Populista babérokra török, ezért kutyákról és gyerekekről fogok alább írni. Ennek ellenére lehetséges, hogy sokan bornírt hasonlatnak tartják majd mindazt, amit a következőkben fejtegetek a jó nevelés mibenlétéről.
Gyakran nézem a Csodálatos kutyadokit (Cesar Millan) a National Geographic Channelen, és megtanultam belőle egy fontos dolgot: a kutyával lehet jól bánni, szeretni, de sosem szabad elfelejteni, hogy a gazda ember, a kutya pedig kutya. A falkavezér szerepét mindig kézben kell tartani.
Nos, azt hiszem, a kutya helyes nevelése teljesen analóg a serdülő vagy kamasz gyerek nevelésével. Gyermekünknek is tudnia kell minden pillanatban, éreznie kell bármely helyzetben, hogy szeretjük őt, érte szinte bármit megteszünk, de mindez nem jelentheti azt, hogy orrunknál fogva vezethet, érzelmi kitöréseivel zsarolhat.
Az egyik leggyakoribb felnőtt hiba éppen az, ha a kamasz gyermek így vagy úgy, de átveszi a falkavezér szerepét. Persze, tekintsük partnernek éppen úgy, mint amikor egy kutyussal együtt játsszunk, futunk, vagy éppen csobbanunk egyet a tóban, de az irányítást egy pillanatra se engedjük ki a kezünkből. Ahogy a kutya nem veheti át az ember szerepét, éppúgy a kamasz sem kerülhet a felnőtt szerepébe. Pláne úgy, hogy például az elvált anyuka serdülő lányára terheli magánéleti problémáit.
Bármennyire is vitázik, heveskedik, érvel; bármilyen egyéb felnőtt tempókkal operál gyermekünk, valójában nem jó neki, ha felnőttként kezeljük. Azt a komolyságot, felelősségvállalást önnön sorsáért igazából nem akarja maga sem. Bár tagadja, tiltakozik, de tudat alatt érzi, neki sokkal jobb, ha gyermekként kezelik, akivel szemben elnézőbbek, megbocsátóbbak vagyunk. Elég, ha negédesen ránk mosolyog azzal ártatlan bárányka bőrébe bújt, megbánást imitáló szemével, és mi már el is érzékenyülünk.
Pontosan ugyanaz az effektus, mint mikor a kutyusunk összekapar mindent a kertben, feldönti a ruhaszárítót, aztán magas frekvenciás farokcsóválás közepette szégyellősen odamegy pitizni a gazdihoz, szemében a hűség és a szeretet fényei csillognak. Hát lehet rá haragudni? Ugye nem. Elvégre ő csak egy kutya, nem tudhatta...
Ki merem jelenteni, hogy komoly összefüggés van: aki jó gazdija, jó nevelője kutyusának, az jó nevelője, jó szülője lesz gyermekének is. A jó gazdi nem veréssel neveli kutyusát, de nem is kényezteti el. Ügyel arra, hogy fejlessze képességeit, ne legyen ingerszegény, motiválatlan körülmények között. A gondos gazdi hű társát nem táplálja túl, de nem is éhezteti, amellett megkapta a szükséges oltásokat, és betegség esetén gondos ellátásra számíthat. Sorolhatnám még hosszasan a számtalan hasonlóságot a helyes kutyatartás és megfelelő szülői magatartás között, bármennyire meghökkentő analógia is ez. Szerintem érdemes egyszer mélyebben belegondolni.
S hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy nem árt, ha az ember egy jó ideig kutyát tart, s kiokosodik ennek összes csínyján-bínyján, mielőtt utódnemzésre adja a fejét.
Ps.: Jaaaaa, és kutyatartás előtt nem árt megnézni jó néhány Cesar Millan produkciót;-))
utolsó 3 hsz