Bizonyára volt már olyan rémálmod, hogy a politikai osztály a zsebedbe turkál. Belenyúl, lerabol, majd cinikusan rád vigyorog. Megnyugtatlak, ez csak álom. A valóság ennél is rosszabb.

Azért rosszabb, mert itt minden legálisan, lepapírozottan működik. Támadhatatlan. Jogilag megfoghatatlan. Vagyis - szemben a sima zsebtolvajjal, akit elkaphatnak, lecsukhatnak - itt esélye sincs a büntetőjogi felelősségre vonásnak.

Még a '90-es évek közepén történt, hogy egyszeriben minden iskola két kézzel kapkodott a világbanki pénzek után. Pályáztak, nyertek. A végén már minden iskola világbanki lett. Rohadt nagy 100Hz-es tévékkel, amiket be is kapcsoltak kétszer egy évben... Ezzel a "világbanki" jelzővel hirdették magukat, a technikai fejlettség szinonimájaként. Valójában ez is egy nagy rablás volt. Egy valóságos példán keresztül bemutatom, hogyan működött.
Mondjuk kellett egy távvezérelhető diavetítő az iskolának. Az Ofotértnél abban az időben került 5200 forintba. Ennyibe került volna az iskolának is, ha van rá pénze. De hoppsz, a világbanki programban is kapható! Így a sulinak ingyenben van! Megvesszük pályázati pénzből. Katalógus kézbe, ára 22.600 forint. Választék nincs, tudása dettó, mint az ofotértes.

Világos, ugye? Hiába volt piszok kedvező kamatozású (talán kamat sem volt) a világbanki kölcsön, olyan katalógusokat adtak ki a lehetséges vásárlásokra, amelyek rendkívül túlárazott termékeket tartalmaztak, időnként teljesen felesleges tulajdonságokkal (mint például az annak idején hájteknek(sic!) számító 100Hz-es óriástévék). Az iskola szintjén spórolás történt, miközben az államot - vagyis mindnyájunkat - ügyesen leraboltuk.

A magas katalógus ár simán lehetőséget adott a gyártónak, hogy bőségesen megkenje a haszonból a katalógus összeállítóját. Az, hogy mi került a katalógusba, nyilván a szakmának álcázott politika döntése volt. Ebből lettek aztán a megmagyarázhatatlanul magas, irreális árak. Esetenként olyan termékek, amelyek a piacon nem mentek el, ám a katalógusban monopol helyzetben és busás áron kínálva kapkodtak utána a magas technológiára kiéhezett intézmények.

Azóta mi sem változott. Csak most nem világbanki program néven fut a lenyúlás ferrarija, hanem Támop és Tiop a két kicsi lopika beceneve. Hozzánk is eljutott az aktuális katalógus. Íme egy-két példa! 

Kedvencem a "két fahasáb súrlódási kísérletekhez" a maga majdnem 7 ezer forintos árával! Mit lehet erre mondani? Eszem-telefaxom megáll! Pffff..!

Hasonló példákat simán tudnék még fotózni belőle, szinte minden oldalon található néhány döbbenetesen irritáló árú taneszköz. És hiába minden, egy ilyen csóró államban, mint a mienk, ezért senkit nem vonnak felelősségre. Nem is lehet. Jogilag és papíron minden a legnagyobb rendben. Morálisan? Azt ne firtassuk...

Hogy mennyire durva árakkal dolgozik a katalógus, arra - a fahasáb ellenpólusaként - álljon itt egy köznapi példa, egy sima 100 forintos boltban vásárolt, 27% áfát és talán némi hasznot is tartalmazó termék, egy öngyújtó:
Piezo elektromosan adja a szikrát az állítható magasságú láng meggyújtásához, újratöltéshez megszelepelték (!!!), a 3 darab gombelem pedig egy mikrokapcsolón keresztül egy ledet működtet, hogy betalálj késő este a zárba a kulcsoddal. Mennyi technológia ebben a kis vacakban, és mindez 78, azaz hetvennyolc forintért!

Nem, ez nem reklámcucc, mert ez a bolt nem erről szól. Ez az üzlet a "sok kicsi sokra megy" igazságával a tisztes haszonra gyúr. Ráadásul semmiféle szponzorfelirat nem virít a a rózsaszín tokon, amely utalna arra, hogy valaki dotálja a forgalmazást. Igényes szerelésű öngyújtó hetvennyolc forintért, szemben vele hétezer forintért két fakocka. Elég kontrasztos?
Vagy azokban a fakockákban digitális műszer  van, és a kísérlet végén USB-vel csatlakoztatható egy számítógéphez, ami beolvassa a mérési eredményeket? Elvégre egy 8 gigás pendrive már 2600-ért is kapható, egy digitális feszültségmérő (áram- és ellenállásmérés beleértve) szintén 2-3 ezerért már a tied lehet.

Most komolyan: mit képzelnek ezek? Hogyan nyúlhatják le ennyire szemérmetlenül az adóforintjainkat? Persze, az iskola nem reklamál, hiszen neki ingyen van, csak pályázni kell érte. Talált pénz, ajándék eszköz...
Azért sincs botrány, mert suttyomban folyik a biznisz, a neten egyáltalán nincs felrakva ez a katalógus, nehogy bárki elérhesse az iskolákon kívül, és feltűnjön neki az égbekiáltó pimaszság.

És akkor ez csak egyetlen szelet, az oktatás egy kisebb részterülete, a taneszköz beszerzés. Mi van az egészségügyben, mi van bármely más, állam által kiírt pályázatnál? A kérdés költői, a költő maga is tudja a választ... 
Sajnos, azok hozzák a törvényeket, akik súlyosan érdekeltek abban, hogy ez a közpénzherdálás továbbfolyjon. És addig, amíg a társadalom nem áll a sarkára, és antiszemitázik meg komcsizik ahelyett, hogy ezeket a dolgokat kérné számon az aktuális hatalomtól, addig patakokban hömpölygő folyamokban dorbézolják el közös pénzeinket. Mi meg csodálkozunk tátott szájjal: miből lett ez a kurva hatalmas államadósság? Hol a pénz?