Szerencsétlen Horn Gyula... Vajon mi van vele? Semmi hír se róla, s a szelleme már halott...

Igen, halott a szelleme, mert őbenne volt még némi betyárbecsület, vagányság, de ugyanakkor némi őszinteség és tisztesség is.
Jó-jó, tudom, vágom, ávóskomcsi meg ilyesmi, de azért a mostani garnitúrához képest kész Grál-lovag, hozzájuk képest szorult bele leheletnyi "gentleman’s agreement" mentalitás, vele még érdemes volt tárgyalni és megegyezni. Sőt, időnként még tanácsadásra is járt Viktor őfelségéhez, annak I. királysága idején.

Miről jutott ez eszembe? Jogos a kérdés.
Föltettétek, hát megválaszolom;-)

Szóval, mikor én még, mint lelkes proligyerek, épp az egyetem padjaiból - első generációs értelmiségiként - az élet utcájára taszajtva kovájogtam a frissen forrongó, nagy közéleti dzsungelban (1989-1990.), akkor létrejött egy MSZP nevű párt, és azt mondták, azt kiáltották szerte- és persze szanaszéjjel, hogy ők most aztán demennyire és milyennagyon szocdemek lesznek. Több se kellett a balos elhajlású süldő malacnak, belépett a klubba abban a pillanatban, amint alaposan letorkozták az első állítólag szabad választást. Így volt etikus: elbukott, földön fekvő pártba kellett fektetni a küklopszi méretű szellemi potenciá(l)t;-))

Miközben a potenciát fektettem-fektetgettem, nagy emberekkel is találkoztam, kezeztem. Nyers Rezső igen jó ember volt, és pöttöm panna nélkül. De nagy embernek tartották a tagok, mindenki őt akarta No. 1-ként látni 90' tavaszán, csakhát azt mondta az ő szerény szájával, már öreg, most pragmatikus manus kell, így hát passzolná a lasztit a másik törpéhez, akiben akkor még buzgott a mócsing.

Szóval, Horn Gyula pártelnök lett, de én akkor már passzív rezisztanciába vonultam, túl sok volt nekem az örökös elvtársozás meg internacionálé éneklés az unalmas konferenciák végén, melyek nagyon sokszor nosztalgiázó és "jól elb...k ezt a rendszerváltást, elvtársak" locsogásokba csapott át. Szóval, akkoriban volt még ott komcsi bőven, nem erre számítottam. Csalódtam, leváltam.

Azonban volt egy beszéd, amelynek egy részletét sosem felejtem. Gyula úr mondta, és többek között a külügyminiszteri taktikájának fortélyait osztotta meg mélyen tisztelt (jaaa, mert mélyen voltak, az biztos...) hallgatóságával.
Ennek lényege valami olyas volt, hogy amikor tudta, kemény tárgyalása lesz, kitűzött egy célt. Például: Ha el akart érni 50-et, miközben tudta, hogy az ellenfele 20-al lenne megbékélve, no akkor baromi határozottan benyögte rivális partnerének a 100-at.
Faarc pozicionálva, rögzítve.
Uppssz, ledöbbent a csóka, de próbált alkudozni. Addig-addig, míg gyuszikánk kiegyezett a végén az ötvenben. Mindezt persze fanyar képpel tudomásul véve, csak befelé somolygott a ravaszdi. Nem nagy trükk, de nehéz jól csinálni ezt a szemérmetlenül pofátlan kofaságot.
És persze úgy kell eljutni a tárgyalásig a megelőző időszakban, hogy az ellenoldal mit se sejtsen valódi céljainkról. 

Hát ez jutott eszembe, mikor ezt olvastam az origón:
"140 ezer forintos fizetéshatárig mindenki megkapná a 13. havi illetmény helyett járó pótlékot. Csizmár Gábor szerint ezzel a közszféra dolgozói a 13. havi illetményüknek csupán az egyharmadától esnének el." 

Tetszik érteni, ugye? Hintjük a magot hetekig, hogy szopacs lesz, nixum-pexum tovább a 13. havi, nincs is 13. hav, beeee:-P... ...aztán meg rippsz-roppsz, kétharmada megmarad! Jujjj, de cuki, örül is a bamba közszolga, hinnye de jóságos az ő Ura, az empatikus pápai gyerök, a haza- és romamentő nemzetfő.

Déja vue érzés, ez cikázott át rajtam a múlt heti gázáremeléses jótékonysági story után. Ugyebár ott is hetekig, sőt tán hónapokig hittük, etettek bennünket azzal, hogy gázáremelés lesz, holott a világpiacon folyamatosan esett (mit esett? zuhant!) a kőolaj ára, és hát kilenc hónapos átlag ide, kilenc hónapos átlag oda, januárig ez muszájszerűen begyűrűzik, vagy ha nem, renonc.
De a kormány lapított, nem szólt. Hagyta, hogy belénk ivódjon a szomorúság és a megemelt gázár gyásza. Aztán, mikor már a zsigereinkben tobzódott, hát előállt a nagyon baloldali milliárdos, és megmondta az ő igazmondó szájával: nem lesz gázáremelés, a kormány nem engedi.
Okés, jó pont leosztva.

Szóval, Gyula bá' nincs jól, ez nem kétséges, de kofalogikája hibátlanul működik ma is. Ember nincs, aki nem eszi meg 110-es IQ alatt.
Abból meg van bőven-e hazában, elég megnézni a közvélemény-kutatók által - utóbbi három hónapban - kimutatott tendenciákat...