Agyzaj

...kihelyezett fizikaórán. Kis fájdalom, de annál nagyobb kísérleti sikerélmény! :)

Az ellenzéki sajtó hangos attól, hogy milyen kevesen jelentkeztek a magyar felsőoktatásba. "Idén mindössze 95 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, ami 15 ezerrel kevesebb, mint tavaly, és több mint 45 ezerrel kevesebb, mint 2011-ben" – írja a Népszabadság.

De valóban kevés ez?

Hogy tisztább legyen a kép, szögezzünk le előbb egy tényt, majd tegyünk hozzá egy releváns véleményt:

A tény: 18-19 évvel ezelőtt évente kb. 115 ezer gyermek született.

A releváns vélemény: Bihari Mihály az ELTE jogi karán tanuló hallgatókról így szólott nemrégiben.

"Tapasztalatom szerint a hallgatókat három csoportra lehet osztani. Egyharmaduk nagyon okos, érdeklődő, tudásszomja irigylésre méltó. Következő harmaduk közepes szorgalmú és tehetségű, ha megmozgatjuk őket, tanulnak, dolgoznak, de minden különösebb érdeklődés és céltudatosság nélkül járnak az egyetemre. A harmadik harmadhoz sorolhatók azok, akik teljességgel alkalmatlanok egyetemi tanulmányok folytatására. Ezt a diákoknak is el szoktam mondani, ha megkérdezik a véleményemet. Ilyenkor közlöm velük: az évfolyam egyharmada nem ide való, hiszen a műveltségük olyan hiányos, hogy az egyszerűbb dolgokat sem képesek követni.”

Akkor még egyszer megkérdezem: valóban kevés a 95 ezer jelentkező?

Problémafelvetés

Nem kívánok vitát kezdeményezni a tandíjról. Úgy általában a felsőoktatásnak csak ez a szegmense, az orvosképzés izgat most. Ennek több oka van:

1. Az általános orvos képzése 6 év alatt mintegy 12-13 millió forintba kerül, ez pedig 3,5-6-szorosa más képzéseknek.

2. Orvoshiány van, miközben évente ezerszám távoznak fiatal orvosaink.
(Én úgy gondolom, erkölcstelen dolog az egyéntől, hogy a magyar adófizetők pénzéből a maga hasznára igényel uszkve 13 milliót, hogy aztán lelépjen a britekhez/svédekhez, az adófizetőknek meg marad itthon a fáradt, túlterhelt, időhiányos és emiatt gyakrabban hibázó, olykor felületes orvos.)

3. Az Európai Unióban olyan nem lehetséges, hogy egy ingyenes képzésben részt vett, majd külföldre távozott orvostól utólag pénzt kérjenek a képzéséért. Ez teljességgel jogellenes lenne. Ez a verzió tabu.

Megoldás

Szóval, valamit tenni kell. Minél előbb, annál jobb. Én a következőt javasolnám:

1. Viszonylag könnyű bejutás az egyetemre, mondjuk az elérhető maximális pontszám 70%-ával.

2. Mindenki számára kötelező a tandíj, melynek összege szemeszterenként 1 millió forint.

3. Az állam automatikusan hitelezi fél évente a tandíjat a diáknak, hacsak nem ő kéri, hogy fizethesse maga.

4. A hiteltőke kamatát fél évente írják be, az aktuális pénzromlás felének megfelelő kamattal, vagyis a hitelállomány (tartozás) reálértéke időben nem változik. Ez így megy a tanulmányok befejezéséig.

5. Aki kiesik a képzésből a rossz tanulmányi eredménye miatt, az teherként viszi magával az aktuálisan meglévő tartozást. Innentől a kamat éves szinten 2%, de meg kell kezdeni a törlesztést abban a pillanatban, amint az illető dolgozni kezd, a nettó fizetésének 5-10%-ával terhelten. (Utóbbi % úgy szabályozandó, hogy a minimálbér esetén 5% legyen és annak triplájánal érje el a maximális 10%-ot.)

6. A végzettek, ha és amennyiben közszférában helyezkednek el, minden munkában eltöltött év után leírhatnak a tartozásukból annyi pénzt, amennyinek a mai értékre valorizált összege 1 millió forint, miután a fennmaradó összeget előtte megterhelték az aktuális inflációnak megfelelő kamattal.

7. Ha a végzett nem a közszférában helyezkedik el, hanem magyarországi magáncégnél vállal munkát, akkor a tartozását 15 év alatt, egyenlő havi részletekben, 2% kamatozás mellett törlesztenie kell.

8. Ha a végzett bármikor külföldre távozik, akkor a meglévő tartozását 5 év alatt, egyenlő havi részletekben, 2% kamatozás mellett törlesztenie kell.

9. Az orvosi egyetemről kieső diákok munkát vállalhatnak a magyar kórházakban ápolóként, asszisztensként, amivel éves szinten és mai értéken nézve félmillió forintot írhatnak le az aktuálisan meglévő tartozásukból. A 9. pont érvényre jutása ignorálja az 5. pontban leírtakat.

Indoklás

1. Csak az merészelne jelentkezni az orvosira, aki szinte biztosan el is tudja végezni azt.

2. Ha mégis jelentkezik, de az első szemeszter után belátja, hogy ez bizony nem fog menni, akkor bedobja a törülközőt, és távozik egy 1 millió forintért vásárolt tapasztalattal. A tapasztalat árától megszabadulhat, ha segíti a magyar egészségügyet a munkájával megfelelő ideig.

3. Ha végez, de külföldre távozik, legalább megtérül a képzésének a költsége. Tulajdonképpen a külföldről fizetett részletek fedezhetik egy új orvostanhallgató képzésének költségét folyamatában.

4. Aki végzése után a magyar egészségügyben helyezkedik el és benne is marad 15 évig, az lényegében ingyenes képzésben részesült.

5. A magyar adófizető állampolgár nem érzi magát becsapva attól, hogy az adóforintjaiból kiképzett orvos cserbenhagyja őt, mint segítségre szoruló beteget. Ha el is megy külföldre, legalább a befektetett pénz megtérül afféle vigaszdíjként.

*  *  *  *  *

UPDATE 2012. dec. 15.

„Világossá kell tenni a szabályozásban, hogy azok, akik tanulni akarnak Magyarországon, elérik a tanuláshoz szükséges minőségi korlátokat vagy követelményeket - ez ma 240 pont a bekerülés tekintetében -, és elszántak, hogy tanuljanak, és utána Magyarországon szeretnének dolgozni, no, az ő számukra mindenfajta eladósodás nélkül továbbra is ingyenesnek kell maradnia az egyetemi és főiskolai oktatásnak" (Orbán Viktor)

Bizonyára volt már olyan rémálmod, hogy a politikai osztály a zsebedbe turkál. Belenyúl, lerabol, majd cinikusan rád vigyorog. Megnyugtatlak, ez csak álom. A valóság ennél is rosszabb.

Azért rosszabb, mert itt minden legálisan, lepapírozottan működik. Támadhatatlan. Jogilag megfoghatatlan. Vagyis - szemben a sima zsebtolvajjal, akit elkaphatnak, lecsukhatnak - itt esélye sincs a büntetőjogi felelősségre vonásnak.

Még a '90-es évek közepén történt, hogy egyszeriben minden iskola két kézzel kapkodott a világbanki pénzek után. Pályáztak, nyertek. A végén már minden iskola világbanki lett. Rohadt nagy 100Hz-es tévékkel, amiket be is kapcsoltak kétszer egy évben... Ezzel a "világbanki" jelzővel hirdették magukat, a technikai fejlettség szinonimájaként. Valójában ez is egy nagy rablás volt. Egy valóságos példán keresztül bemutatom, hogyan működött.
Mondjuk kellett egy távvezérelhető diavetítő az iskolának. Az Ofotértnél abban az időben került 5200 forintba. Ennyibe került volna az iskolának is, ha van rá pénze. De hoppsz, a világbanki programban is kapható! Így a sulinak ingyenben van! Megvesszük pályázati pénzből. Katalógus kézbe, ára 22.600 forint. Választék nincs, tudása dettó, mint az ofotértes.

Világos, ugye? Hiába volt piszok kedvező kamatozású (talán kamat sem volt) a világbanki kölcsön, olyan katalógusokat adtak ki a lehetséges vásárlásokra, amelyek rendkívül túlárazott termékeket tartalmaztak, időnként teljesen felesleges tulajdonságokkal (mint például az annak idején hájteknek(sic!) számító 100Hz-es óriástévék). Az iskola szintjén spórolás történt, miközben az államot - vagyis mindnyájunkat - ügyesen leraboltuk.

A magas katalógus ár simán lehetőséget adott a gyártónak, hogy bőségesen megkenje a haszonból a katalógus összeállítóját. Az, hogy mi került a katalógusba, nyilván a szakmának álcázott politika döntése volt. Ebből lettek aztán a megmagyarázhatatlanul magas, irreális árak. Esetenként olyan termékek, amelyek a piacon nem mentek el, ám a katalógusban monopol helyzetben és busás áron kínálva kapkodtak utána a magas technológiára kiéhezett intézmények.

Azóta mi sem változott. Csak most nem világbanki program néven fut a lenyúlás ferrarija, hanem Támop és Tiop a két kicsi lopika beceneve. Hozzánk is eljutott az aktuális katalógus. Íme egy-két példa! 

Kedvencem a "két fahasáb súrlódási kísérletekhez" a maga majdnem 7 ezer forintos árával! Mit lehet erre mondani? Eszem-telefaxom megáll! Pffff..!

Hasonló példákat simán tudnék még fotózni belőle, szinte minden oldalon található néhány döbbenetesen irritáló árú taneszköz. És hiába minden, egy ilyen csóró államban, mint a mienk, ezért senkit nem vonnak felelősségre. Nem is lehet. Jogilag és papíron minden a legnagyobb rendben. Morálisan? Azt ne firtassuk...

Hogy mennyire durva árakkal dolgozik a katalógus, arra - a fahasáb ellenpólusaként - álljon itt egy köznapi példa, egy sima 100 forintos boltban vásárolt, 27% áfát és talán némi hasznot is tartalmazó termék, egy öngyújtó:
Piezo elektromosan adja a szikrát az állítható magasságú láng meggyújtásához, újratöltéshez megszelepelték (!!!), a 3 darab gombelem pedig egy mikrokapcsolón keresztül egy ledet működtet, hogy betalálj késő este a zárba a kulcsoddal. Mennyi technológia ebben a kis vacakban, és mindez 78, azaz hetvennyolc forintért!

Nem, ez nem reklámcucc, mert ez a bolt nem erről szól. Ez az üzlet a "sok kicsi sokra megy" igazságával a tisztes haszonra gyúr. Ráadásul semmiféle szponzorfelirat nem virít a a rózsaszín tokon, amely utalna arra, hogy valaki dotálja a forgalmazást. Igényes szerelésű öngyújtó hetvennyolc forintért, szemben vele hétezer forintért két fakocka. Elég kontrasztos?
Vagy azokban a fakockákban digitális műszer  van, és a kísérlet végén USB-vel csatlakoztatható egy számítógéphez, ami beolvassa a mérési eredményeket? Elvégre egy 8 gigás pendrive már 2600-ért is kapható, egy digitális feszültségmérő (áram- és ellenállásmérés beleértve) szintén 2-3 ezerért már a tied lehet.

Most komolyan: mit képzelnek ezek? Hogyan nyúlhatják le ennyire szemérmetlenül az adóforintjainkat? Persze, az iskola nem reklamál, hiszen neki ingyen van, csak pályázni kell érte. Talált pénz, ajándék eszköz...
Azért sincs botrány, mert suttyomban folyik a biznisz, a neten egyáltalán nincs felrakva ez a katalógus, nehogy bárki elérhesse az iskolákon kívül, és feltűnjön neki az égbekiáltó pimaszság.

És akkor ez csak egyetlen szelet, az oktatás egy kisebb részterülete, a taneszköz beszerzés. Mi van az egészségügyben, mi van bármely más, állam által kiírt pályázatnál? A kérdés költői, a költő maga is tudja a választ... 
Sajnos, azok hozzák a törvényeket, akik súlyosan érdekeltek abban, hogy ez a közpénzherdálás továbbfolyjon. És addig, amíg a társadalom nem áll a sarkára, és antiszemitázik meg komcsizik ahelyett, hogy ezeket a dolgokat kérné számon az aktuális hatalomtól, addig patakokban hömpölygő folyamokban dorbézolják el közös pénzeinket. Mi meg csodálkozunk tátott szájjal: miből lett ez a kurva hatalmas államadósság? Hol a pénz?

Az első táblázat első érdemi oszlopából az derül ki, hogy melyik egyetemre hány államilag teljesen támogatott helyet hirdettek meg. (A további oszlopok a fizetős keretekről szólnak. Persze, gondolom, csak bizonyos pontszám felett tölthetőek fel, hiszen még egy fizetős helyre is kell valamiféle színvonal.)
A végösszeg 27150 fő. Ehhez annyit feltétlenül hozzátennék, hogy '93-ban - nagyjából erről a korosztályról beszélünk - 117ezer gyermek született. Vagyis egy korosztály bő 23%-ának kínál ingyenes felsőoktatást a kormány.
Elég? Elég kevés? Mennyi lenne ideális százalékosan kifejezve?

A második táblázat arról szól, hol és mennyibe kerül a fizetős hely. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy államilag támogatott jogászképzés csak a fővárosban lesz (ELTE, Pázmány), a vidéki tudományegyetemek (Debrecen, Szeged, Pécs) kimaradtak, nekik csak fizetős jut. Mindenesetre az látszik, hogy egy ügyvédnek nem okozhat gondot, hogy a fiát kitaníttassa. Vagyis, ha így marad hosszútávon, dinasztiákra számíthatunk viszonylag kicsiny társadalmi mobilitással ezen a téren. Szerinted?

Végül egy praktikus jó tanács:
ha nem jól látod a számokat, jobbegér a képre, majd "megnyitás új lapon". Ha még így se eléggé olvasható, irány a szemészet!:-)

Kedves Gyerekek! 

Ma este arról mesélek Nektek, hogyan lehet integrálni (na és persze deriválni meg hasonlók) a sokak által haszontalannak tartott interneten.

Először is, elmégy erre az okos linkre, ahol a képen látható példát tekintheted meg aktuálisként beütve. Ha rákattintasz a "Show steps" gombra, kidolgozva is megkapod a megoldást.

A feladatot tetszésed szerint cserélgetheted másokra, miközben egyéb funkciókat is megvizsgálhatsz (grafikon, derivált, stb...). Jó szórakozást!

(A mese szerzője köszönetet mond K. Róbert büntetlen előéletű extanítványának az oldal felfedezéséért, és megosztásáért: köszi, Robi!)

Lassan elszakad a cérna, nincs tovább...
Kollégáimmal együtt kezdjük úgy érezni magunkat, mint az az egér, akire lesújtott a csapda, ám nem halt bele, még küzd az életéért, s e véres küzdelem közben hátulról egy megtermett kan készül meghágni őt kéjes vigyorral rút képén. Hát egér legyen a talpán, amelyik mindezt visítás nélkül tűri.

Bizony, a helyzet tényleg ennyire szar. Hogy megértsük, idézem a közoktatási törvényjavaslat egy fontos, büdzsékímélő részét:

„A fenti óraszámon felül az intézményvezető felelőssége a pedagógusokat munkaidejük 80 százalékának fennmaradó része terhére arányosan beosztani valamennyi további, kötelezően ellátandó, az oktatás-neveléssel kapcsolatos feladatra, a nem állandó helyettesítésre, a felzárkóztató és tehetséggondozó foglalkozások megtartására, felügyeletre és valamennyi, az intézmény helyi dokumentumai által rögzített tevékenységre. E felosztás a tantárgybeosztással párhuzamosan készül.”

A szöveget úgy kell érteni, hogy a 40 óra munkaidő 80%-a 32 óra, és ennek terhére simán beküldhetik az embert eseti helyettesítésre, korrepetálást vagy szakkört tartani, stb... Vagyis ezekért egy fillért sem kap a tanár, nem keletkezik belőle túlórapénz. És mindennek a teteje az, hogy a szöveg értelmében eme plusz tevékenységekre "arányosan" kéne "beosztani" a pedagógusokat, ami nonszensz, illetve brutálisan nem életszerű. Azaz nem elég, hogy nem fizetnek érte, de valaki mondjuk 10-15 ilyen órát teljesít havonta, míg mások csak néhányat. Színtiszta bérfeszkó a javából!

De térjünk vissza arra a problémára, hogy innentől kezdve csak azokra a túlórákra jár pénz, amelyek órarendileg lettek kijelölve. Korrepetálás, szakkör, eseti helyettesítés, érettségi előkészítő, felügyelet és egyebek nem járnak majd bérvonzattal (ha a törvényt a javaslat alapján szavazzák meg). Mindezt egy olyan korban, olyan alaphelyzetben, amikor a 10. tanévét töltő, egyetemet végzett, 33 éves kollégám 114ezer nettó forintot keresett a legfrissebb fizetési cetlije alapján, amiben ráadásul még 7ezer forint a túlóradíj is benne van. Jómagam - visszagondolva az előző tanévre - nagyjából havi 10-15ezer forintot kaptam (nettóban!) olyan órák okán, amiket ezentúl nem fizetnek: érettségi előkészítő, eseti helyettesítések, felügyelet, korrepetálás. (Szakkörre már eleve nem is volt kerete az iskolának, mert max. heti 2 órát tudtak fizetni, azt meg elvitte az érettségi előkészítő és a korrep. Na majd most lesz! Naná! Ingyen hogy a csudába ne lenne pénz a szakkörre!?)

Ezek után nem mondhatok mást, csak azt, hogy aki tud, meneküljön a süllyedő hajóról, elvégre nem mi vagyunk annak kapitányai. Aki fiatal, vagy nemsokára kezdő lesz, próbálja másutt hasznosítani a diplomáját! Ami most van, ahhoz képest még a berlini kukáskocsin dzsesszelni vagy egy brüsszeli konyha mosogatójában suvickolni is jobb.
Aki pedig pályaválasztás előtt áll, eszébe ne jusson a tanári hivatás, ne legyen kíméletlen ellensége önmagának. Annyi ésszel és tehetséggel, amivel matematika, fizika, kémia, biológia vagy más szakot el tud végezni egyetemi szinten, sokkal fizetősebb pályákat találhat magának. Nézd meg, mennyit kér egy villanyszerelő egy órára, és belátod: jobban jársz, ha nem fizikatanár leszel, hanem egy jól kommunikáló, értelmes szaki, aki képes szellemileg arra, hogy egyéni vállalkozásként űzze az ipart.
Hát hajrá! Hagyja ott a pályát a francba aki csak teheti. Most már én is azt mondom, pedig látod, mit írtam ki a blogom oldalára: "szeretek tanítani". Na de nem ingyen?!

Én már öreg vagyok a váltáshoz, az én koromban már nincs hová lepattanni. Néhány ezer forint többletért nem hagyom itt a biztos(nak tűnő) állást egy bizonytalan jövőjű maszek lehetőségért. Ezért adtam a Csapdába ejtve címet a posztnak.

Nemrég megjelent az ÉS-ben egy hozzáértő, minden valószínűség szerint liberális érzelmű ember, E. Szabó László tollából egy gondosan kidolgozott írás A hiba nem az ön gyermekében van...  címmel. A dologban csak az a zavarba ejtő, hogy 8 év liberális iskolairányítás (kudarca?!) után liberális oldalról bírál. Ennek ellenére a leírt gondolatok 2/3-ával egyet tudok érteni.

Kedvenc részem, mikor "az életkori sajátosságok semmibevevése" kapcsán osztja meg példákkal illusztrált magvas gondolatait. Azonban munkája másik 1/3-ban erősen vitatható állításokat, és súlyosabb tévedéseket fogalmaz meg szerény véleményem szerint. Az egyik ezek közül a következő:

"Az egyetemi felvételi keretszámokat a kereslethez kellene idomítanunk. Tévedés ne essék, nem a "munkaerőpiac" keresletéhez, hanem a felvételre jelentkezők keresletéhez. Az államnak nincs joga beleszólni abba, hogy ki, milyen tanulmányokat kíván az egyetemeken folytatni. Az egyetemisták pontosan fel tudják mérni, hogy milyen diszciplínákat tanuljanak a saját boldogulásukhoz!"

Hadd kezdjem az utolsó mondattal, amely személyes tapasztalatim szerint jó nagy baromság. Ha a szerzőnek igaza lenne, nem termelt volna ki a felsőoktatás közpénzen(!) temérdek kommunikációs "szakember"-t és mindenféle büfétanszakos, elhelyezkedni képtelen diplomást. Ugyan már, nem tudnak jól dönteni, legalábbis egy jelentős hányad.

A nagyobb baj azonban azzal van, hogy a piacra bízná, milyen képzéseket támogasson az állam, holott lássuk be, az állam fizeti a képzést, tehát ő a megrendelő, ő dönthet arról mindannyiunk, a társadalom nevében, mire van szükségünk, milyen diplomások kellenek ennek a hazának. Mivel nincs ingyen ebéd, a diploma sem ingyenes. Valamit valamiért, diplomát GDP-ért. Ezért én még azon sem csodálkoznék, talán még támogatnám is, hogyha az egyetemet elkezdőkkel az állam jól differenciált szerződéseket kötne az ingyenességért cserébe, s ezzel nem mellékesen az agyelszívást, a diplomások elvándorlását is részben megakadályozná, vagy legalábbis csökkentené a mértékét különféle fékek beiktatásával.

Az orvosegyetemi oktatásban a probléma ma már megkerülhetetlen, hiszen Anglia, Svédország és még jó néhány fejlett állam régen rájött arra, hogy jobban teszik, ha feladják (legalábbis részben) a költséges orvosképzést, és helyette ügynökeikkel elcsábítják a magyar állam költségén kiképzett fiatal szakorvosokat, rezidenseket.

Szóval igenis képviselje az állam a saját polgárainak érdekeit a felsőoktatási keretek, a különféle szerződések megkötése által is. És ne, ne akarja se diák, se ellenzék bemagyarázni, hogy ez kérem tandíj, hazudott ebben a kérdésben a Fidesz, mert a dolognak köze nincs ahhoz, amit a szocialisták vagy még régebben Bokrosék bevezettek. Az bizony a legnagyobb sületlenség volt, ahogyan megcsinálták, és tényleg hátrányos helyzetbe hozta az okos, de szegény fiatalt. Micsoda idétlen gondolat, hogy fizettessünk tandíjat fizikaszakos tanárhallgatókkal, orvostanhallgatókkal, leendő mérnökökkel éppen úgy, mint később jól kereső vagy túltelített diplomás képzésekben: jogász, közgazdász, politológus, stb... Sem azt nem vették figyelembe, mire van szükség, sem azt, mennyire jó személyes biznisz egy adott diploma.
Általános tandíj, vagy tervezett ingyenes keret, az két külön világ.

Persze a mostani tervezet sem hibátlan, hiszen azzal számolnak, hogy az egyetemi potenciálok telítéséhez fizetős helyeket is indítanak. Az jó, hogy az ezekre bejutáshoz is lesz pontszámlimit, de az nem, hogy teljes képzési költséget szeretnének beszedni. Minimum két kaszt kellene! Az egyik mondjuk félfizetős, a másik teljes. Az átjárást pedig az előző leggyengébbjei és az utóbbi legjobbjai között tegyék lehetővé minden tanév végén. Úgy képzelem, hogy például az orvosképzésben lenne egy ingyenes keret, egy félfizetős keret a magyar állampolgároknak (megfelelő pontszámhatárok között), és teljes fizetős a külföldieknek. Ugyanakkor a jogászképzésben felesleges a félfizetős kaszt, az messze nem olyan költséges, mint az előbb említett.

Összegezve: lehet, hogy egyeseknek az előrelátó, tervező államról a szocializmus jut eszébe, de ez pont annyira butaság, mintha a fejetlenségről, az állami kiadások tervezetlenségéről a kapitalizmus jutna eszébe.

Nagyjából egy álló napig volt vezető hír ez a "Rák verte le a lábáról Robbie Williemset" kamucímű infó. A címen kívül tulajdonképpen semmi érdekes nincs benne. Annyi a történet, hogy a neves sztár alaposan bekajált rákból, aszt ezzel kiverte a biztosítékot a kényeskedő gyomránál. Görcsök, taccs, gyengeség: szokásos. És ez a szimpla britceleb-gyomorrontás vezető hír tudott lenni majd 24 órán át! Egy magyar portálon - hangsúlyozom.

Ehhez képest szinte csodával ér fel, hogy rátaláltam arra a cikkre, amelyben egy 10. osztályos magyar kölök világraszóló eredményéről számolnak be.

Nos, az jutott eszembe (témánál maradva), hogy mi a rákért nem lehet a jó híreket is blikkfangosan eladni a tisztelt magyar publikumnak? Talán adhatták volna azt a címet - még akár a bulvárlapok oldalain virítva is - hogyaszongya:
Tizedikes magyar kémiazseni a világ csúcsán!
vagy
A világ legjobbja egy mindössze tizedikes magyar fiú!

Szóval, tisztelt szerkesztő urak és hölgyek, kéretik a jó híreket is szenzációs címekkel ellátni, s azzal becsalni - az egyébként valószínűleg pozitív információkra is fogékony - érdeklődő olvasókat!

Valami arabeus feldobott egy kérdést a fészbukra, aztán bejárta a világot az általános iskola 2. osztályába való számtan feladat. Hozzám is eljutott, és döbbenten láttam, hogy 2.778.983 válaszadóból mindössze 1.044.056 jelölt helyesen. Tehát csupán 37,6% találta ki!!! Ők a krém. A többség nem lelte meg a helyes végeredményt. Döbbenetes. Szerinted is?

Szándékosan nem akarok véleményt mondani, majd inkább a kommentekben, ugyanis tombol bennem a düh, a harag amiatt, hogy mit képzelnek magukról Matolcsyék ott a Nemzetgazdasági Minisztériumban: miféle hozzáállás az, hogy dilettáns módon beleszólnak szakmai kérdésekbe. Egyáltalán, miért foglalkoznak ezek ott az oktatás ügyével, amikor az egy egészen más tárcához tartozik? Ész megáll! Komolyan.
Roppant örülnék, ha Orbán felszenteletlen jobbkeze a mi területünkön nem matatna, nem szólna bele szakmai ügyeinkbe. Ehhhh!

Populista babérokra török, ezért kutyákról és gyerekekről fogok alább írni. Ennek ellenére lehetséges, hogy sokan bornírt hasonlatnak tartják majd mindazt, amit a következőkben fejtegetek a jó nevelés mibenlétéről.

Gyakran nézem a Csodálatos kutyadokit (Cesar Millan) a National Geographic Channelen, és megtanultam belőle egy fontos dolgot: a kutyával lehet jól bánni, szeretni, de sosem szabad elfelejteni, hogy a gazda ember, a kutya pedig kutya. A falkavezér szerepét mindig kézben kell tartani.

Nos, azt hiszem, a kutya helyes nevelése teljesen analóg a serdülő vagy kamasz gyerek nevelésével.

A liberalizmus európai bölcsőjében komoly lépésre szánták el magukat a bölcs kormányzat tagjai, és végre keményen ráléptek arra az útra, mely az iskolát megpróbálja eredeti funkciójába visszavezetni.

Kitiltja a brit kormány a mobiltelefonokat az iskolai tantermekből, tekintettel a mobilokkal elkövetett mind gyakoribb visszaélésekre. A News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit bulvárlap beszámolója szerint Michael Gove oktatásügyi miniszter azért rendelte el a következő tanévtől érvényesítendő tilalmat, mivel a diákok egyre inkább "támadófegyverként" használják mobiljaikat.

Diákklikkek ugyanis mind gyakrabban kifejezetten azért vernek meg vagy hoznak megalázó helyzetbe diáktársakat vagy éppen tanárokat, hogy ezt mobiljaikkal lefilmezzék és a felvételt feltegyék az internetre.

A szakminiszter által kidolgozott új szabályozás alapján a brit iskoláknak szeptembertől joguk lesz minden tanítási nap előtt begyűjteni a diákok mobiltelefonjait, és ha valakinek mégis sikerül becsempésznie mobilját az osztályba, azt a tanár elveheti, sőt meg is nézheti és ha szükségesnek ítéli, törölheti a telefonon rögzített képeket és videókat.

A "cyber-bullying", vagyis a társaik által kipécézett diákok internetes üldöztetésének elterjedtségét jelzi, hogy felmérések szerint a brit iskolások 40 százaléka szenvedett már el ilyen jellegű lelki terrort. A brit lap által idézett szakértők szerint ennek pszichológiai és érzelmi hatásai súlyosabbak lehetnek, mint a fizikai bántalmazáséi, mivel az ilyen jellegű üldöztetés kicsöngetés után is folytatódik. (Forrás: MTI)

Álmodtam az éjjel... Azt álmodtam, hogy kalózok raboltak el, és halálra ítéltek, mert bűnösnek találtak a matematika területén mutatott frusztráló túlképzettségemben. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem...
Az ítélet halál - mondták az ő bűzös, rothadó fogú szájukkal. Azonban jó napjuk volt, ezért adtak egy esélyt: kihoztak három teljesen egyforma dobozt, és letettek elém 30 darab súlyra és alakra teljesen ugyanolyan kapszulát. Azt közölték, hogy a 15 darab pirosban méreg, a 15 darab zöldben C-vitamin van. Mondták, tegyem a kapszulákat a dobozokba úgy, hogy üresen egyik doboz sem maradhat. Tudtomra adták, hogy majd a dobozokat megkeverik, és bekötött szemmel választhatok közülük egyet, és abból egy kapszulát, amit le kell majd nyelnem.

Én nagyon megörültem, mert sikerült kiagyalnom egy olyan megoldást, amellyel jó eséllyel megmenekülök. A dolog nyilván nem 100%-os, de azért számottevő az esély arra, hogy megússzam a buta kalózok - matematikai műveltségem miatti - rettegett bosszúját.

Hogyan csináltam, és mekkora eséllyel menekülök meg a legjobb döntést hozva? (Mivel az ugyebár egyértelmű, hogy a legjobb döntést hoztam.)

(A kommenteket egy ideig moderálom, hogy ne rontsuk el egymás játékát.)

Nah, kiscsákó, toljad csak mi az ábra a zoxigénnel!

 A kémiai része rendben, ám a rapelésen még csiszolhatna. Az irány jó!;-)

Viszontellenben: FRISS! FRISS! Még ropog:

Órán kérdéssel fordulok a tanulókhoz:
- És még milyen savakat ismertek a hidrogén-kloridon kívül?
Hamar jött a válasz:
- Házastársi sósav!

A képen iskolánk egyik népszerű wc-jének egyik sokat megélt piszoárja látható. Benne kb. 10 csikk. És ez csak egyik a három közül. A nagy budi persze dettó teli. Mással is...

És hány wc van? Sok. Talán nem mind fertőzött ennyire, de a dohányzás jellemző probléma. Természetesen tilos, mint ahogy tanítási idő alatt engedély nélkül elhagyni az iskolát is. Marad a klozet, ott ülésezik a pipatórium, ott osztják az észt b-betűs kötőszavakkal két pöffenet között a cigispanok.

És hiába az ügyelet, nem lehet megfogni a gyereket. Látják, hogy megy a tanár a wc felé, jeleznek, s mire odaérsz, nincs gyerek, akinek a szájából cigi lógna ki. Nem lóg biza semmi, értelem jön abból feszt.;-))

"Én nem szívtam, csak bejöttem pisilni" - jön a szokásos szöveg. Bizonyíthatatlan, hogy a gomolygó füstöt ő gyártotta. Mondhatnánk azt, hogy "lehelj csak rám, fiam!", de hát ez már milyen izé, és ha érződik is rajta, miféle bizonyítás ez. A harc reménytelen, a vereség biztos.

Ám ez így mégsem mehet tovább, valamit tenni kéne...
De mit? Van megoldás? Úgy vágyom védeni ifjaink tüdejét!
Ötletem nem olcsó, de működne, ezt garantálom:

Helyezzünk el minden wc-ben füstérzékelőt. Ez a füstérzékelő bekapcsolná a mellékhelyiség négy sarkában fölszerelendő zuhanyrózsákat kb. 10-20 másodpercre. Végül is teljesen jogos, hiszen a dohányzás tilos, ezért csakis valamiféle nyílt láng okozhatott tüzet, azért a füst. Indokolt tehát a tüzet a keletkezés helyén azonnal oltani, s ha lehet, automatikusan. Mit kifogsolhat ebben a hatóság? Semmit. Sőt, még tűzvédelmi korszerűsítés ürügyén pályázhatna is az iskola európai uniós forrásokból. Ha kutyakozmetikára és 30 centis kilátóra vannak 10 milliók, erre is.

A magyar médiaszabályozás több sebből vérzik. Leginkább a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) összetétele, megválasztásának időtartama és a törvénykezés néhány gumiszabálya veri ki a biztosítékot. Például az a törvényi előírás, miszerint „a médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”.

De nem erről akarok beszélni, ezt már leírták sokan. Inkább amellett akarok kardoskodni, hogy a nemrég bevezetett törvények sokkal jobban védik gyermekeinket, mint az eddigiek, és ez jó. Hatalmas előre lépés.

No persze, értem én az üzenetet: nehogy már Viktor bá’ mondja meg, hogy én mit nézhessek a neten, vagy éppenséggel a televízióban, hiszen van énnekem gondos apukám és anyukám, ők szerető szemeikkel figyelnek rám, óvják lelki fejlődésemet, mentális egészségemet.

Csakhogy a helyzet korántsem ez.

Kiosztották a félévi biziket, s egyeseknek bizony a lelki pofonokat is mellé. Nem mintha használna, de kijár - gondolják sokan jogosan. A többiek többsége pedig oly tanácstalan, mint Chon-Bendit egy Kárpátia koncert tömegében elvegyülten.

Hát nekik a következőket tudom javasolni arra az esetre, ha a bukás mögött nem a gyerek krónikus debilitása, hanem feneketlen lustasága áll. Először is az alap, hogy az internet kábelét azonnal ketté kell vágni, vagy legalábbis ezzel egyenértékű módon eltávolítani, kiiktatni, szétberhelni. Ha kap zsebpénzt, azt töredékére venni, a hétvégi buliban pedig innentől sms-sel vehet csak részt, természetesen a saját pénzével feltöltött mobiljával.

S ha mindez kevés lenne, mondom az újítást, hogyan forduljon oda a szülő az ő kedves, jóravaló, ám a helyes utat "véletlenül" szem elől tévesztő gyermekéhez:

"Édes fiam, tudod a te kötelességed a tanulás, az enyém meg az, hogy biztosítsam számodra ehhez a megfelelő feltételeket. Ha benyúlsz a szekrénybe, ott a tiszta ruha; ha odamégy a hűtőszekrényhez, tele van kajával;terített asztalon meleg főtt étel vár. Nos igen, én teljesítettem a kötelességem feléd, te nem a tiédet. Törekedjün egyensúlyra, szerintem úgy igazságos. Mától mosol magadra, vasalsz, s ha főtt kajára vágysz, irány a konyha, kedvenc olvasmányod a receptkönyv. Kellemes időtöltést! Én megyek a facebookra, dumálok egyet a volt osztálytársaimmal."

Szinte látom magam előtt Átlag Bukott Józsikát, amint vasalóval a kezében, az inge fölött görnyedve azon gondolkodik, tán mégis jobb lett volna többet gyakorolni a trigonometrikus függvények ábrázolását és jellemzését. LOL

Lassan nem bírom követni a Nemzet Tanárát, Hoffmann Rózsát. Azt értem én, hogy minőséget akar, de vajon felmérte azt, hogy ez mennyire jelentős mennyiségi csökkenéshez vezet? És ha igen, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a kevesebb több?

Tekintsük át, milyen megszorító intézkedésre számíthat a mai tinédzser, mire az új érettségirendszer életbe lép!

1. Pontozás, értékelés
Hoffmann többször nyilatkozott arról, hogy tarthatatlanul alacsonyak a jelenlegi ponthatárok, a 20% rémesen kevés az elégségeshez. Ha pedig az elégséges nívóját magasabban húzzák meg, akkor az bizonnyal feljebb tolja a közepes 40%-os, illetve a jó 60% határát is. Ha így lesz, ez minden valószínűség szerint nehezítés, mert - példának okáért - a mostani matematika vagy történelem érettségi feladatain már sokat könnyíteni nem tudnak, mert akkor az már nagyon ratyi, nagyon ciki lenne.

2. Társadalmi munka
A tervek szerint "az érettségi vizsga megkezdésének feltétele lesz a tanuló által önként választott, 60 órás társadalmi tevékenység. Ezt az érettségire jelentkezés időpontjáig kell elvégezni és ennek be kell kerülnie a középiskolai bizonyítványba is. Az elképzelések szerint a diákok például nyugdíjas otthonokban, szociális intézményekben vagy fogyatékos gyermekek érdekében végezhetnek társadalmi munkát".
Nos, ezzel nem az a baj, hogy "komcsi tempó" - szerintem egyébként nem az -, hanem a diákok mentalitásának figyelmen kívül hagyása. Sokan közülük (talán a többség) nem teljesítené az utolsó tanév szeptember 1-ig ezt a követelményt, innentől kezdve pedig a befejező évfolyamra maradna. Arra az időszakra, amelyben a legtöbb feladat vár a nebulóra. Bár jogos lehet a kritika, miért olyan buta a kölök, hogy az utolsó pillanatig görgeti maga előtt ezt a problémát, mégsem biztos, hogy így kell bevezetni Trehány Bélát a szolidaritás világába.

3. Hatodik érettségi tárgy
Talán az eddigieknél is nagyobb nehezítés lesz, ha elfogadják azt a javaslatot, miszerint "az eddigi öttel ellentétben 2013-tól hat tantárgyból kell majd vizsgázni. A magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, az idegen nyelv és a kötelezően választható tárgy mellett a diákoknak a biológia, kémia és a fizika közül is választaniuk kell egyet". Ehhez még hozzáteszik a vitairatban: "szakmai vitában eldöntendő, hogy szakközépiskolákban – a magyar nyelv és irodalom, valamint az idegen nyelv kivételével – legyen-e lehetőség egy kötelező és egy kötelezően választandó tantárgy helyett szakmai tantárgy választására".
Igen, jól érzik, a szakközépiskolákban komoly gondok lehetnek ezzel, hiszen a szakmai órák kb. 6-ot elvisznek hetente minden évben. Emellett csak akkor biztosítható szabad választás a három megnevezett tárgyból, ha azokhoz kellő óraszámot rendelnek. Igen ám, de minek a terhére, ha közben emelni akarják a testnevelés és a készségtárgyak óraszámát, vagy éppenséggel bevezetni óhajtanak (nagyon helyesen) valamiféle erkölcsi nevelést szolgáló tantárgyat?
Mint matematika és kémia szakos csak annyit mondhatok, a cél veretes, a kidolgozás nehézkes. Én drukkolok, hogy valami értelmes jöjjön ki belőle a végén, de a tény tagadhatatlan: ez egy komoly kihívás lesz az átlagosnál gyengébb képességű és szorgalmú gyerekeket tanító szakközépiskolákban mind a tanulónak, mind tanáraiknak. Gyanítom, az amúgy sem csekély lemorzsolódás növekedését vonja maga után, melynek következtében iskolák szűnhetnek meg.
Persze ez sem feltétlenül baj, túlképzés van érettségire, túl gyengék képzése.

Először lássunk egy friss hírt, amelyet most szombaton hoztak a portálok!

XVI. Benedek pápa szombaton arról beszélt a Vatikánban, hogy az internet nem teszi humánusabbá az embereket, sokkal inkább az ellenkezője igaz.

A Szentatya szerint a világháló növeli a magány és elveszettség érzését az "elzsibbasztott" fiatalok körében [...] úgy vélte, hogy az internet olyan kommunikációs formákat alakít ki, amelyek nem emberbarátiak. XVI. Benedek szerint a világháló oktatási vészhelyzetet is teremtett, mert az internet "elzsibbasztja az embereket". A pápa szerint erre "kreatív értelemmel kell válaszolni". Az egyházfő azonnali lépéseket szorgalmazott.

Nem ez az első eset, hogy a katolikus egyházfő az internet ellen emel szót. A múlt hónapban arról beszélt, hogy az új technológiák fokozott alkalmazása miatt ideje megkongatni a vészharangokat. Szerinte ugyanis ezek elmossák a határt a valóság és az illúzió között.

És milyen igaza van XI. Benedeknek. Nem olyan régi hír, miszerint januárban a képen látható Alexandra V. Tobias nevű 22 éves, anyának látszó lény halálba rázta csecsemőkorú gyermekét.

A Facebook közösségi portál FarmVille nevű kertépítő játékával játszott, amikor - ahogy vallomásában elmondta - felidegesítette a baba sírása, ezért megrázta, majd a kanapéra fektette a kicsit. Később azonban a család kutyája lelökte gyermekét a kanapéról, aki ismét sírni kezdett. Tobias ekkor már addig rázta őt, amíg leállt a csecsemő légzése.

A nő a nyomozóknak elmondta, "lehetséges", hogy a baba a rázás közben beverte a fejét a számítógépbe. "Lehetséges", ja. Nem is emlékszik rá pontosan ez a szerencsétlen persona. Úgy gondolom, azokban a pillanatokban sem érzelmileg, sem cselekvéseinek kontrollja szempontjából nem volt kapcsolata a való világgal. Totális üresség és kontrollvesztés.

Igen, a legnagyobb bajt én ebben látom: önkontrollmentes agresszió. Mind verbálisan, mind fizikai értelemben. Az internet felpörget, és nem tudom, miért, de agressziót vált ki a legtöbb felhasználóból. Agressziót, ha megzavarod a tevékenységében, vagy ha netezés után más gondolatokkal próbálod terhelni azt az agyát, amelyik effektíve még mindig a hálón csügg.

Iskolánk sajnos elkövette azt a súlyos hibát, hogy (vandálbiztos) számítógépeket telepített a folyosókra. Tanulóink ahelyett, hogy kiszellőztetnék az agyukat a szünetekben, gyakorlatilag szennyezik azt. Az iskola és a tanulás szempontjából ugyanis minden szenny, ami kizökkentheti a diákot koncentráló képességének - ha egyáltalán van neki olyan - megőrzéséből. Egy lélekcsontig hatoló rövid párbeszéd, egy durvább videó, egy szerelmi vergődésben fogant email még akár órákig is megzavarhatja a gyermek figyelmét, fegyelmét. Az agresszió mellett tehát a figyelemzavar kialakulásában látom a másik kártékony hatást.

Maga a tény, hogy az internet érdekes, izgalmas, eleve megnehezíti a tanár dolgát, akinek éppenséggel a nevező gyöktelenítését, vagy a zárvatermők jellegzetességeit kéne érdekessé tennie. A kontraszt így túl éles. Miért is figyelne oda, mikor percek kérdése, és újra várja őt a virtualitás mesés világa. Hogy versenyezhetne a koordináta geometria a Facbookkal vagy a napiszar.com-mal?! Sajnos itt tartunk. Néha már az az érzésem, hogy vannak gyerekek, akiknek az internet világa a valóság, ott élnek igazán érzelmi, közösségi és szellemi életet (az agy megmozgatásának szempontjából értve), és abból tekintenek ki időnként a virtuálisra degradált igazi valóságra.

Hiba. Nagy hiba, ha nem korlátozzuk gyermekeink internetes szokásait.

Nah, megint túl vagyunk egy őszi szüneten, és meg is lett az eredménye újfent: fellazult fegyelem, felejtés a köbön, ritmuszavar, tétova tekintetek a padok között, figyelemzavaros arcok. Egyszóval: szétcsúszás.

Évek óta bosszant ez a látszólag gyermekbarát intézmény, az őszi szünet. A világon semmi értelme (mit kezdesz november elején egy vakációval?), de arra azért jó, hogy az október végére nagyjából gatyába rázott gyerek kiessék a ritmusból, meg jó sokat felejtsen abból kevésből, amit a szünet előtt szelíd erőszakkal belé tuszkoltunk.

Ők (a gyerekek) persze azt hiszik, hogy nekik ez mekkora királyság, micsoda buli, de eszükbe jut-e vajon, hogy miért kell járni június 15-ig suliba? Régen, amikor még nem volt ez az őszi szünet nevű bonus track, június első hetével zárni tudtunk. És ez így volt jó, így volt gyermekbarát. Sokkal eredményesebben lehet figyelni, tanulni, dolgozatot írni egy átlagos őszi napon, mint a rekkenő hőségben nyár elején, amikor a teremben is közel járunk a 30 fokhoz, ráadásul a levegő is elfogy óra végére. Ha ablaknyitással próbálod elejét venni eme problémáknak, akkor meg a zaj miatt megy pocsékba az óra. Érdemes lenne egy komolyabb közvélemény-kutatást tartani a szülők és gyerekek körében, hogy vajon mit támogatnának:
a) őszi szünet jún. 15-ei zárással, vagy
b) őszi szünet nélküli tanév, de jún. 7-e körüli zárással?

Eszembe jutnak még végzőseink, és hogy nekik mennyivel nehezebb bizonyos szempontból, mint nekünk volt. Az én kamaszkoromban nem volt őszi szünet, és az érettségi május közepén kezdődött. Manapság van őszi szünet, és május első napjaiban kezdenek a maturálók. Összesen tehát 3 hetet veszítenek a tanévből. Ez bizony nem kevés. Három hét akár 12-18 órát is jelenthet némely tantárgyból. Tudatos, érett hozzáállású végzősök osztályában ez komoly veszteség. Az őszi szünet eltörlése enyhíthetne rajta, arról nem is beszélve, hogy a ritmusvesztés (így november elején) 12-dikben okoz legnagyobb károkat.

Drága Hoffmann Rózsa, nem lenne érdemes megfontolni az általam kritizált, álhumánusnak minősíthető vakáció eltörlését. Naaaaaaaaaaa, léccilécci!

Öcsém, olyan pazarlás folyik rendszerszinten a közoktatásban, hogy betojsz. Komolyan! Ha nem látom, nem hiszem el. Ez az "ilyen nincs, és mégis van" kategóriája.

Kezdődött azzal, hogy baromi nagy épületátalakítások voltak a nyáron a suliban, melynek következtében egy teljes folyosót kisajátított az adminisztráció. Szép. Szépek a szobák, a berendezés, a padló meg minden. Új számítógépek, új ledes monitorokkal. Fasza.

A bibi csak ott van, hogy a nagy átalakítások után kevés a tanterem. Bizonyos órák egy olyan teremben zajlanak, ami egy paravánnal van kettéválasztva. Tehát 2 óra egy teremben. Minden áthallatszik. El tudjátok képzelni a helyzetet, mikor összeakad a levegőben koszinusz-tétel alkalmazása és a rendhagyó igék ragozása? Higgyétek el, a helyzet kibírhatatlan. És ahol kibírhatatlan a helyzet, ott a gyerek is azzá válik. Pocsékba ment órák.

De ez mind semmi ahhoz képest, amit most mesélek el.
A helyzet az, hogy hétévente le kell tudni 120 órányi továbbképzést, különben az ember indoklás nélkül elbocsáthatóvá válik. (Mellesleg előnye is van: 3 év helyett 2 évre szűkül a kategórián belüli ugrás.) Nos, ha már muszáj, választottam egy olyan tréninget, ami hasznosulhat a munkámban: hiperaktív gyerekek kezelése, az ő tanításuk során felmerülő problémák megoldása. A tanfolyam 30 órás, és "záródolgozat" benyújtása után adják a pecsétet a részvétel igazolására.

Nem tudom, máshol hogyan folynak ezek továbbképzések, de nálunk mindig lepapírozással kezdik. Van aláírnivaló bőven. Az egyiken többek között azt írtam alá, hogy a képzésem költsége 85.750 forint. Az szép - mondom magamnak. Három nap alatt lemegy az egész, és hogy miképpen, azt nem részletezem...

Lényeg a lényetek, számolni kezdtem: 14 ember, az annyi mint 1 millió 200.000 forint. Mindez úgy, hogy anyagköltség szinte nulla (talán egy-két ezer forint), egyetlen előadó (jobban mondva: tréner), a termet pedig a suli biztosítja. Mivel a képzésben résztvevők hivatalosan vannak távol, ezért őket hátrány nem éri fizetés szempontjából, de kiadásként jelentkezik az ő helyettesítésük megoldása. Három nap, napi 4 szakszerűen helyettesített órával, 14 tanárral és kb. 2000 forintos óradíjjal számolva ez annyi mint 3×4×14×2000=336.000 forint. Jön még ehhez 14-szer 3 - a képzésben részesülők szempontjából - ingyen ebéd költsége, nagyjából 50.000 forintért.

És akkor íme a végösszeg hozzávetőleges értéke: 1.586.000 forint.

Hááááát, nem vitatom a hasznosságot, de hogy ez kb. aránytalanul nagy pénz ahhoz képest, hogy időnként körmünkre koppintanak, mert úgymond "pazaroljuk" az A4-es papírt, az mégiscsak kiszeretkezettül nagy botrány. Szerintem.