Lassan elszakad a cérna, nincs tovább...
Kollégáimmal együtt kezdjük úgy érezni magunkat, mint az az egér, akire lesújtott a csapda, ám nem halt bele, még küzd az életéért, s e véres küzdelem közben hátulról egy megtermett kan készül meghágni őt kéjes vigyorral rút képén. Hát egér legyen a talpán, amelyik mindezt visítás nélkül tűri.

Bizony, a helyzet tényleg ennyire szar. Hogy megértsük, idézem a közoktatási törvényjavaslat egy fontos, büdzsékímélő részét:

„A fenti óraszámon felül az intézményvezető felelőssége a pedagógusokat munkaidejük 80 százalékának fennmaradó része terhére arányosan beosztani valamennyi további, kötelezően ellátandó, az oktatás-neveléssel kapcsolatos feladatra, a nem állandó helyettesítésre, a felzárkóztató és tehetséggondozó foglalkozások megtartására, felügyeletre és valamennyi, az intézmény helyi dokumentumai által rögzített tevékenységre. E felosztás a tantárgybeosztással párhuzamosan készül.”

A szöveget úgy kell érteni, hogy a 40 óra munkaidő 80%-a 32 óra, és ennek terhére simán beküldhetik az embert eseti helyettesítésre, korrepetálást vagy szakkört tartani, stb... Vagyis ezekért egy fillért sem kap a tanár, nem keletkezik belőle túlórapénz. És mindennek a teteje az, hogy a szöveg értelmében eme plusz tevékenységekre "arányosan" kéne "beosztani" a pedagógusokat, ami nonszensz, illetve brutálisan nem életszerű. Azaz nem elég, hogy nem fizetnek érte, de valaki mondjuk 10-15 ilyen órát teljesít havonta, míg mások csak néhányat. Színtiszta bérfeszkó a javából!

De térjünk vissza arra a problémára, hogy innentől kezdve csak azokra a túlórákra jár pénz, amelyek órarendileg lettek kijelölve. Korrepetálás, szakkör, eseti helyettesítés, érettségi előkészítő, felügyelet és egyebek nem járnak majd bérvonzattal (ha a törvényt a javaslat alapján szavazzák meg). Mindezt egy olyan korban, olyan alaphelyzetben, amikor a 10. tanévét töltő, egyetemet végzett, 33 éves kollégám 114ezer nettó forintot keresett a legfrissebb fizetési cetlije alapján, amiben ráadásul még 7ezer forint a túlóradíj is benne van. Jómagam - visszagondolva az előző tanévre - nagyjából havi 10-15ezer forintot kaptam (nettóban!) olyan órák okán, amiket ezentúl nem fizetnek: érettségi előkészítő, eseti helyettesítések, felügyelet, korrepetálás. (Szakkörre már eleve nem is volt kerete az iskolának, mert max. heti 2 órát tudtak fizetni, azt meg elvitte az érettségi előkészítő és a korrep. Na majd most lesz! Naná! Ingyen hogy a csudába ne lenne pénz a szakkörre!?)

Ezek után nem mondhatok mást, csak azt, hogy aki tud, meneküljön a süllyedő hajóról, elvégre nem mi vagyunk annak kapitányai. Aki fiatal, vagy nemsokára kezdő lesz, próbálja másutt hasznosítani a diplomáját! Ami most van, ahhoz képest még a berlini kukáskocsin dzsesszelni vagy egy brüsszeli konyha mosogatójában suvickolni is jobb.
Aki pedig pályaválasztás előtt áll, eszébe ne jusson a tanári hivatás, ne legyen kíméletlen ellensége önmagának. Annyi ésszel és tehetséggel, amivel matematika, fizika, kémia, biológia vagy más szakot el tud végezni egyetemi szinten, sokkal fizetősebb pályákat találhat magának. Nézd meg, mennyit kér egy villanyszerelő egy órára, és belátod: jobban jársz, ha nem fizikatanár leszel, hanem egy jól kommunikáló, értelmes szaki, aki képes szellemileg arra, hogy egyéni vállalkozásként űzze az ipart.
Hát hajrá! Hagyja ott a pályát a francba aki csak teheti. Most már én is azt mondom, pedig látod, mit írtam ki a blogom oldalára: "szeretek tanítani". Na de nem ingyen?!

Én már öreg vagyok a váltáshoz, az én koromban már nincs hová lepattanni. Néhány ezer forint többletért nem hagyom itt a biztos(nak tűnő) állást egy bizonytalan jövőjű maszek lehetőségért. Ezért adtam a Csapdába ejtve címet a posztnak.