Van egy járművem, autónak aligha nevezném, mindenestre benzinüzemű, Otto-motorral hajtott, és a kasznija – mely különös anyagból van gyúrva, mint a kommunisták - sem igen rohad, amibe dobozolták vala egy ma már nemlétező országban. Minthogy nincs kedvem az értékét duplájára növelni extra beruházásokkal, hát nem teszek rá téli gumit. Így viszont arra kényszerülök, hogy télen autóbusszal közelítsem meg a munkahelyem, a megye legnagyobb középiskoláját. Legnagyobb, összevontak benne vagy hetet-nyolcat...

Az bizonyos, ezeken a reggeli járatokon jócskán akad embersűrűség, és bizony, ha az emberállatra is vonatkoznának az állatszállítás állatvédelmi szabályai, nem kis büntetést kéne fizetnie a Gemenc Volánnak. Az Európa uniós előírások szerint ugyanis egy embertermetű állatnak saccperkábé 0,6-0,7 négyzetméternyi hely járna. Az okés, hogy azon szerencséseknek, akiknek sikerült ülepüket alátámasztani, megvan az előírt alapterület, nodeviszontám az állóhelyeken heringmódra zsuppolódóknak, jó ha 0,3 négyzetméternyi kijön lúzer egyedenként. Na b+, utazzunk!

Nekem is csak ez a falatnyi zsebterep jut minden alkalommal, aminek azért jelentős előnyei is vannak, továbbá hasznos időtöltés a tapasztalat- és információszerzés, mi több, a szórakozás területén:

- Ha netán rosszul lennék, nem tudok úgy elesni, hogy bármilyen komolyabb sérülést szenvedjek...
- Ha szerencsém van, kellemes keblek, gömbölyded popók dörgölőznek spontán hozzám;-)
- Megismerhetem az iskolámban tanuló egynéhány diák őszinte véleményét kollégáimról, esetleg magamról is, ha szemét a talpán hordja  a kis szemét;-)
- Feltérképezhetem a környék reggeli szájszag repertoárját, miáltal későbbiekben már hunyt szemmel is kiigazodok utastársaim között...
- Statisztikát készíthetek, melyből megállapíthatom, hogy kamaszkorban a „ba...g, köcsög, ku...a, p...a, szopás, stb.” szavak használatának mekkora a percenkénti sűrűsége. Ebben a statisztikai mintavételben különösen bájos szerepet tölt be az a rubrika, ahová a kislányok által elhangzott „f....m, f.....at” kitételek kerülnek...
- Ha netán a kórházi járatot csípem el, tökéletesen kiképezhetem magam a különböző betegségek tüneteiből...
- Ha a mellékútvonalon megy a járat, mely hullámos, mint a szélfútta holt-Duna, akkor lábam kissé megrogyasztom, „close your eyes” póz fixálva, miközben az Alpok lankái közé röpít képzeletem, és sílécekkel a lábamon a lesiklást élvezem. Virgácsaim akár egy tökéletes lengéscsillapító, úgy követik le az út domborulatait, miközben törzsem szinte vízszintesen siklik tova. Idén is megspóroltam egy sítúra árát... 

Bizonyára még igen sok hasznos és lényeges szempont kimaradt a felsorolásból, de tán ennyi is elegendő ahhoz, hogy meggyőzzem állatvédő barátainkat, hogy véletlenül se jusson eszükbe ezzel a kérdéssel foglalkozni, pontosan elég, ha megmaradnak a libatömés betiltásának - hangos hápogással történő - követelésénél, és a malacszállítás során fellépő túlzott állatsűsűség elleni lankadatlan protestálásnál.