Agyzaj

Mielőtt mondandóm lényegére térnék, lássuk a néhány napos MTI hírt!  

Nyolcmillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt a 2008 májusában brutális kegyetlenséggel megölt kaposvári gimnazista szüleinek a Pécsi Ítélőtábla. A bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését.

Jogerősen nyolcmillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a 2008 májusában brutális kegyetlenséggel megölt kaposvári gimnazista szüleinek csütörtökön a Pécsi Ítélőtábla. A bíróság helybenhagyta a Somogy Megyei Bíróság korábbi elsőfokú határozatát, és a fiúval végző két osztálytársat, valamint azok szüleit kötelezte a kártérítés megfizetésére.

A gyilkosság 2008. május 21-én történt. A két, akkor 10. osztályos fiú egy kaposvári tóhoz csalta társát, ott kővel, fával és egy vésővel brutálisan bántalmazták. Indítékuk mindössze az volt, hogy a fiú idegesítette őket. A gyilkosokat jogerősen 14 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A bíró indoklásában azt mondta: "a tettesek szüleinek felelősségét gyermekeik helytelen nevelése alapozta meg. A fiatalok tettének körülményei az élet tiszteletének teljes hiányát mutatták". Megjegyezte: "az elkövetők gyűlölete, brutalitása egyértelműen rossz lelki alkatra, defektusra utal, ami nevelési hiányosságokra vezethető vissza".

Amikor a hírt hallottam, majd utána olvastam, azonnal az ugrott be, bárcsak több ilyen bíró lenne. Bárcsak nagyobb társadalmi figyelmet kapna a szülői nevelés fontossága, felelőssége. Az, hogy milyen brutális következményei lehetnek a lelkileg sivár, elhanyagolt, vagy éppenséggel rossz felfogással vitt szülői mentalitásnak, szülői félrenevelésnek.

Hogy mekkora kárt lehet tenni egy gyermekben, és milyen súlyos torzulásokat lehet okozni "neveléssel", embertelen körülményekkel, arra jó példa az, amit a borsonline.hu egyik érdekes cikkében olvastam:

"Tavaly májusban találtak rá a hatóságok Natasha Mihalkovára, aki egész addigi életét a ház körül élő kutyák között töltötte. Az ötesztendős kislány nem beszélt, az ételt és az italt a földre tett tálkákból lefetyelte, és amúgy is Maugliként viselkedett: morgott, harapott; szellemi szintje a kétévesekének felelt meg. Állami gondozásba került abban a reményben, hogy sikerül egészséges lelkületű felnőtté válnia."

Szóval, kedves Hölgyeim és Uraim, én bizony még a 20 éves, felnőtt gyermek (értsd: szülőkkel rendelkező egyén) esetén is firtatnám a szülői felelősséget. És, ha kimutatható, ha bizonyítható, hogy a bűncselekmény részben vagy egészben a deformált, totálisan elszart szülői nevelés következménye, akkor bizony az áldozatoknak, illetve azok hozzátartozóinak súlyos kártérítést ítélnék meg az ilyen szülők terhére.
Az eseteknek pedig nagy nyilvánosságot biztosítanék a közmédiumokban, mert ez igazi Szempont téma javából. Súlyos és aktuális társadalmi probléma, mely nemcsak megvitatásra, de megoldásra is vár...

"Ami ma a nemzeti alaptantervben (Nat) van, az tragédia" - nyilatkozta nemrégiben Hoffmann Rózsa, oktatásügyi államtitkár. Emellett élesen bírálta, hogy jelenleg csupán 20 százalékot kell elérni az érettségin a ketteshez, miközben a KRESZ-vizsgán 90 százalékot kell teljesíteni. Szerinte azért csinálták így, hogy ne bukjon meg az új érettségi rendszer.

Súlyos szavak ezek, és kétoldalú nehezítésre utalnak: egyfelől a tananyag/tényanyag növelésére, másfelől a vizsga értékelési rendszerének szigorítására, a ponthatárok emelésére. Ha azonban ez megtörténik, katasztrofális eredményre vezethet a matematika területén. 

Hogy lássuk, ez mennyire így van, vegyük szemügyre a hvg.hu egyik cikke alapján a nem éppen szívderítő idei érettségi eredményeket!

Mielőtt a tárgyra térnék, nézzük meg azokat a legfontosabb változtatásokat, amelyeket az új kabinet már eldöntött, törvénnyel szentesített!

2010/11-es tanévtől

Második osztály végétől ismét van lehetőség alsóban érdemjeggyel is osztályozni. Ha egy iskola úgy dönt, maradhat a csak szöveges értékelésnél is.

Szülői beleegyezés nélkül is lehet buktatni alsóban. Az elsős diákot azonban ezután is csak akkor lehet megbuktatni, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan hiányzás miatt nem tudta teljesíteni.

 

2011/12-es tanévtől a 2014/15-ös tanévig fokozatosan

Heti öt kötelező testnevelésóra fokozatos bevezetése, először csak az 1. és 5. évfolyamon. Tömbösítés esetén is biztosítani kell a mindennapos testmozgás lehetőségét. A módosítás szerint az általános iskola első négy évfolyamán naponta legalább 30 perc játékos, egészségfejlesztő testmozgást kell szervezni.

 

2013/14-es tanévtől

A felsőoktatási intézmények helyett kormányhatározat írja elő, hogy a felvételihez melyik vizsgatárgyból kell emelt szintű érettségi vizsgát tenni.

Nos, nekem az elsővel semmilyen gondom. Tudom, hogy sokan frusztrációs érvekkel jönnek, de kérdem én: ha elviszi az iskolarendszer az alaposan lemaradt gyermeket felsőbb osztályokba, hát nem éppen a frusztráció fog állandósulni a gyermek mindennapjaiban? Dehogynem. 
  Különben ilyen alapon akár a kisgyermekek versenyszerű sportolása is tiltható lenne, hiszen minden verseny maga a lelki megpróbáltatás, a nyíltszíni frusztráció lehetősége. Tudom, mert magam is rendszeresen jártam hajdanán versenyekre. Ó idők, ó frusztrációk;-]]

A testnevelés ügye támogatandó, hisz ép testben virgonc szürkeállomány. A bevezetés több év alatt, folyamatosan történne, ám így is gondot okozhat, hogy a magasabb óraszám miatt több osztálynak lehet azonos időben testnevelés órája. Ez teremgondot és szakszerű tanár hiányát okozhatja. Akadhatnak technikai gondok, ez nem vitás.

Hoffman Rózsa ismét beszélt, és ha ő beszél, azzal nekünk, középiskolai tanároknak is dolgunk van, elvégre Orbán Viktor is megerősítette: a középfokú oktatásban számíthatunk legnagyobb változásokra.

Hoffmann lesz az oktatás elsőszámú embere, ezért kijelentéseit mindenképpen komolyan kell vennünk. A hölgy láthatóan határozott, és a liberalizmus vadhajtásait szívesen visszanyesegetné. Hát most lesz rá módja, s majd meglátjuk, mire jut vele. Mindenesetre nem lesz könnyű dolga, de ha beválik egy-két kardinális javaslata, hitem szerint jobbá válik az oktatás, ami leginkább a hatékonyságban fog megmutatkozni.

Lássuk az MTI hírt, mit is mondott voltaképpen!

Hamarosan új, az oktatást érintő törvényeket szeretne a leendő kormányzat elfogadtatni az Országgyűléssel, mintegy száz intézkedést terveznek bevezetni - jelentette be Hoffmann Rózsa, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője egy csütörtöki budapesti konferencián.
 
  Szükség van a nemzeti alaptanterv reformjára is, amely ismét számba veszi a műveltség elemeit és beviszi az oktatásba. A tantervnek erősítenie kell a nemzeti és egyetemes alapműveltséget - hangsúlyozta a szakpolitikus a Magyar Tudományos Akadémián rendezett "Hogyan lehet a felívelést segítő igazi szárny az oktatás?" című tanácskozáson.  
 
Hoffmann Rózsa kifejtette: az iskolák funkciója a tudás, a kultúra értékeinek közvetítése, illetve az, hogy "a köz javát is szolgálni képes gyerekeket neveljen". Az is nagyon fontos - tette hozzá -, hogy az iskolákban hivatásukat teljesítő szakemberek végezzék munkájukat, "a köz bizalmát élvezve".
 

Drága fórumozó!

Csodák márpedig nincsenek - gondolhatjátok sokan, ám a matematika mégis csudálatos, meghökkentő jelenségeket képes produkálni. Ha ezt még egyesek ügyesen is tálalják, akkor szinte tökéletes a szemfényvesztés.

A képre kattintva meggyőződhetsz magad is arról, hogy egy egyszerű trükkel simán elkápráztathatod matematikában járatlan, ám a sminkelésben és öltözködésben feltűnően trendi kolléganőidet. 
(Pfúúúúúj, ez de hímsovén kis gizdaság volt, mi!?;-]] )

Mármost világos a feladat: várom a káprázatos számmisztika működési mechanizmusának megfejtését. (A kommentfolyamot ismét moderálom, hogy senki elől ne vegyük el az önálló gondolkodás lélekemelő örömét.)

Milyen az élet, két kedves kommentezőm - Corry és Walter Melone - megihletett, ugyanis érdekes polémiát folytattak pénzügyi kérdésekről. A következő feledat nem lesz nehéz, viszont annál tanulságosabb.

Weisz Simon 2009. február 5-én bement egy bécsi bankba, és felvett 1000 euró hitelt 5%-os kamatra, amit egy év múlva egy összegben fog visszafizetni. Ezért a pénzért még aznap vásárolt forintot kerek 300-as árfolyamon (azaz 1 EUR=300 HUF), majd rögtön lekötötte a legközelebbi OTP-ben 9%-os kamattal  egy évre. Eltelt az év,  s a mi jó Weiszünk 2010. feb. 6-án aztán akcióba lépett:
el az OTP-be, betétet kivesz, átváltja euróra 270-es árfolyamon, majd törleszti a tartozását még aznap.

Mennyi volt a nyeresége euróban kifejezve?
Jobban járt-e így, mintha simán forintban kamatoztatta volna?

(Igényesebb megfejtők természetesen indoklással egészítik ki megoldásukat. A kommentfolyamot moderálom, hogy senki elől ne vegyük el az önálló gondolkodás lélekemelő örömét.)

Mielőtt a lényegre térnék, egy tegnapi történetet osztanék meg a kedves Olvasóval:
Éppen az 1/X függvényt tanítottam édesdrága 9-dikeseimnek, és próbáltam velük megértetni, hogyan kell értelmezni a grafikont, midőn az X-et növeljük: "a görbe nem kunkorodik vissza, hanem végtelenül megközelíti a nullát, ám sohasem éri el azt". Mire egy hang:
"Milyen romantikus"

Nos, korántsem kelt ilyen romantikus képzeteket a tény, miszerint a választási kampány elérte az oktatásügyet is. Kezdődött azzal, hogy Sió László, volt politikai államtitkár, a Fidesz oktatási szakértője szerint el kell bocsátani azokat a pedagógusokat, akik nem felelnek meg annak az új minősítési rendszernek, amelyet kormányra kerülése esetén a Fidesz vezetne be. A Fidesz oktatási kabinetjének vezetője a Népszavának azt is mondta, hogy olyan külső tanfelügyeletre van szükség, amely a minősítési rendszerrel kiegészülve hatékonyan értékeli az oktatók felkészültségét. 

A szocik vinnyogó kórusa alig csapott le a témára, a Fidesz szóvivője, Cser-Palkovics András már rögvest tett egy bizonytalan elhatárolódást: "Sió László oktatási szakértő a magánvéleményét közölte a csütörtöki Népszavában, az általa elmondottak nem tekintendők a Fidesz hivatalos álláspontjának". Valljuk be, ez simán értelmezhető úgy is, hogy ami ma még csak "magánvélemény", az holnap már a Fidesz hivatalos álláspontja. Ha eljön a cselekvéskényszer, eljön az igazság pillanata is.

A folytatásban Orbán következett, aki Süveges firtató kérdésére kb. annyit mondott, hogy az minden munkahelyen úgy van, hogy aki nem alkalmas az adott feladatra, azt el kell küldeni. Még hozzátette, más munkát kell adni az ilyen embereknek, mert családjuk van, és azt el kell tartani. 2 in 1, humánus és kemény egyben.

Ám ma eljött a nap, amikor Sió László szellemi magányossága véget ért. Hoffmann Rózsa, a KDNP szakpolitikusa fullosan bevállalta kollégája dögös mondandóját:

 „A pedagógusok munkáját szakemberek kívülről, objektívan ellenőrzik. Segítő, fejlesztő szándékkal, de ebben az is benne van, hogy az a pedagógus, aki nem képes fejlődni, aki nem képes a munkáját magas színvonalon végezni, attól a szakmának meg kell válnia.”

Cuki. Nem a főgonosz Fidesz, hanem a tőle agysebészi ügyességgel sem elválasztható kereszténydemokraták vállalták fel a tutit. Veszélyes ám ujjat húzni a pedagógusokkal: befolyásos réteg, és sosem kötődtek annyira a jobboldalhoz, mint más értelmiségi rétegek. Ráadásul ez a megfogalmazás bizony alkalmat adhat támadásokra. Magam sem értek egyet vele maradéktalanul.

A helyzet az, hogy amikor új osztályt kapok (14-15 évesek) nemcsak felmérő dolgozattal tesztelem a hozott tudást, hanem viccekkel is próbára teszem az intellektuális képességeket. A menet egyszerű: elmond az ember egy olyan viccet, melynek megértése némi fifikát is igényel, majd figyeli a reakciókat két szempontból is:
ad1. a nevető diákok aránya és konkrét személye; 
ad2. a vicc végétől a nevetés kezdetéig eltelő idő. 
A legutóbbi időben ezt adom elő:

A matematikust elküldi a felesége boltba:
- Drágám, légyszíves hozz margarint, és ha van tojás, hozz tízet!
Nemsokára hazatámít a ház ura, lerak az asztalra 10 margarint:
- Volt tojás, szívecském.

Hát nem mondom, legutóbb a nevetési arány gyalázatosan kicsi, deviszont az addig eltelő idő "kedvezően" nagy volt...

Mármost telik-múlik az idő, és elérkezik a várva-várt szöveges feladatok ideje. És hát mit ad Isten, nekem ezek között is van egy egyszerű kedvencem. Azt mondják, hogy a korszerű matematika oktatás életszerű problémákkal operál. A következő gyöngyszemnek az életszerűségre elvitathatatlan. Idézem az egyik újabb kiadású, három kötetes feladatgyűjtemény első kötetéből: 

k2 1129. András és Béla együtt 70 évesek. András ma kétszer annyi idős, mint Béla volt akkor, amikor András annyi idős volt, mint most Béla. Hány éves Béla?

(Igényesebb megfejtők természetesen indoklással egészítik ki megoldásukat.
A kommentfolyamot moderálom, hogy senki elől ne vegyük el az önálló gondolkodás lélekemelő örömét.)  

Felbuzdulva az előző poszt lelkes kommentjein, újabb fejtörivel állok elő. Ezúttal a kombinatorika világába repítem el a nyájas olvasót, de persze csak azon a szinten, ahol még a túl magas röpte ne okozzon matematikai tériszonyt.
Lássuk hát a következő fejtörőt!

Előttünk hever az asztalon 5 darab teljesen egyforma piros golyó, és 4 darab teljesen egyforma fehér golyó. Vegyük kezünkbe a golyóinkat, és rakjuk őket sorba úgy, hogy két fehér ne kerüljön egymás mellé!
    Hányféle látványt (sorrendet) állíthatunk elő ezzel a feltétellel?

(Igényesebb megfejtők természetesen indoklással egészítik ki megoldásukat.
A kommentfolyamot moderálom, hogy senki elől ne vegyük el az önálló gondolkodás lélekemelő örömét.)

Már régebben is foglalkoztam fejtörőkkel, és most úgy döntöttem, felelevenítem ezt a jó szokásom. Az ilyen posztok (már amennyiben ezek posztoknak nevezhetők) annyiban lesznek különlegesek, hogy egy darabig (nagyjából egy hétig) moderálom a kommenteket, és csak azokat engedem át, amelyek nem rontják az újonnan jövők szórakozását, azaz nem veszik el a gondolkodás kéjes élvezettel járó végtelen örömét.;-)

Lássuk hát az első fejtörőt a logika világából!

Hajóutazásunk során Polikaka-szigeteken kötöttünk ki. Az itt élő polikussok értik a magyar nyelvet, de mi nem az ő poliblabla nyelvüket. Annyit azért tudunk, hogy az "igen" és "nem" szót náluk az "orbán" és a "gyurcsány" jelenti, de hogy melyik melyiket, azt nem. A feladat az lenne, hogy tegyünk fel a szimpatikus helybelieknek olyan eldöntendő kérdést, amelyre mindenképpen "orbán" lesz a válasz!

(Igényesebb megfejtők természetesen indoklással egészítik ki megfejtésüket. Még akkor is, ha úgy vélik, hogy a feladatnak nincs megoldása.)

Nos, végre eljött az idő, hogy ne csak azt mondjuk el, mi a rossz abban, amit a balliberális oktatáspolitika létrehozott hosszú-hosszú regnálása alatt, hanem azt is fölvessük (a teljesség igénye nélkül), merre tovább, hogyan jöhet el a kibontakozás, mi lehet a kilábalás néhány (általam fontosnak tartott)  lépése az elkövetkezendő új érában.

Részletes indoklásokat senki ne várjon tőlem, de szívesen érvelek bármelyik ötletem mellet a kommentfolyam keretében.

Azt minden diák tudja, hogy ha ír egy ötös dogát, akkor az azért van, mert ő egy baromi jó fej, kreatív, és okos, mintha csak Einstein reinkarnálódott volna benne.

Ám amikor jön az elégtelen, akkor már jobban végig kell gondolni, hogy  miért is nem ő a hibás, miért a világ legtermészetesebb dolga, hogy adott esetben karóval becsülték alá a benne lappangó tudományos kutatót.

Gyűjtsük tehát csokorba a 10 legbeváltabb, legklasszikusabb hárító szöveget, amivel diákpajtásaink előszeretettel, és sok esetben eredményesen veszik fel a harcot a kíméletlen szülői szigor ellen. De előtte lássunk egy zseniális dolgozatot a Holdról, mely igazi ékszer a föcitanár díszpinty kollekciójában:

És akkor most vegyük sorra a legtipikusabb önfelmentéseket:

Valaki meg tudná nekem mondani azt, hogy ez a  kártékonyságban felülmúlhatatlan, ám szakmai dilettantizmusban mindenképpen alulmúlhatatlan ámokfutó, ez a Magyar Bálint nevezetű liberális figura - óh, mily csúfsága a sorsnak, hogy éppen magyar a neve - mikor húz már el végleg a retekbe a közoktatás színteréről?

Hogy miért vagyok ennyire ideges? Mitől kattantam be? Jó okom van rá, higgyétek el! 

Én, mint matematika szakos, rendszeresen érettségiztetek, és ezért kaptam is mindig, annak rendje és módja szerint javítási díjat. Jó szívvel mondhatom, meg is érdemeljük, mert egy-egy dolgozaton min. 0,5-1 órát rágódunk, törjük a fejünket a néhol vitatható pontszámokon, mire kialakul a végső eredmény. Jelentést írunk, táblázatba foglaljuk az eredményeket. Aztán, mint bizottsági tagok, napokig ott ülünk (mert ott kell ülni)  a szóbeli érettségin, miközben persze jobb dolgunk is lehetne, tekintve az adminisztrációs munkák utóbbi években sokszorosára duzzadt mértékét. És ezért az egész érettségi hajcihőért kapunk a végén nettó kb. 15 ezer forintot...
Köszike! Szinte már jelképes ahhoz képest, hogy saccperkábé 20-30 óra (kinek mennyi) munka van benne, nem számítva a bizottsági részvételt. 

Sokat fejlődött liberalizmusban és modernitásban a szekszárdi "elit" középiskola, a Garay János Gimnázium. Két-három éve még előírták, hogy a szoknya és a rövidnadrág hossza térd alá érjen, a zselézett vagy melírozott haj pedig olyasminek számított, mint a hajszál a levesben: ha észrevették, kiemelték, mint nem odavaló gusztustalanságot...

De ma már nem ilyen idők járnak, szelídült a rendszer. Ám ez még korántsem jelenti azt, hogy kezét hasán összefogva, negédes tekintettel sétálhatna körbe ombudsman uraság, miután tájékozódott a dolgok állásáról, s a diákjogok maradéktalan érvényesülését elkönyvelte. Bizony mondom néktek, fejét csóválósra, tekintetét szúrósra formálná néhány agyament helyi szokás, ha tudomására jutna. És hát hadd jusson, ezért ez a poszt is.

A bajok gyökere, hogy a vezetés úgy fogja fel a szerepét, mintha egy elit magániskolát irányítana, ahol nem feltétlen érvényes minden szabály úgy, mint az állami/önkormányzati pénzen fenntartott közoktatási intézményekben. Az elit iskolában lehetnek szigorúbbak a szabályok, mert az egy zárt klub, ahová nem muszáj tartozni, s ahová az nyer csak felvételt, aki teljesíti a feltételeket, és elfogadja a még oly szigorú működési elveket is.

Elfogadja például azt a törvénytelenséget, hogy bár lenne joga 11-esként előrehozott érettségit tenni a májusi vizsgaidőszakban, ám ezt az iskola nem engedélyezi. "Vagy októberben, vagy kuss! Nem kavarunk bele a végzősök letisztult menetrendjébe!" Valami ilyesmi lehet a háttérben. Szóval, értem ám én, hogy miért csinálják, de talán mégsem az iskolairányítás kényelmi szempontjait kéne a diákok érdekei és a törvény fölé helyezni, hanem ellenkezőleg.

Ez a kép néhány perce készült a tanáriban, mert valamilyen zseniális ötletgazda csodálatos dolgot eszelt ki a minőségi oktatás érdekében.
Ezúton is csókoltatom ezt a remek, jószándékú embert.

A kérdés pedig a következő:

Mit látunk a képen? Mi az üzenete a remek technikai műalkotásnak?

Még június közepén - az utolsó tanítási napon - az esztergomi Szent István Gimnáziumban tragikus események játszódtak le. Egy fiú a diákönkormányzati gyűlést megunva az osztályteremben felgyújtott, majd eloltott egy újságot. Amikor ezt a tanárok észrevették, állítólag több hasonló esetet is a nyakába akartak varrni. A fiút tanárai alaposan leszidták, kiabálva kérték számon a történteket, s talán még más, régebbi padperzseléseket is.

Ezek után a 10. osztályos gyermek öngyilkossági szándékkal vonat elé vetette magát, és meghalt. Nem sokkal később előkerült egy videóüzenet, amit a fiú maga rögzített mobiltelefonjára, s ebben elmagyarázza, azért lesz öngyilkos, mert nem akar szégyent hozni iskolájára.

Annak idején a fiú édesapja ekképpen számolt be az eseményekről: 

Az az igazság, hogy szórakozásképpen épp komolytalan bulvárhírek után kattintgattam a neten, s így jutottam el az MSZP nemhivatalos honlapjához, a stop.hu propaganda weblaphoz.

Na jó, belátom, ennek semmi köze jelenlegi eszmeszaladásomhoz, csak hát nem tudtam kihagyni, hogy oda ne pökjek egyet nekik, mert - számomra teljesen érthetetlen és indokolatlan okok miatt - kizártak, midőn hajdanán szelíd kommentezésekkel próbáltam igénybe venni a híresen kiváló balliberális toleranciát.
Nem jött be. Pont.

Aztán megláttam ezt a szavazást:
"Ön kikben bízik leginkább?" - kérdezik bájosan.
Hápperszehogy a tanárban, toszod, nem kérdés!;-) Gyorsan kiválaszt, szavaz, néz és lát, s mindennek folyományaként szörnyülködik. 
Miiiiiiii? Csak 10% a tanár? A tűzoltó meg 46%? Honnan ismerik ennyire a tűzoltókat? Naponta tűz van babáméknál, vagy eláznak a pincében.... öööö.... akarom mondani, elázik a pincéjük? A pap is csak 11, az orvos is csak 10 százalék. Ész megáll, agy kikapcs.

Hát hol élnek ezek az emberek? Na jóóóóó, ahhoz képest, hogy a politikus, ügyvéd, újságíró 2%, még rendben is volna, de hát ennél azért bőven többet vártam azoknak - beleértve a tanárt, az orvost, a papot -, akik az emberekkel, az emberekért dolgoznak napi szinten, napi közelségben... ...s hitem szerint döntő többségben lelkiismeretesen. 

Azaz mégsem vártam többet, nem várhattam józan belátás szerint nagyobb százalékot, hisz már régóta észleltem, hogy zuhan a tanári pálya presztizse, társadalmi megbecsülése mind morális, mind más értelemben. Tökéletesen ráerősített erre az örökké reformálni akaró liberális kultúrpolitika, amely nem győzte szajkózni, mekkora trágyadombbá változott az - egyébként addig is terveik szerint irányított - közoktatás. 

 Az az igazság, hogy tökéletesen elegem van abból, mennyire szétzilálta a közoktatást Magyar Bálint és az ő eszmetársi köre. Nem akarok egyszerre több dologra kitérni ebben a posztban, ezért most csak a legutóbbival hozakodom elő.

 Az úgy kezdődött, hogy "amikor én még kissrác voltam", egy átlagos nyolcadik osztályból saccperkábé a tanulók 40%-a ment olyan középfokú oktatási intézménybe, ami érettségit kínált kimenetelkor. Ráadásul 4 év alatt még egy szakmához is hozzájuthatott az emberiség jóravaló gyermeke, ha éppenséggel a szakközépiskolai képzést favorizálta.

 Akkoriban nem vártak sokat, 14 évig tették kötelezővé az oktatást. Ha nem tetszett a toll és a papír, vagy semmire nem jutottak a tanárok a megátalkodott delikvenssel, hát egy irányváltással máris a kapanyél végénél találhatta magát a "szorgos" ifjú, és vagdicsolhatta a gazt a tsz paprikaföldjén, vagy trógerolhatott egy tmk műhely kőművesei mellett.

 Mármost fejlődnünk kellett, és ha a gyerekek nem is lettek okosabbak, de sikerült 18 éves korig emelni a tankötelezettséget, és nagyjából 80%-ra felvinni az érettségi képzésre jelentkezők számarányát. Ezzel el is kúrták szúrták a színvonalat, visszafordíthatatlanul. No nem a nagynevű gimikben, mert azok még csak-csak elvannak, hanem a mezőny második felében, ahol szinte kínok-kínját állja ki a tanár, ha valamit el is akar érni a saját idegbaján és hajhullásán kívül. Sokszor már az is szép eredmény, ha a lebutított érettségit sikerrel veszi a képesség és motiváció nélkül vergődő, ám a jogaira annál kényesebb diákunk. És most eljött a pillanat, hogy egy újabb, tökéletesen értelmetlen, idiotizmus határát súroló jogot kapjanak:

Egyszer már írtam a Szenzorban arról, hogy csuda dolgok vannak az iskolában dizájn centerileg. Csak felevenítésképpen a régi poszt:

A cím talán didaktikusabb is lehetett volna így: Iskola a határon, határ az iskolában, de már így is kissé szégyenkezem, hogy a mestertől plagizálok, nemhogy még cifrázzam is.

Érdekes dolog nyitott szemmel járni a suliban, és Náray-TGM öszvérszemmel nézelődni. Sok szociológiailag érdekes és dizájnilag tanulmányozandó dolgot lát az emberfia, amiről időnként házirendmódosítás jut eszébe éppúgy, mint bizonyos utcai események kapcsán, Jópszichéjű Ferencéknek a gyűlöletbeszédre vonatkozó Ptk. módosítás, amit ugyebár Bazsarózsafan László testvérünk annulált, pontosabban aláírás-diszkriminált. Csak hát itt is az a baj, hogy mondjuk, ha beírjuk a házirendbe, hogy tilos az orrpiercing, akkor mi lesz, ha szembejön a jányka egy szemöldökpiercinggel vagy szájbafércelttel. Vagy, ha mondjuk kikötjük, hogy a nadrág felső szegélye és a póló alsó szegélye között nem lehet nagyobb rés, mint 5 centi, akkor majd a tanár vonalzóban a kezében fog ellenőrzéseket tartani, és "résen vagyok" vagyok címmel jegyzőkönyvet vezetni? Mondjuk ki nyugodtan: baromság lenne ez a házirendezés, pláne így, hogy most fontosabb dolgok is vannak égen-földön, pl. ezekkel a "klassz" interaktív táblák, amikkel kistafírozunk majd megint egy-két politikust, hogy le tudja már végre cserélni a rohadtul megunt két éves A4-esét...

De nézzünk példákat, miről is pammogok én itten kérem szépen!

Így matek érettségi előtt szeretném elmondani, hogy nem vagyok optimista. Azt várom, hogy ez a feladatsor nehezebb lesz, mint egy éve. Okom is van eme balsejtelemre: az emlékezet.

Emlékszem ugyanis arra, hogy miféle hisztis hápogást váltott ki a tavalyi feladatsor egyik jelentéktelen feladata, az a bizonyos 4.

(Katt az első képre, aztán gyere vissza, olvasd tovább!)

A kifigurázás és lesajnálás csapásiránya egyértelmű volt: ez egy gagyi feladatsor, ez nem méltó színvonal egy komolyan vehető érettségihez. Tépték a szájukat sok helyütt, ironizáltak a Heti7-esben is, és rugózásuk indoklása ez a 2 pontos, valóban könnyűcske feladatocska volt. Mondom: 2 pont, azaz kettő... ...a 100-ból, azaz a százból!!! Comprende, tisztelt Hölgyeim és Uraim?

Nos, erről a történetről igazán elmondható, hogy kimerítették vele a "valós tényeket hamis színben feltüntetés" jogi kategóriáját. Ahhoz, hogy ezt igazoljam, nézzünk meg egy átlagos feladatot a II. részből, mely feladat 12 pontot kóstált.

Jó rég volt már, hogy idétlen diákként középiskolai tanáraim idegeivel játszottam. Nem voltam könnyű eset. Igaz, ők sem;-)

Próbáltam volna én jobb lenni, de hát nem megy az olyan könnyen faluhelyen. A jobb viselkedésem kibontakozásának érdekében segítségemre szolgált (volna) a Házirend. Ott lógott legott a falon, mindössze egy A4-es (nem Audi) stencilezett, és primitíven keretezett akaszték formájában. Halvány fingalmam sincs róla, mit tartalmazott, de nem is volt érdekes. Amit a tanár mondott, az volt a házirend. A tanárnak alapjáraton igaza volt, és kész. Tudtuk, mi azt magunktól is, merre van az ennyi meg annyi, a lepapírozás csak valamiféle kötelező formaság vala.

Azóta sok minden változott, demokrácia lett, liberálisok igehirdetők és ombudsmanok jelentek meg, és járják a hont kivont karjaikkal. Ha ma megkérdeznénk egy gyereket a jogairól és kötelességiről, bizony mondom néktek, az előbbiből messze többet tudna sorjázni. És nincs igaza? Dehogynem! Azért gyerek, hogy kiskapukat keressen, és kifürkéssze a kibúvókat az oly "gyűlölt rend" résein… 

Az új idők új szelei elsöpörték a régi házirendeket. Ma már 16 oldalas tacepaó lóg a folyosón óriás keretben. De ez sem elég, új csemegékre vágy a here, tekintélyét veszített - azt más eszközzel visszaállítani képtelen - tanár nép.

Őszintén szólva, nem olyan iskolában tanítok, ahol tehetségek garmadája kínozna jobbnál-jobb szakmai kérdésekkel. Viszont annál több kapacitásuk van a humorra, a fricskára.

Nem vagyok fafejű, ezért állom a sarat. Azt sem bánom, ha rajtam csattan a poén ostora. Mondjuk az is igaz, hogy legszívesebben hét fejből okádnék tüzet akkor, ha egy magát (nem csekély önbecsapással) viccesnek gondoló tanuló képtelen befogni az ő lepcses száját. Szoktam is vala mondani ilyenkor: Józsikám, nagyon szépen megkérlek, kuss! 

Nodeviszontám vannak szellemes egyedek, kik jelentősen előreviszik az óra menetét azáltal, hogy felvidítják a tanárt, minek folytán annak hervadott testiben endorfinok szabadulnak fel, fokozva az ő lanyhuló szellemi teljesítőképességét, megértést segítő gesztikulációját.

Jó rég volt már, mikor először láttam egy könyv borítóján: "Pisa vizsgálat".
Nagyon meghökkentem, mennyire lezüllött urológia, hogy immár ennyire kendőzetlenül használja a kocsmai argót, midőn a népszerű tudományos ismeretterjesztés szövevényes rekettyésébe tesz kirándulást.

Aztán belelapozva azonnal kiderült, hogy itt nem a vizelet vizsgálat legújabb módszereire kapunk receptúrát, nem doppingtesztek botrányos eredményeiről tájékoztatnak, nem is a korszerű vese- és májfunkciós felmérések lesújtó népegészségügyi helyzetét ecsetelik, hanem azt vágják - az amúgy is porig alázott - magyar tanár (itt a "magyar" nem tantárgyat, hanem egy szerencsétlen sorsot jelez...) képibe, hogy "Drága, aranyos tanerők, ti itt valamit nagyon elbarmoltatok az elmúlt években. Ideje lesz változni, változtatni!"

És valóban,  a kormányzat megértette az idők szavát, lépett azonnal, s reformok sorozata  látott napvilágot hamarosan. Volt új a NAT alatt bőven. Hámán hogyne lett vóna!

Van egy járművem, autónak aligha nevezném, mindenestre benzinüzemű, Otto-motorral hajtott, és a kasznija – mely különös anyagból van gyúrva, mint a kommunisták - sem igen rohad, amibe dobozolták vala egy ma már nemlétező országban. Minthogy nincs kedvem az értékét duplájára növelni extra beruházásokkal, hát nem teszek rá téli gumit. Így viszont arra kényszerülök, hogy télen autóbusszal közelítsem meg a munkahelyem, a megye legnagyobb középiskoláját. Legnagyobb, összevontak benne vagy hetet-nyolcat...

Az bizonyos, ezeken a reggeli járatokon jócskán akad embersűrűség, és bizony, ha az emberállatra is vonatkoznának az állatszállítás állatvédelmi szabályai, nem kis büntetést kéne fizetnie a Gemenc Volánnak. Az Európa uniós előírások szerint ugyanis egy embertermetű állatnak saccperkábé 0,6-0,7 négyzetméternyi hely járna. Az okés, hogy azon szerencséseknek, akiknek sikerült ülepüket alátámasztani, megvan az előírt alapterület, nodeviszontám az állóhelyeken heringmódra zsuppolódóknak, jó ha 0,3 négyzetméternyi kijön lúzer egyedenként. Na b+, utazzunk!

 Történt nemrég, hogy az osztályom egy tanulója keményen beszólt a tanárának, bár szerinte csak magában dünnyögött egy hangosabbat valahogy ekképpen: „Megy a f….m!”
De mire véljem ezt az otrombaságot? Irány az űrlapért, felterjeszteni fegyelmire? – ahogy azt egy porosz származású;-) kolléganőm javasolta.
Nézzük csak a körülményeket, mielőtt még elhamarkodott döntést hoznék!

Adva egy srác, aki jelenleg az utolsó évét tapossa a középiskolában… …elvileg, mert hát jelen pillanatban két érettségi tárgyból áll bukásra. A gyerek feszült, gyakran ideges, egyéb fegyelmezetlensége miatt már van írásbeli büntetése. Társai kedvelik, afféle „minden lében két kanál”, jópofa maci.

Adva a fizika óra, ahol rendszeres a feszültség tanár és diák között. Nem bírnak egymással, együttműködés helyett harc minden óra. A tanár gyakran panaszkodik a kölkökre, hogy azok szemtelenek, nem tanulnak, fegyelmezetlenek órán. A diákok leginkább a tanár lekezelő stílusát kritizálják, s felróják még hiányos, kevéssé érthető magyarázatát. Rossz a két fél viszonya, ez nem vitás.

A konkrét eset röviden elmondható: nem volt napló, s a tanár kb. ezekkel a szavakkal küldte el emberünket: „Menj el a naplóért, neked úgysem számít!”

Na erre jött séróból a „Megy a f….m!”

Nos, ismertettem nagyjából az esetet. Amit tett, nem mentettem, de nem is vittem fegyelmi bizottság elé. Úgy éreztem, egy elbeszélgetés és egy igazgatói figyelmeztetés elegendő ahhoz, hogy megértse, a cérna feszülhet, el is pattanhat, de a gorombaság nem fér bele még akkor sem, ha egyébként úgy érzi, sérelem esett rajta. Meg kell tanulnia a konfliktusait úgy kezelni, hogy abban se a saját, se a másik ember méltóságát ne sértse.

Van néhány kollégám, aki szerint azzal, hogy két fokozattal kisebb büntetést kapott macilaci, mint a fegyelmi tárgyaláson várható legkisebb, lényegében hagyom, hogy a fejünkre tojjanak a diákok, és mostantól majd mindegyik úgy érezheti, ha sérelem éri, nyugodtan elhajthatja a retekbe a „zaklató” tancit.

Szerintem a kolléga téved. És szerinted?