Főoldalra

utolsó 3 hsz

  • picur3ka: Gyere elo, malacz! Hat igen, csak az oktatas maga egy nagy tema lenne. Nyilvan, ahogy a XX. szaz... (2013.10.17. 01:27) Tényleg kevés?
  • Corry: @VIC20: Csatlakozom. Volna tényleg mondóka, mert gyakorlatilag minden össze lett zagyválva, néha... (2013.09.11. 19:20) Tényleg kevés?
  • VIC20: Hát, akkor béke poraidra, Malacz. Jó volt olvasgatni az írásaidat. :( (2013.07.23. 10:00) Tényleg kevés?
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Eddigi posztok

Agyzaj

Szeretek tanítani...
Néha öröm, néha kín, és valamikor egyszerűen csak vicces... Az iskola a storyk kifogyhatatlan tárháza, az oktatás pedig mindig van annyira nyavalyás, hogy vitatémát adjon. Szóval ez egy tematikus blog a tanárságról, a tanításról.

facebook

dinamika

Friss topikok

  • picur3ka: Gyere elo, malacz! Hat igen, csak az oktatas maga egy nagy tema lenne. Nyilvan, ahogy a XX. szaz... (2013.10.17. 01:27) Tényleg kevés?
  • malacz rezignált: @aDingo: :))) Személyeskedő logikája, amivel győztesnek hozza ki magát, remek hangulatba hozott.... (2013.05.14. 09:38) Játszani is engedd!
  • latin szerelő: Másképpen megoldva: Két idő van: a "most" és a "régen". Most András X éves, Béla (70-X) éves Rége... (2013.02.08. 15:59) Törd a fejed! 3.
  • Én is akarok kommentelni: @malacz69 rezignált: Nocsak! Végre valami előrelépés, hogy a jogászok sem fizetnek ha itthon mara... (2013.01.03. 06:16) Orvosképzés, ahogy én csinálnám
  • Netuddki.: @malacz69 rezignált: Baromság! Nyilvánosság, átláthatóság, nyomon követhetőség, személyi felelőssé... (2012.07.31. 12:14) Kettő az egyben: pazarlás és pénzhiány

szavazás;-)

Malacka jó fej blogger?
Hát persze, tök fej!
Óóó igen, igen-igen!
Faja fickó, yesss!
Oui, oui, oui, oui.
Miazhogynagyonis!
  

Csodálatos gyerekdoki

2011.04.12. 20:08 | malacz rezignált | 15 komment

Címkék: szülő büntetés felelősség nevelés jutalmazás pedagógia

Populista babérokra török, ezért kutyákról és gyerekekről fogok alább írni. Ennek ellenére lehetséges, hogy sokan bornírt hasonlatnak tartják majd mindazt, amit a következőkben fejtegetek a jó nevelés mibenlétéről.

 

Gyakran nézem a Csodálatos kutyadokit (Cesar Millan) a National Geographic Channelen, és megtanultam belőle egy fontos dolgot: a kutyával lehet jól bánni, szeretni, de sosem szabad elfelejteni, hogy a gazda ember, a kutya pedig kutya. A falkavezér szerepét mindig kézben kell tartani.

Nos, azt hiszem, a kutya helyes nevelése teljesen analóg a serdülő vagy kamasz gyerek nevelésével. Gyermekünknek is tudnia kell minden pillanatban, éreznie kell bármely helyzetben, hogy szeretjük őt, érte szinte bármit megteszünk, de mindez nem jelentheti azt, hogy orrunknál fogva vezethet, érzelmi kitöréseivel zsarolhat.

Az egyik leggyakoribb felnőtt hiba éppen az, ha a kamasz gyermek így vagy úgy, de átveszi a falkavezér szerepét. Persze, tekintsük partnernek éppen úgy, mint amikor egy kutyussal együtt játsszunk, futunk, vagy éppen csobbanunk egyet a tóban, de az irányítást egy pillanatra se engedjük ki a kezünkből. Ahogy a kutya nem veheti át az ember szerepét, éppúgy a kamasz sem kerülhet a felnőtt szerepébe. Pláne úgy, hogy például az elvált anyuka serdülő lányára terheli magánéleti problémáit.

Bármennyire is vitázik, heveskedik, érvel; bármilyen egyéb felnőtt tempókkal operál gyermekünk, valójában nem jó neki, ha felnőttként kezeljük. Azt a komolyságot, felelősségvállalást önnön sorsáért igazából nem akarja maga sem. Bár tagadja, tiltakozik, de tudat alatt érzi, neki sokkal jobb, ha gyermekként kezelik, akivel szemben elnézőbbek, megbocsátóbbak vagyunk. Elég, ha negédesen ránk mosolyog azzal ártatlan bárányka bőrébe bújt, megbánást imitáló szemével, és mi már el is érzékenyülünk.
 Pontosan ugyanaz az effektus, mint mikor a kutyusunk összekapar mindent a kertben, feldönti a ruhaszárítót, aztán magas frekvenciás farokcsóválás közepette szégyellősen odamegy pitizni a gazdihoz, szemében a hűség és a szeretet fényei csillognak. Hát lehet rá haragudni? Ugye nem. Elvégre ő csak egy kutya, nem tudhatta...

Ki merem jelenteni, hogy komoly összefüggés van: aki jó gazdija, jó nevelője kutyusának, az jó nevelője, jó szülője lesz gyermekének is. A jó gazdi nem veréssel neveli kutyusát, de nem is kényezteti el. Ügyel arra, hogy fejlessze képességeit, ne legyen ingerszegény, motiválatlan körülmények között. A gondos gazdi hű társát nem táplálja túl, de nem is éhezteti, amellett megkapta a szükséges oltásokat, és betegség esetén gondos ellátásra számíthat. Sorolhatnám még hosszasan a számtalan hasonlóságot a helyes kutyatartás és megfelelő szülői magatartás között, bármennyire meghökkentő analógia is ez. Szerintem érdemes egyszer mélyebben belegondolni.

S hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy nem árt, ha az ember egy jó ideig kutyát tart, s kiokosodik ennek összes csínyján-bínyján, mielőtt utódnemzésre adja a fejét.

Ps.: Jaaaaa, és kutyatartás előtt nem árt megnézni jó néhány Cesar Millan produkciót;-))

Bookmark and Share
        · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://agyzaj.blog.hu/api/trackback/id/tr582821178

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szitakötő | 2010-2 | NYÁR 2011.04.16. 18:35:55

Szitakötő folyóirat lapozható változata.Régebbi számokat folyamatosan elérhetővé teszünk majd itt a blogon.Minden lapozható Szitakötő itt.Lapozni a jobbra-balra mutató nyilakkal lehetakár a teljes képernyőn is (View in fullscreen).  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Bármennyire is vitázik, heveskedik, érvel; bármilyen egyéb felnőtt tempókkal operál gyermekünk, valójában nem jó neki, ha felnőttként kezeljük."

A fene tudja, szerintem egy kamasznak kellenek az ilyen impulzusok. Elég csak belegondolni 16 éves ember( vagy nő ;) ) már felnőttnek számított 100 éve.

A kutyanevelés pont itt válik el a gyermekneveléstől: a kutyából sosem akarunk ember, önmagáért teljes felelősséget vállaló felnőttet csinálni, azt akarjuk, hogy vénségére is vakon kövesse az óhajunkat. (Nem mellesleg a kutya is ezt akarja, viszont egy embernél ez mentális betegség.)

Éppen ezért, ha a kutya át akarja venni a falkavezéri szerepet, akkor bizony azonnal tudatosítani kell benne ki az úr, egy kamasznál viszont ez az egészséges érési folyamat velejárója. És persze, hogy valahol minden tini gyermek akar maradni, de ez alapvetően egy leküzdendő dolog.

Persze itt nem a durcira kell gondolni, annak semmi köze a felelősségvállaláshoz.
Nem tudom Malacz, biztos igazad van, de én azért félig felnőttnek kezelem a nagyfiaimat (akik közül jogilag az egyik már tényleg felnőtt is).

Egyrészt azt szoktam nekik mondani egy "kellemetlen" döntésem során, hogy ez azért van, nehogy 30 évesen majd szemrehányást tegyenek nekem. Ez vagy meggyőzi őket, vagy ha olyan a helyzet akkor én is hagyom magamat meggyőzni.

A másik pedig az, hogy felsorolom az indokaimat és megkérdezem, ők mit tettek volna a helyemben. Ebből első körre valami tökéletesen irracionális válasz, vagy beletörődés, vagy igazat adás szokott kisülni.
@TaTa86.:

Természetesen van különbség, de szvsz mind a kutyánál, mind a tininél természetes, h át akarja venni a falkavezér szerepét.Oké, ez része az érési folyamatnak, de ettől még nem szabad engedni.

Saját tanári tapasztalatomból tudom, h a kamaszokra nem lehet rábízni önmagukat. Ha nem mondod meg neki, mikor, hogyan és miből kell készülni, és azt nem kéred számon következetes keménységgel, akkor elveszik. Az esetek döntő többségében ugyanis nem ismerik fel, h mi az ő érdekük:
örülnek, ha elmaradnak az órák; örülnek, ha nem ellenőrzik a házi feladatot, ha nem feleltetnek, ha nem íratnak dolgozatot. Pedig egy ilyen tanári magatartásnak mindig az a vége, h jóval kevesebb tudásra tesznek szert.
@Corry:

Természetesen valakinek jobban, valakinek kevésbé sikerül érett kamaszt nevelnie. Nincs általános igazság, de azt látom, hogy pl. az elvált szülők gyerekeivel azért is van több baj, mert a szülő (kényszerű helyzeténél fogva) felnőttebbként bánik vele, mint kéne: jobban beavatja a saját gondjaiba, ugyanakkor nem is kéri annyira számon, nem követel annyira, mert érzelmileg jobban egymásra vannak utalva, és ezért nem meri vállalni annyira a konfliktusokat.

"felsorolom az indokaimat és megkérdezem, ők mit tettek volna a helyemben. Ebből első körre valami tökéletesen irracionális válasz, vagy beletörődés, vagy igazat adás szokott kisülni. "

Tehát te irányítasz, nálad van a falkavezérség, csak ravaszabbul teszed a dolgod. :-)
@Corry:

Rájöttem, mi lehet a félreértés köztünk: te a partnernak tekintést úgy veszed, mintha felnőttszámba vetted volna. Én nem. Én azt mondom, legyen partner, különösen az olyan beszélgetésben, ami az ő sorsáról folyik, de felnőttnek sosem tekinteném, azaz nem teszek rá olyan terhet, ami nem tartozik rá; nem akarom, h tök önellátó legyen: mosson és vasaljon magára, főzzön ebédet, bevásároljon, csekkeket adjon fel, dolgozzon a kertben, stb... Lelkileg sem, azaz nem terhelem rá sem a munkahelyi gondjaim,sem egyéb magánéleti nyavalyáim...

Azt várom el, h a tanulást tisztességgel intézze, álljon helyt benne, s amellett képezze magát (nyelv, olvasás), sportoljon. Minden, ami luxus, ami nem szükséges, az érdem dolga legyen, nem természetes adomány. Érdemelje meg, tegyen érte vmit.

Szóval a lényegem: partnerként kezelni =/= felnőttként kezelni.

Ps.: Érdekes, de van egy olyan érzésem, h akkor fogom igazán felnőttnek tekinteni a gyermekem, amikor egyrészt valódi sikereket ér el a felnőttek világában, másrészt olyan bölcsességeket hallok tőle, amire magam sem gondoltam még egy dolog kapcsán. Ha majd egyszer tanácsot kérek tőle vmiben, akkor abból biztosan tudhatja: én már őt felnőttnek tartom.
@malacz69 eurofanyalgó: "örülnek, ha elmaradnak az órák; örülnek, ha nem ellenőrzik a házi feladatot, ha nem feleltetnek, ha nem íratnak dolgozatot."

De ez nem falkavezérség, sőt! A falkavezérség az lenne, ha visszabeszélne a tanárnak mert ő jobban tudja, ugyanis utánaolvasott és felkészült a tárgyból.
Anyukámat pl egy nyulasszerű srác egyszer elég keményen zavarba hozta, ugyanis a gyerek ténylegesen utánanézett Szálasinak ill a holokausztnak, és sokkal inkább képbe volt.
A véleménye persze kamaszosan szélsőséges volt, de szerintem ebben pozitív hogy energiát fektetett a dologba, megértette ami mondott, nem a lustaság vezérelte, a lázadás pedig az egyszerű ellentmondás helyett az önállóság irányába ment. A nyulasságot meg úgy is kinövi.
Az ilyen gyereket szerintem támogatni kell, biztatni hogy csinálja tovább, olvasson, tanuljon, kételkedjen.

(Egyébként Szezárt mi is nézzük, meg voltunk kutyaiskolában is, és tény hogy a kishúgaimnál is bejönnek az ott tanultak. XD )
@TaTa86.:

"De ez nem falkavezérség, sőt! "

De nem is arra írtam(!!!), hanem arra, h miért nem lehet őket önmagukra bízni, azaz felnőttnek tekinteni...

Falkavezérség:
Persze, sok gyerek próbál a tanár fölé kerekedni, de ha sikerül, hát megette a fene. A kutya is próbál uralkodni az emberen, és vmelyiken tud is, és akkor azt is megette a fene: a kutya szokásai uralják az embert, az ember fog hozzá alkalmazkodni.
@malacz69 eurofanyalgó:

Khmm, Lesz vagy 50 éves a gyereked, mire felnő :-))))))))))
De tényleg, a többit kb. elfogadom, nomeg amikor már nagyobb, akkor elmondom neki, hogy mely képességekkel és mire lehet menni az életben,a véleményem szerint. És ebben néha a gyakorlati érzék is benne van, azt pediglen nem szeretik az iskolában.
De a bölcsesség témában talán magasra helyezed a mércét, egy fiatal felnőtt még egy darabig nem lesz általában bölcs, de mégis már felnőtt...

Egyébként meg én nem váltam el, mégis sokféle gondomba be vannak avatva a nagyobb gyermekek, mert a megoldás egy bizonyos kis része néha rájuk hárul. Néha azzal segítenek, hogy valamit aminek nincs sok köze a gondomhoz, megcsinálnak esetleg helyettem.
@Corry:

"egy fiatal felnőtt még egy darabig nem lesz általában bölcs"

Hát arra nem számítok, h 25 évesen már bölcsebb lesz, mint én, de nem is erre gondoltam, hanem arra, h lehetnek addigra már olyan - akár bölcsnek is mondható - meglátásai, amelyek számomra is relevánsak.

"Néha azzal segítenek, hogy valamit aminek nincs sok köze a gondomhoz, megcsinálnak esetleg helyettem. "

...és ezzel segítik azt, h te a gondjaidra tudjál koncentrálni. Helyes, ez jó dolog, néha én is tartanék rá igényt... még nem jött el igazán a pillanat, talán azért, mert lányaim vannak.
Az ér valamit, hogy nekem voltak korábban halaim, mielőtt manapság már gyakorló apuka vagyok? :o
A halak persze éhen haltak egy hosszú nyaralás alatt, mert a szomszéd akire rábíztuk őket úgy döntött hétfőn megkapják a teljes heti kaja adagot, és majd ráér következő hétfőn újra enni adni nekik :o
Szia Malacz!

Ha már felhívtad a figyelmet erre a posztra, csak hozzászólok, bár nem akartam, pedig előzőleg olvastam.

Az a véleményem, hogy a kutya intelligenciája magasabb mint az embereké, a macskákról nem is szólva, a delfineket meg egyenesen hagyjuk a fenébe. Tehát az ember-kutya kapcsolatra kutyák többnyire, a macskák kicsit ritkábban, de mindenképpen ráfizetnek. A disznók még gyakrabban. A kivétel elég kevés.
Ugyanis a disznó is intelligens. Csak hát amihez az ember hozzákontárkodik....

És akkor még ott van a predestináció.

Miután minden gyermek egy megismételhetetlen individuum, ezért nincs recept. Sémák vannak, amik néha beválnak. Az hogy esetleg mégsem, egyedül Isten tudja.

Tehát ezért a legfontosabb talán arra megtanítani a gyermeket, hogy tudjon beszélgetni az Úrral, bárhogyan nevezzék is a világ bármilyen táján.

Ehhez persze lehet az első lépés akár a csekkbefizetés is.

méghogy kutya!

:D

Üdv.

J.
@jaegtoer:

"...csak hozzászólok, bár nem akartam..."

Bár ne tettem volna! .-)
Jó estét!
Mi annak a filmnek a címe amiből a bejegyzésben szereplő kép van?
Köszönöm:)
Kiegészítésként még annyit.
Cesar Millan műsora nagyon jó, a poszt gondolatmenete tetszik, bár nem biztos hogy teljesen igaz.A párhuzam állítás most vagy jó vagy nem, nem tudom, szerintem nem is számít ez. A lényeg az én olvasatomban az -így 22 évesen, a család alapítástól még elég messze(bár sose lehet tudni), egy 13 éves keverék kutyus gazdájaként,aki tulajdonságaiban nagyon hasonlít a filmben szereplőre- hogy aki azon elkezd gondolkodni hogyan kell gyereket nevelni,az nem lehet rossz szülő.
süti beállítások módosítása