő, csak erre nem.

Roma ügyekben sűrű-fekete hetet zártunk, siralmas a helyzet, ez nem vitás. Felfigyelhettünk arra, hogy garázdaság miatt ítélt el a bíróság öt barcsi suhancot, akik nyilvánvalóan, és az első vallomásuk (később visszavonták) szerint is rasszista indíttatással vertek meg két roma asszonyt idén januárban. A bíróság szerint nem lehetett minden kétséget kizárólag bizonyítani a rasszista indítékot, amely egyértelműen súlyosbította volna az ítéletet.
Tetszik érteni ugye? Az igen tisztelt bíróság eljutott oda, ahová amerikai kollégája is az O.J. Simpson ügy kapcsán: tudjuk mi az igazság, de vagy a jog, vagy az ügyészség elmeháborodott működése miatt az ítélet nem arról szól.
Jól van, gratula b+! Van még lejjebb? Már hogyne lenne!

Az úgy van, polgártársak, hogy nemcsak romákat ér sérelem...
De nem ám. Mi az hogy? Nagyon se!
Épp múlt vasárnap Kiskunlacházán, nagy valószínűséggel roma elkövetők, előbb megerőszakoltak, majd megfojtottak egy 14 éves lányt. Én csak keresem a hírek között TGM nevét, amint épp antirasszista tüntetést szervez, hiszen annak idején ő volt az, aki Mortimer-ügyben azonnal rasszizmust kiáltott, eszébe sem jutott az ártatlanság vélelmének magasztos eszménye. Hát kérem, itt is kiálthatna legalább annyi indokkal, csak éppen fordított előjellel, a magyar etnikum sérelmére elkövetett rasszista bűncselekmény kapcsán. Miért? Egyszerű: hallott már valaki olyanról, hogy az elkövető és az áldozat is roma lett volna egy hasonló cselekményben? Emlékszünk még Pénzes Henrietta esetére?
El tujátok képzelni, kedves barátaim, milyen fülsiketítő hápogás lenne itt, ha az áldozat egy roma lány lett volna, és az elkövetők echte magyarok? A könnyebb fantáziálás érdekében elég, ha a molotovozások körüli Teleki-féle prejudikálásokra gondoltok....

Visszatérve a kiskunlacházi esetre, pénteken komoly méretű, becslések szerint 3-6000 fős tömeggel, fáklyás felvonulásra került sor, tiltakozásul a helyiségben terjedő erőszak, bűnözés ellen. A független polgármester nem kötött lakatot a szájára.
Az origo mérsékelten, már-már szemérmesen számolt be az eseményekről. Kiemelte:
"Bár még nem lehet tudni, ki követte el a bűncselekményt, a polgármester így fogalmazott: "Kiskunlacházán elég volt a roma erőszakból!". "
Ennél keményebben és jóval részletesebben foglalkoznak az üggyel - a nemzeti radikálisnak tekinthető - Szent Korona Rádió hírportálján, bár ők is megemlítik, hogy egyelőre még nem bizonyított, csak nagy valószínűségű az elkövetők származása.

Nos, én nem tudom, mi lesz az események láncolatának vége, de semmi jóra nem számítok. Attól mindenesetre ideggörcsöt fogok kapni, ha feri kártyásai, vagy TGM marxistái mélyszegénységgel próbálják majd megmagyarázni a megmagyarázhatatlant... Csoportosan(??) elkövetett nemi erőszak és gyilkosság szegénység miatt? Poénnak is rossz, kedves liberális jogvédők.

Elgondolkodhatnának már azon az egyszerű tapasztalaton, hogy ebben a "k...a országban", ahol - az mszp-szdsz kormánynak köszönhetően - az elmúlt hét évben 1,7 millióról 3,1 millióra emelkedett a létminimumon vagy az alatt élők száma, így hát a nem roma polgártársak bő többségben vannak közöttük, a hírekben, ha meghallod e bűvös szókettőst: "megélhetési bűnözés", nem a fűtetlen kalyibában tengődő Bözsi néni tyúktolvajlása, vagy az öngyilkosság gondolatával játszó, nemrég munkanélkülivé vált, 40 éves, 3 gyermekes Magyar Marcell fatolvajlásának képe villan szemed elé, hanem... ... de hagyjuk, a cigánybűnözés tabusított szó...

Addig, amíg nem néz szembe a balliberális oldal az eltérő szokásokkal, vérmérsékletekkel, szociokulturális berögzültségekkel, addig önámításban úszó, léket kapott süllyedő hajó lesz a roma ügy. A folyamatos rasszistázás csak arra jó, hogy a társadalomban bűntudatot keltsen, miközben a bűnözök felé részleges megértést, empátiát sugall: "jajj, hát nagyon szegény, kénytelen lopni, hogy ne haljon éhen". Popper is effélét gajdolt: "Nem fognak a cigányok engedelmesen éhen halni".
Akkor mit fognak, kedves P.P.? Elvenni erőszakkal azt, ami "jár" nekik az éhenhalás ellen?
O tempora, o mores!

Bizony mondom néktek, a vidéki bűnözés egy olyan otrombán burjánzó cserje, aminek szerteágazó a gyökérzete, s nem lehet egyetlen ágával, a szegénységgel megmagyarázni virulens létét.
Ez a kiskunlacházi eset egy utolsó figyelmeztetés a kormánynak, hogy lépnie kell a vidéki közbiztonság megerősítése érdekében, a hibás szociokulturális berögzültségek felszámolásáért oktatással, munkalehetőséggel, a segélyezési szabályok megváltoztatásával, de mindenek előtt és elsősorban a rendőrség megerősítésével, intézkedési jogainak tágításával. Nem Magyar Gárdának, nem civil polgárőrségnek, hanem a magyar rendőrségnek kell megvédenie adófizető állampolgárait.

És nem úgy, ahogy Galgagyörkön tették, ahol csak akkor voltak képesek nagy létszámban kivonulni, mikor "gárdaveszélyt" vizionáltak a helyi romák.
Most sem voltak kevesen - a kiskunlacházi fáklyás menet fegyelmét féltő szeretettel óvó - közegek, elvégre rend a lelke mindennek...

Ps.: Amikor ezt írom, akkor pár órával vagyunk a tv2 kiskunlacházi riportja előtt. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.
Másfelől a szöveg linkelt részeit nagyon érdemes elolvasgatni, igyekeztem relevánsan és politikailag vegyesen válogatni a hírforrások között.

Unás van elvtársak, közéleti unalom. Már-már deprimálóan bosszantó, de a ferinek megint igaza lett... ...ebben is, hogy nyuvadjon ki az a szenvedélyes szellemisége. Lehet blogot írni rólam, lehet, előbb-utóbb majd megunják, abbahagyják – gondolhatja a konferenciaszervező májsztró.
Mert valóban, minek is nyomul az ember ezerrel, mára teljesen egyértelművé vált, hogy a mi demokráciánk afféle csökött vacak: 4 évente kell a voksunk, különben meg bármekkora lehet a Nagy Nemzeti Elszúrás, képtelenség eltávolítani a potens meghágókat, bármennyire is jártatjuk pörös szánkat, nyasgem for the people...

Először arra gondoltam, megírom, miszerint abban is igaza lett, hogy a ribillió vs Nagy Rendteremtő vetélkedésben mindig ez utóbbi viszi el a győzelmi pálmát. Mondhatni a ribillió betonozza be az ő és pártjának parazita hatalmát, s tán titokban bízik is abban, hogy egyik balhé után jön a másik, mint ahogy egy ostoba talplefetyelője el is árulta magát ez ügyben, midőn arról értekezett az aljas nyomoronc, jobb is lenne, ha kiderülne, a romák elleni támadások mögött rasszista indulatok feszülnek. Ilyen nyíltan már rég ismerte be valaki, hogy minél rosszabb, annál jobb. Barom Teleki!
És hát fent ecsetelt logikában nagy mázlista a mi ferink, mert van itt ribillió bőven:

Előbb a 2006-os tévéostrom által felfokozott rendvágy tartotta pajzson, majd, mikor már összeomolni látszott kisebbségi kormányával együtt, beköszöntött a pénzügyi világ-ribillió. Uppsz, a költségvetés ügye seperc alatt el is rendeződött, az „ellenzéki” szdsz/mdf szemvillantás alatt dörgölőzött dorombolón a jóságos gazdihoz, s bátor hazafiként nyaldossák a megszorítást tojó miniszterelnöki popót.

Aztán, mire eszméltünk volna éppen, nincs minden rendben IMF-ügyben, hisz százmilliárdok költődnek el rippsz-roppsz belterjes döntések nyomán, s ennek kéne főtémaként megjelenni a közbeszédben, hát nem a nagyonnemzeti B-közép játszott ismét a kezére?! Na persze a szlovák kommandósokat sem kell félteni, áthágtak biz’ azok minden européer normát, és immár igazi nemzeti politikusként tetszeleghet fico-feco találkozókon az az ember, aki 4 éve még szopásra állította a külhoni magyarok befogadást ácsingózó száját.
Még azon se akadt fenn különösebben senki, hogy mekkora ordítóan nagy baromságot bírt mondani azzal, hogy a szélsőségeseket majd a határon belül tartja.
Hogy képzelted, feri? Tán létrehozol egy Szélsőséges Vizsgáló Bizottságot, amolyan McCarthy szenátor módra? Vagy törvénybe foglalod, mi az a ruházat, amiben nem lehet átlépni a határt?
Vagy mi? Eszem-telefaxom megáll, komolyan...

Nem, nem tudok ferire elfogulatlanul nézni. Az én tekintetem reá pont ugyanazt fejezi ki, mint a nejének - az az elhíresült - szúrós tekintete a 301-es parcellánál az átkot szóró fehérnépre: m-e-g-v-e-t-é-s.

Hogy tudnék becsülni egy olyan politikust, aki átlagos időkben semmit sem képes felmutatni, csak kétszámjegyű hiányt, GDP-rombolást és hitelekből vásárolt választási győzelmet, ugyanakkor kizárólag ribilliók sorozata révén képes stabil hatalmat fenntartani ez a rettentő nagy mázlista, a mi hasonló méretű pechünkre.

És akkor még arról nem is beszéltem, hogy Szerencsés Dánielünket Ferinket, hogyan kerülik el a Zuschlag-per hullámai, mint afféle mesterségében edzett árvízi hajóst...

Nah, szóval unás van meg minden, de persze így sem telhet el hét, hogy jelét ne adjam - a nemzet legnagyobb színésze iránt érzett - múlhatatlan rajongásomnak;-)

Tamás Gáspár Miklós szerint a neokonzervatív gazdaságpolitika megbukott, a kormány válságintézkedései elégtelenek. „A rendszer a hibás, nem a nép” – mondta a volt SZDSZ-es politikus, aki egyszerűen őrültnek tartja az állam vezetőit.

Ha mindaz a politikai cél és reformintézkedés, amelyet a kormány tervezett, minden részletében megvalósult volna, akkor a mai válságban még rosszabb lenne a helyzet, mert a társadalom ez esetben még szegényebb és kiszolgáltatottabb lenne – véli Tamás Gáspár Miklós filozófus a Népszabadságnak nyilatkozva. A rendszer a hibás, nem a nép – tette hozzá.

TGM szerint a kormány hitelességének kérdése csak a magyar belpolitikai diskurzusban fontos, érdemben nem. Nincsenek hiteles kormányok. Azok az emberek, akik jelen pillanatban a magyar államot igazgatják, egész egyszerűen őrültek.

A magyar uralkodó osztály vak, mindig is az volt. Nem vonom kétségbe a neokonzervatív közgazdászok tisztességét és jóhiszeműségét, egyszerűen arról van szó, hogy tévednek: többszörösen megbukott szemléletet képviselnek. Ha az uralkodó elit olvasna például nyugati lapokat, akkor tudnák, hogy annak, amit képviselnek, már rég vége. Kampec. Ennyi – tette hozzá a filozófus, kiemelve, hogy véleménye szerint rövid távú megoldást az jelentene, ha állami ellenőrzés alá vennék a bankokat, a biztosítókat, a magán-nyugdíjpénztárakat, az energiaszolgáltatókat; drasztikus kamatcsökkentésre szánnák el magukat; eltekintenének a megszorításoktól, és növelnék a reálbéreket meg a fizetőképes keresletet.