Unás van elvtársak, közéleti unalom. Már-már deprimálóan bosszantó, de a ferinek megint igaza lett... ...ebben is, hogy nyuvadjon ki az a szenvedélyes szellemisége. Lehet blogot írni rólam, lehet, előbb-utóbb majd megunják, abbahagyják – gondolhatja a konferenciaszervező májsztró.
Mert valóban, minek is nyomul az ember ezerrel, mára teljesen egyértelművé vált, hogy a mi demokráciánk afféle csökött vacak: 4 évente kell a voksunk, különben meg bármekkora lehet a Nagy Nemzeti Elszúrás, képtelenség eltávolítani a potens meghágókat, bármennyire is jártatjuk pörös szánkat, nyasgem for the people...

Először arra gondoltam, megírom, miszerint abban is igaza lett, hogy a ribillió vs Nagy Rendteremtő vetélkedésben mindig ez utóbbi viszi el a győzelmi pálmát. Mondhatni a ribillió betonozza be az ő és pártjának parazita hatalmát, s tán titokban bízik is abban, hogy egyik balhé után jön a másik, mint ahogy egy ostoba talplefetyelője el is árulta magát ez ügyben, midőn arról értekezett az aljas nyomoronc, jobb is lenne, ha kiderülne, a romák elleni támadások mögött rasszista indulatok feszülnek. Ilyen nyíltan már rég ismerte be valaki, hogy minél rosszabb, annál jobb. Barom Teleki!
És hát fent ecsetelt logikában nagy mázlista a mi ferink, mert van itt ribillió bőven:

Előbb a 2006-os tévéostrom által felfokozott rendvágy tartotta pajzson, majd, mikor már összeomolni látszott kisebbségi kormányával együtt, beköszöntött a pénzügyi világ-ribillió. Uppsz, a költségvetés ügye seperc alatt el is rendeződött, az „ellenzéki” szdsz/mdf szemvillantás alatt dörgölőzött dorombolón a jóságos gazdihoz, s bátor hazafiként nyaldossák a megszorítást tojó miniszterelnöki popót.

Aztán, mire eszméltünk volna éppen, nincs minden rendben IMF-ügyben, hisz százmilliárdok költődnek el rippsz-roppsz belterjes döntések nyomán, s ennek kéne főtémaként megjelenni a közbeszédben, hát nem a nagyonnemzeti B-közép játszott ismét a kezére?! Na persze a szlovák kommandósokat sem kell félteni, áthágtak biz’ azok minden européer normát, és immár igazi nemzeti politikusként tetszeleghet fico-feco találkozókon az az ember, aki 4 éve még szopásra állította a külhoni magyarok befogadást ácsingózó száját.
Még azon se akadt fenn különösebben senki, hogy mekkora ordítóan nagy baromságot bírt mondani azzal, hogy a szélsőségeseket majd a határon belül tartja.
Hogy képzelted, feri? Tán létrehozol egy Szélsőséges Vizsgáló Bizottságot, amolyan McCarthy szenátor módra? Vagy törvénybe foglalod, mi az a ruházat, amiben nem lehet átlépni a határt?
Vagy mi? Eszem-telefaxom megáll, komolyan...

Nem, nem tudok ferire elfogulatlanul nézni. Az én tekintetem reá pont ugyanazt fejezi ki, mint a nejének - az az elhíresült - szúrós tekintete a 301-es parcellánál az átkot szóró fehérnépre: m-e-g-v-e-t-é-s.

Hogy tudnék becsülni egy olyan politikust, aki átlagos időkben semmit sem képes felmutatni, csak kétszámjegyű hiányt, GDP-rombolást és hitelekből vásárolt választási győzelmet, ugyanakkor kizárólag ribilliók sorozata révén képes stabil hatalmat fenntartani ez a rettentő nagy mázlista, a mi hasonló méretű pechünkre.

És akkor még arról nem is beszéltem, hogy Szerencsés Dánielünket Ferinket, hogyan kerülik el a Zuschlag-per hullámai, mint afféle mesterségében edzett árvízi hajóst...

Nah, szóval unás van meg minden, de persze így sem telhet el hét, hogy jelét ne adjam - a nemzet legnagyobb színésze iránt érzett - múlhatatlan rajongásomnak;-)