A magyar médiaszabályozás több sebből vérzik. Leginkább a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) összetétele, megválasztásának időtartama és a törvénykezés néhány gumiszabálya veri ki a biztosítékot. Például az a törvényi előírás, miszerint „a médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”.
De nem erről akarok beszélni, ezt már leírták sokan. Inkább amellett akarok kardoskodni, hogy a nemrég bevezetett törvények sokkal jobban védik gyermekeinket, mint az eddigiek, és ez jó. Hatalmas előre lépés.
No persze, értem én az üzenetet: nehogy már Viktor bá’ mondja meg, hogy én mit nézhessek a neten, vagy éppenséggel a televízióban, hiszen van énnekem gondos apukám és anyukám, ők szerető szemeikkel figyelnek rám, óvják lelki fejlődésemet, mentális egészségemet.
Csakhogy a helyzet korántsem ez. A szülő az esetek többségében képtelen ellenőrizni a gyermekét. Ennek sok oka lehet, és még csak nem is feltétlen a nemtörődömség: nincs otthon, mert dolgozik, miközben a gyermek nem neki való televíziós műsort néz; képtelen uralni technikailag a gyermek internetezési szokásait; nem tudja ellenőrizni, milyen sajtótermékeket vásárol meg a vásott kölök.
Mondhatnánk azt, hogy az államnak nem feladata, hogy segítse a szülőt a nevelésben, de az állam, annak demokratikus rendszere tette lehetővé azt, hogy a gyermekre egyre újabb és több veszély leselkedjen, így hát véleményem szerint ezzel dolga van. A dolga pedig az, hogy minimum a legdurvább eseteket szűrje, korlátozza, ha erre módja van. Normális szülő efféle megszorítás ellen nem él panasszal, mert maga is megtenné, ha megtehetné; a nemnormális meg jobban tette volna, ha nem hoz létre genetikai hasonmásokat...
Íme, nézzétek meg mire képes az elszabadult, korlátok nélküli világháló!
Interneten terjedő extrém dolgokat követnek a mai fiatalok: fojtogatós játékot játszanak, állati tetemekkel fényképezkednek, tanácsot kérnek, hogy legyenek öngyilkosok. Ezeket az oldalakat betiltani nem lehet, pedig már számos tragédia történt miattuk.
( A cikk részletesen itt olvasható! )
Tehát igenis itt az ideje, hogy kevesebb durva, ártó médiatermékhez jusson/juthasson hozzá az érzelmileg és szellemileg kiszolgáltatott kiskorú. Ez az az eset, ez az a szigorítás, amelyről valóban elmondható: a kevesebb több.
A tüntető gyermek plakátja tehát nemcsak ostoba hárítás, hanem teljes félreértése a XXI. század mediatizált világának. Az új formák megjelenése új kihívásokat hozott. A több lehetőség több szabályozást igényel.
utolsó 3 hsz