A helyzet az, hogy amikor új osztályt kapok (14-15 évesek) nemcsak felmérő dolgozattal tesztelem a hozott tudást, hanem viccekkel is próbára teszem az intellektuális képességeket. A menet egyszerű: elmond az ember egy olyan viccet, melynek megértése némi fifikát is igényel, majd figyeli a reakciókat két szempontból is:
ad1. a nevető diákok aránya és konkrét személye; 
ad2. a vicc végétől a nevetés kezdetéig eltelő idő. 
A legutóbbi időben ezt adom elő:

A matematikust elküldi a felesége boltba:
- Drágám, légyszíves hozz margarint, és ha van tojás, hozz tízet!
Nemsokára hazatámít a ház ura, lerak az asztalra 10 margarint:
- Volt tojás, szívecském.

Hát nem mondom, legutóbb a nevetési arány gyalázatosan kicsi, deviszont az addig eltelő idő "kedvezően" nagy volt...

Mármost telik-múlik az idő, és elérkezik a várva-várt szöveges feladatok ideje. És hát mit ad Isten, nekem ezek között is van egy egyszerű kedvencem. Azt mondják, hogy a korszerű matematika oktatás életszerű problémákkal operál. A következő gyöngyszemnek az életszerűségre elvitathatatlan. Idézem az egyik újabb kiadású, három kötetes feladatgyűjtemény első kötetéből: 

k2 1129. András és Béla együtt 70 évesek. András ma kétszer annyi idős, mint Béla volt akkor, amikor András annyi idős volt, mint most Béla. Hány éves Béla?

(Igényesebb megfejtők természetesen indoklással egészítik ki megoldásukat.
A kommentfolyamot moderálom, hogy senki elől ne vegyük el az önálló gondolkodás lélekemelő örömét.)