Főoldalra

utolsó 3 hsz

  • picur3ka: Gyere elo, malacz! Hat igen, csak az oktatas maga egy nagy tema lenne. Nyilvan, ahogy a XX. szaz... (2013.10.17. 01:27) Tényleg kevés?
  • Corry: @VIC20: Csatlakozom. Volna tényleg mondóka, mert gyakorlatilag minden össze lett zagyválva, néha... (2013.09.11. 19:20) Tényleg kevés?
  • VIC20: Hát, akkor béke poraidra, Malacz. Jó volt olvasgatni az írásaidat. :( (2013.07.23. 10:00) Tényleg kevés?
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Eddigi posztok

Agyzaj

Szeretek tanítani...
Néha öröm, néha kín, és valamikor egyszerűen csak vicces... Az iskola a storyk kifogyhatatlan tárháza, az oktatás pedig mindig van annyira nyavalyás, hogy vitatémát adjon. Szóval ez egy tematikus blog a tanárságról, a tanításról.

facebook

dinamika

Friss topikok

  • picur3ka: Gyere elo, malacz! Hat igen, csak az oktatas maga egy nagy tema lenne. Nyilvan, ahogy a XX. szaz... (2013.10.17. 01:27) Tényleg kevés?
  • malacz rezignált: @aDingo: :))) Személyeskedő logikája, amivel győztesnek hozza ki magát, remek hangulatba hozott.... (2013.05.14. 09:38) Játszani is engedd!
  • latin szerelő: Másképpen megoldva: Két idő van: a "most" és a "régen". Most András X éves, Béla (70-X) éves Rége... (2013.02.08. 15:59) Törd a fejed! 3.
  • Én is akarok kommentelni: @malacz69 rezignált: Nocsak! Végre valami előrelépés, hogy a jogászok sem fizetnek ha itthon mara... (2013.01.03. 06:16) Orvosképzés, ahogy én csinálnám
  • Netuddki.: @malacz69 rezignált: Baromság! Nyilvánosság, átláthatóság, nyomon követhetőség, személyi felelőssé... (2012.07.31. 12:14) Kettő az egyben: pazarlás és pénzhiány

szavazás;-)

Malacka jó fej blogger?
Hát persze, tök fej!
Óóó igen, igen-igen!
Faja fickó, yesss!
Oui, oui, oui, oui.
Miazhogynagyonis!
  

Méltó és igazságos, illő és üdvös

2011.01.27. 21:44 | malacz rezignált | 19 komment

Címkék: bűnözés szülő felelősség pedagógia

Kiosztották a félévi biziket, s egyeseknek bizony a lelki pofonokat is mellé. Nem mintha használna, de kijár - gondolják sokan jogosan. A többiek többsége pedig oly tanácstalan, mint Chon-Bendit egy Kárpátia koncert tömegében elvegyülten.

Hát nekik a következőket tudom javasolni arra az esetre, ha a bukás mögött nem a gyerek krónikus debilitása, hanem feneketlen lustasága áll. Először is az alap, hogy az internet kábelét azonnal ketté kell vágni, vagy legalábbis ezzel egyenértékű módon eltávolítani, kiiktatni, szétberhelni. Ha kap zsebpénzt, azt töredékére venni, a hétvégi buliban pedig innentől sms-sel vehet csak részt, természetesen a saját pénzével feltöltött mobiljával.

S ha mindez kevés lenne, mondom az újítást, hogyan forduljon oda a szülő az ő kedves, jóravaló, ám a helyes utat "véletlenül" szem elől tévesztő gyermekéhez:

"Édes fiam, tudod a te kötelességed a tanulás, az enyém meg az, hogy biztosítsam számodra ehhez a megfelelő feltételeket. Ha benyúlsz a szekrénybe, ott a tiszta ruha; ha odamégy a hűtőszekrényhez, tele van kajával;terített asztalon meleg főtt étel vár. Nos igen, én teljesítettem a kötelességem feléd, te nem a tiédet. Törekedjün egyensúlyra, szerintem úgy igazságos. Mától mosol magadra, vasalsz, s ha főtt kajára vágysz, irány a konyha, kedvenc olvasmányod a receptkönyv. Kellemes időtöltést! Én megyek a facebookra, dumálok egyet a volt osztálytársaimmal."

Szinte látom magam előtt Átlag Bukott Józsikát, amint vasalóval a kezében, az inge fölött görnyedve azon gondolkodik, tán mégis jobb lett volna többet gyakorolni a trigonometrikus függvények ábrázolását és jellemzését. LOL

Bookmark and Share
       

A bejegyzés trackback címe:

https://agyzaj.blog.hu/api/trackback/id/tr732619269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megjegyzés:
a képen a digitális napló kivonata látható (természetesen a gyerek és az osztályfőnök nevét kihúzva), s ezen az alsó sorban található jegyek a félvi osztályzatokat jelentik
Na Malacz, Téged sem irigyellek!
Van ám színvonal.... :)

Amúgy teljesen jogos, a szeretet nem zárja ki a valamit, valamiért elvet.
Kíváncsi lennék, hogyan reagálna a kölök, ha szüleje a fentiek szerint eccercsak "betartana"!? ( szó szerint így élné meg, nyilván)
Új színfoltként most már a libero vonalat internacionalizáltuk, hála a Kun Bélánk névrokonának.
A gyerek bizije kétséget kizáróan érdekes. Olyan katonás, de mindemellett szívtelen a matektanár, hogy az 1,57 -nél nem a megszokott kerekítési szabálok szerint járt el :-))))

Viszontag keveset hiányzott és forgácsolni jól tud.
Apuanyu oda kéne figyelni erre a kölökre.

Egyébként az érettségi előtt álló fiam is begyűjtött két bélát. Az egyiket médiából, amit nem tudom hogyan kalkulált ki a tanerő, mert a gyerek videozik, filmet vág, szinkronoz, emellett fényképez, satöbbi.
Szerintem az a jelenség sem elszigetelt és országosan egyedüli,ha az egyik másik tanár a mérsékelten harmonikus magánéletét az osztályzásban vezeti le.
Nos, nálunk is elég sok ilyen volt. Mi volt a megoldás? A gyerek nem tanult, a szülő leszarta az egészet. Majd év vége előtt ugyanígy, vagy még rosszabbul álltak a tanulók. És végül szinte mind megkapta a 2-est. Hogyan? Tantestületi ülésen az igazgató elmondta, hogy a gyerek érték, vigyázni kell rá. Pontosan 440 ezer forint/év, ha kolis, akkor majdnem dupla ennyi! Ha valaki megbuktat négy gyereket, az éves fizetését kockáztatja. Ha valaki pedig buktat, többet mint három az egész évben, akkor keressen másik állást. És hirtelen megjelentek év végén a naplóban jó jegyek, akinek volt addig 10db 1-ese, jöttek a 3-asok és 4-esek, hogy megadható legyen az elégséges.
Ez volt az egyik fő oka annak, hogy otthagytam a tanári pályát.

Ennek a másik véglete egyik nyíregyházi "elit" gimnáziumban: odakerült egyik barátom, és hát nem tudta még mi a "dörgés". Amúgy iszonyat jó tanár, érdekes, színvonalas töriórákat tart, volt hogy beültem hozzá. Íratott is dolgozatot szeptember végén, olyan is lett, amilyet egy milliomos gyerekekből álló osztálytól el lehet várni... A jegyek beírásának napján már több szülő ment az IGAZGATÓHOZ, rögtön, nem a tanárhoz, hogy mi ez a 3-as? Ő ehhez nincs hozzászokva, nem ezért járatja ide a gyerekét és fizet havi 10-20 ezer forint osztálypénzt (ebből érettségikor a tanárok szoktak kapni azért csipp-csupp ajándékokat, pl. 500 ezer forintnyi vásárlási utalványt, vagy aranyékszer kollekciót stb), de évente mennek külföldre tanulmányi útra is...
A tanár ki is lett hivatva az éppen aktuális órájáról! Le lett baszva, hogy új még, nem tudja mi a dörgés, és hiába mutatta meg a dolgozatot, hogy azért kapott csak a gyerek 3-ast, nem pedig karót, mert mégiscsak ebben az iskolában... csak nem tudta, hogy itt 4-est sem szabad adni, még az üres papírra sem. A szülők ELŐTT kapta utasításba, hogy az adott gyereknek 5-ösnek kell lennie.
Ebben az iskolában hangzott el az a pár mondat ami nálam szállóigévé vált szeptember első matekóráján kilencedik osztályban, amit egyik tanítványom mesélt:
"Kinek nincs magántanára?"
jelentkezett az osztály harmada...
"Keressetek magatoknak!"

No comment.
@Én is akarok kommentelni:
Szomorú dolgokat olvastam most Tőled.
Az első történet szimplán a "piaci" oktatási rendszer, avagy a "piac" még az oktatásban is igazságot tesz elvnek a paródiája.
A másodikat egyetlen szóval lehet jellemezni: ez a korrupció.
@hölgyválasz:

A helyzet az, h színvonal ide, színvonal oda, ameddig fejkvótarendszer van, addig bizonyos értelemben a gyerek az úr, úgy ahogy azt "Én is akarok..." leírja.

Mellesleg a legdurvább a következő:
35 fős osztály, abból 20 bukott félévkor matekból. 20 éve tanítok, de ilyet még nem láttam. És még én voltam a kíméletesebb, mert az én csoportomban csak 8 a 17-ből. És ezt nem azért mondom, mert a másik ágon olyan baromi nagy lenne a szigor, inkább én engedtem abból, amiből nem biztos, h lehetne.

Felmerül a kérdés: most, h mindjárt beér a középsuliba a demográfiai mélypont (sőt, talán már be is toppant), muszáj ennyi érettségire képző sulinak lenni?

@Corry:
Én úgy gondolom, egyre ritkább az a tanár, aki nem képes differenciálni a magánéletét az osztályozástól. Persze van, biztosan van, de nem ez a jellemző. Sőt: sztem több ma már a túlosztályozó ember, aki így akar bevágódni a gyerekeknél.

@Én is akarok kommentelni:

Csak ismételni tudnám Corry barátunkat.
Ugyanakkor sokkal több pénz kéne felzárkóztatókra és korrepetálásokra.
Pl.: a mi sulinkban csak a végzősöket korrepetáljuk az érettségi miatt. A többire se pénz, se energia.
A TISZK-nek idén 74 milliót kell a tavalyi költségvetéshez képest spórolnia.
Ez hatalmas összeg, még ha 510 dolgozóról és kb. 4000 diákról is van szó.

Sztem a rendszernek 3 dolgot kéne megbecsülnie megfelelő arányban:
1. létszám (fejkvóta)
2. hozzáadott érték
3. piacképes-e a képzések iránya

Tehát ezekből kéne kijönnie az iskola költségvetési pénzének.
Én a pályázati rendszert rossznak tartom, mert az iskola jobban tudja, mi kell neki, és azt hol kapja meg olcsón, csak nincs rá kerete.

Egyszerűen teljesen nyitott pályázat kéne, ahol leírja a suli, h mire kell neki pénz, alátámasztja érvekkel, dokumentumokkal, majd kijönnek, megvizsgálják, és döntenek.
A mi sulinknak kapásból kéne egy csomó pénzt kapnia, mert
1. sok a HH-s és HHH-s
2. sok a bejárós
3. sok a diszes
4. sok a sajátos nevelési igényű
5. nincs pénz felzárkóztatásra, korrepetálásra

------------------------------

De a poszt arra keresi a választ, h mit tegyen a szülő, ha a gyerek totál elkanászodott, és évek alatt bebizonyosodott, h a szép szóval nem jut semmire. Mit tegyen?
"De a poszt arra keresi a választ, h mit tegyen a szülő, ha a gyerek totál elkanászodott, és évek alatt bebizonyosodott, h a szép szóval nem jut semmire. Mit tegyen?"

Nos, ez "könnyű"
1, én első példámban a szülő leszarja a kölköt, mert úgyse bukik meg, a családi pótlék meg jön (nem cigányozok, nem cigányozok, nem cigányozok!)
2, én második példámban bemegy az igazgatóhoz, hogy képzeli ezt a tanár! és működik!

De normális eseteket is nézve:
Nehéz... van több magántanítványom, ahol látom hogy a szülő akar, de a gyerek olyan környezetbe került, olyan ismerős és baráti kört szerzett, ahol kinézik ha 5-öst kap! Ezzel szemben a szülő tehetetlen.
Mivel még nem tartok ott (a fiam fél éves lesz jövő héten:) nem tudok tapasztalatból beszélni, csak azt, amiről szoktunk beszélgetni benn a cégnél: többen kompromisszumokat kötnek a gyerekkel, zsarolják stb.. ki melyik cimkét ragasztja rá, de a tény: motiválni kell a gyereket. Megvonással negatív esetekben, jutalmakkal pozitív esetben. És náluk működik. Egyik kedvenc osztályomból emelnék ki egy motiváló példát: "Fiam, ha leérettségizel, akkor kapsz egy kocsit amit választasz!" Leérettségizett, Bmw 535i-t választott, és megkapta :o Volt benne TV is, láttam :o
Ilyenkor picit elgondolkodok, hogy jó ötlet volt-e a tanári pályára elpazarolni ennyi évet... de hát szerettem na :o
Szegény napszámos,talán rossz helyen vagy pedagejgosz.Ha valakinek volt baja tanáraival akkor nekem,volt köztük Horthysta tiszt,Román román menekült orosztanár,sikkasztó úttörő csapatvezető,folytassam?Ja és a Radecky laktanyába jártam iskolába.
Kedves Malac!

Az összetört társadalom egyik jelenségével állunk szemben. Tehát ez nem tisztán szülő - iskola- gyermek - oktatáspolitika probléma.

Már látszanak a jelei, hogy a munkához való hozzáállás is romlott, már 5 évre visszatekintve is, a kis felnőttek vonatkozásában. Egyetemistáknál, főiskolásoknál tapasztalom.

Az a szülő, amelyik rettegésben éli az életét, hogy lesz-e vajon holnap munkája, az a szülő, akinek naponta 10-12 órát kell dolgozni, milyen mentális állapotban lehet hazaérve a melóból? Az a szülő, amelyik rá van kényszerítve, hogy a pénzkereset során a törvényesség mezsgyéjén egyensúlyozzon, az a szülő aki évek óta nem jut biztos megélhetéshez, csak napról napra él-létezik-vegetál, milyen mintát képes adni a gyermeknek. És a gyermek mit fog föl ebből? Mi lesz számára az érték, a mérték?

Olyan összetett ez a probléma, hogy szinte agyonnyomja az oktatást beleértve a tanerőket is. Én legalábbis így érzékelem.

Üdv.

J.
Sziasztok!
Kérdés vagyok, a mandíner-blogon használom ezt a nicket, mert nem engedi a kérdés nicknevet fölvennem.

@jaegtoer: mondogattam már a múltkor, le kell hajolnunk egymáshoz segíteni, ki-ki a maga kis környezetében. Elúszunk különben, mert nagyon nagy lett a baj.
Hiába csinálom én, vagy Te jól a dolgom, ha a gyerek a környezetében nem azt látja, el fog csábulni. Nem lehet várni kívülről, föntről, az anyagiak javulásától, kormányzástól, stb. megoldást.
Olyan, mint a kertben a gazolás.
Csinálni köll. Ha kell, a gyerekek barátait is meghívni, kirándulni menni velük, vagy zsugapartit bevezetni, vagy mint a gördeszkás papbácsi, valamilyen szabadlevegős foglalkozást, összecsődíteni rendszeresen őket...pl. erre kíváló az íjazás, túrázás, bicajozás is. Foglalkozni kell a gyerekekkel, le kell kötni őket és érezzék, hogy fontosak, hogy figyelnek rájuk.
És mesélni kell nekik. Mindig legyen kéznél egy történet.
A mesét mindenki szereti.
Tudom, hogy lehet eredményt elérni. Próbáltam. De teljes bedobás kell.
Kicsit mesélek.
Úgy készítettek föl otthon a családanyaságra, hogy a legszentebb feladat. De nem lehet mellette az ember lányának magánélete. Bátyáim jóval idősebbek, egyiknek hat gyermeke van. Így, mint ügyeletes nagynéni, kellően trenírozhattam. Aztán természetesen folytattam. Mikor saját családom lett átjáróház lettünk. Azóta is tart a készenlét, pedig megnőttek a gyerekek. De nem lehet sosem tunni, mikor melyik milyen hasfájással jelentkezik. Lelkükre van kötve, úgy hálálják meg, hogy a sajátjaiknak is továbbadják.
Szoktam mondani nekik, hogy ez egy olyan játék, mint az add tovább, szamár a végállomás. :-)
Voltak mindig hozzám, hozzánk csapódott gyerekek is, de mindegyiket mindig sajátként fogadjuk. Otthon is, itt is. Hál'Istennek a Férjem ugyanígy lett nevelve, néha burrog ugyan, de a lelkét is képes kitenni. A munkahelyén lévő tanulókért is.
Máshogy nem lehet.
Majd reagálok is, de addig is két fontos olvasnivaló:

1. A diákot lefejelő tanárról:
www.blikk.hu/blikk_aktualis/sztar-lett-a-diakvero-tanar-2042727

2. Az internet drámai, tragikus hatásairól (még hogy nem kell korlátozni):
www.borsonline.hu/news.php?orultsegekre-buzditanak-az-interneten&op&hid=38262
Azért nekünk, mint fölnőtteknek, tudomásul kell vennünk, hogy rajtunk múlott a mostani silányság. Hagytuk s csak önző módon ki-ki a maga családján belül, szeparáltan küszködött max a problémákkal. Amennyi ideje, türelme, tehetsége maradt a mindennapi hajsza után. Ja, mentegetjük magunk, ügyesebben csináljuk, mint a gyerekek, akiket már ehhez szoktatjuk.
A mentőérvek sorolásához.
Végigzongoráztam, apai, anyai ágon mindenhol volt örökbefogadott gyermek, vagy olyan, akit a rokonságból, a szomszédságból az ember fölvállalt.
Úgy hívtuk, tejtestvér. Férjeméknél is. Mi folytattuk ezt a hagyományt.
Tudok olyan vidékekről, családokról, ahol ma is természetes.
Úgy szoktam mondani, a Mama után szabadon, hogy úgyis annyit főzök mindig, hogy jut még egynek, ha leül az asztalhoz. Legföljebb nem esszük dugig magunkat, csak jót teszünk az egészségnek.
Kell egy generáció, mire újra természetes lesz ez a fajta öreg gondolkodás.
A bajokat csak úgy tudjuk gyógyítani, hogy párhuzamosan munkálkodunk.
Egyik részről az égető esetekben elsősegélyt nyújtunk, vele párhuzamosan fokozatosan megszüntetjük a beteges, torzult jelenségeket kiváltó, tartósan zavaró, károsító tényezőket.
Buta politika lenne, minden pénzt és energiát helyi érzéstelenítésre elhasználni. Tehát nemcsak az inetrnetszabályozásra, vagy hozzáférésre kell koncentrálni.
Hanem arra, hogyan álljunk hozzá. Oda tegyük, ahol a helye. Nem mindenek fölé és elé.
Dehát elmondták ezt előttem szakemberek, én csak a saját oknyomozásomat fűztem hozz.
Tényleg malacz! Egy dologról érdekelne a véleményed megint, mint osztályfőnök, meg mint tanár:
Ma voltam az egyik tanítványomnál, és náluk ma fél 2-től volt a szülői.
Amikor még én voltam középiskolás, ezek délután 5-fél 6kor kezdődtek, hogy a dolgozó szülők is el tudjanak menni. Szóvá tette ezt a tanítványom apja is, mire ezt mondta az ofő: igazodjanak a szülők. Igen, teljesen érthető, hisz egy osztálynál sokkal életszerűbb, hogy 35-50 szülő igazodjon, ne egy tanár.
Igen, a tanárokkal is nagyon nagyon nagy gond van szerintem manapság, a hozzáállásukkal, a mentalitásukkal mindenképp. Nem mindenkivel, de a többségnél gondok vannak szerintem :( Szerinted? Ez így normális?
@Én is akarok kommentelni:

Teljesen jogos!
Nálunk 3-kor kezdődött a szülői, 4-től fél6-ig a fogadó óra.

Jelzem, ma fél8-kor már kezdtem. Ezután 8 óra zsinórban, még ebéd sem, aztán a szülői, majd a fogadó. Úgy jöttem haza, h majd kilukadt a gyomrom, és teljesen ki voltam facsarva.

No mindegy, sztem is az 5 órai kezdés lenne jogos, de vedd figyelembe, akkor nekem fél8 kor kezdődött volna, és mivel bejárósként nincs értelme hazajönnöm, hiába 3-tól 5-ig a pihi, csak este 8 felé végeztem volna.
Ráadásul nálunk majd 70% bejáros, és nekik haza is kell jutni.
Ezzel a 3 órási kezdéssel is kb. 6-kor lett vége a fogadó órának. Nah, 6 óra utáni buszokkal mehet haza a szülő vidékre.

Ha meg két külön napra tesszük a szülőit és a fogadót, akkor meg az a baj, h kétszer kell jönni. Nehéz, de 4 előtt kezdeni tényleg túl korai.

@jaegtoer:

Igen, nagy probléma, h a szülőnek nincs elég ideje beszélgetni, legfőképpen partnerként beszélgetni a gyermekével, de azért lehet mit tenni így is.

Nagyon következetes célokat kell kitűzni, és azokat előre megmondott és következetesen betartott jutalmazással ill. büntetéssel értékelni.

A büntetés csak akkor hatékony, ha az egy előzetesen bejelentett szabály szerint történik.
Példa:
Ha 2-est kapsz matekból, akkor két napig nincs net, ha 1-est, akkor egy hétig. Bizony, egy hétig egyetlen perc sem.
Ha viszont 4-est kapsz, vagy ötöst, akkor van plusz zsebpénz, vagy mittomén... (pl. elviszlek biliárd klubba, aszt játszunk egy nagyot)

A baj az, h a szülők többsége nem ül le a gyerekével megbeszélni, h mik a reális célok, mi legyen a jutalom, ha többet ér el, s mi a büntetés akkor, ha kevesebbet. Sztem a szülő kezében sok eszköz van, csak a béke érdekében félnek használni. Eszköz: pénz, televízió, internet, mobilfeltöltés, hétvégi kimenő, stb...

Miért félnek használni?
Mert a gyermek kamaszkoráig nem alakítottak ki vele olyan mély érzelmi kapcsolatot, amit egy keményebb büntetés sem tud megrengetni. Attól félnek, h bukják a gyerek szeretetét. A gyerek ezt tudja, és zsarol a szeretetével. De ha a gyerek igazán szereti a szüleit, nem zsarol ezzel, mert az neki sem jó.

Tehát a cél az lenne, h mire kamasz lesz, addigra legyen mély, erős szeretet a szülő és gyerek között, mert ez az, ami használható a büntetés békében történő elviseléséhez.
@egy_vélemény:

"Buta politika lenne, minden pénzt és energiát helyi érzéstelenítésre elhasználni. Tehát nemcsak az inetrnetszabályozásra, vagy hozzáférésre kell koncentrálni.
Hanem arra, hogyan álljunk hozzá. Oda tegyük, ahol a helye. "

Minden büntetés csak akkor ér valamit, ha a gyermek folyamatosan tudja, mert értésére van adva, h az ő érdekében történik.
Tképpen az sem baj, ha közben azt mondjuk,"sajnálom, de ebben egyeztünk meg", csak legyünk következetesek, és legyen minden előre közölve.
A váratlan bünti nem jó.

Valahogy úgy kell ennek működni, mint a törvényeknek az állampolgárral szemben. Kellenek itt is törvények, és kilátásba helyezett büntetések a megszegés esetén.
És fontos, h a gyermek alaphelyzete nem lehet sem az elkényeztetett, sem a túlbüntetett.

Ha egy gyerek eleve mindent megkap, akkor neki már jutalmat nem lehet kitűzni, tehát kiiktattuk a pozitív ösztönzés lehetőségét. Ha pedig semmit sem kap meg, és eleve rettenet szigorban van, akkor a büntetés szinte már semmit sem ront a helyzetén, tehát hatékonytalanná válik.

A gyermek jó alapállapota az, amelyben mind potenciális jutalmakat, mind potenciális büntetéseket kilátásba tudunk helyezni úgy, h annak súlya van a gyerek számára.

(Persze, h nem csak nettel lehet büntetni, de perpillanat ez az egyik leghatékonyabb, mert az egyik legnépszerűbb szórakozása a többségnek.)
@malacz69 eurofanyalgó:
Én 'csak' gyakorló szülőként szenvedtem neveltjeimmel együtt. Rengeteget kell improvizálni. Mindig azon dőlt el minden, hogy ki tudtam-e bányászni, mi okozza a legfőbb gondot a gyereknél momentán. Mitől van ippeg hasfájása? Ha arra sikerált rátapintanom, akkor onnantól már hatott a szelíd szó is, a rábeszélés. Az biztos, hogy a gyerek, ha kamasz is, a szülőjén csüng, ill. a hozzá legközelebb állón. Nagyon is jól tudja, mi a jogos, mi a jogtalan büntetés.
Az improvizálást mindig az adott szituban kellett passzintani. Mi együtt töltöttünk szinte minden szabadidőt, akár lustázva is, vagy burrogva, ez segített abban, hogy a gyerek érzelmileg erősen kötődjön. Még így is keveselték a rájuk fordított időt. Mert valljuk be, nekünk is ilyen szülői együttlétekhez kötődnek a legszebb gyermekkori élmények. Manapság a szülők ezt spórolják el a gyerekeiktől, fáradság címszóval....keress magadnak valami elfoglaltságot....mondják. Aztán büntetik. Miért nem együtt keresnek? Lehet lábat is lógázni békében együtt, meg azt játszani, h elsorolja mindenki, mennyi minden baja van, ki mindenkire haragszik, meg különben is, ma sem sütött a Nap. Aztán az egészséges emberi reagálás mindig olyan, ha kinyervogtam magam, megunom magam is, és eccercsak észrevétlen hülyülésbe csap át a nyomorúság.
No, én úgy látom, hogy hibásak abban vagyunk, mi tanultabbak, hogy mindig valami értelmes elfoglaltságban gondolkodunk, a gyereknek is...pedig csak elől kéne járnunk, megmutatni, hogyan lehet semmit sem csinálni, lazán. Tavasztól őszig szabadban bámulni a felhőket, vagy a kertvégében a hangyabolyt, erdőben a gombát, gáton figyelni csak a víz folyását. Akkor nem fűben, neten keresné, talán a gyerek a szórakozást, miközben a szülő félbambán a tv-n csüng, mert fáradt.
Mondom, nem vagyok szakember, csak a tapasztalat kéynszerített rá, hogy házi megoldást találjak korunk gyerekbetegségeire. A tanárok, segíteni tudtak ebbéli szándékomban.
Igaz, én elég hamar észrevettem, hogy az a baja a gyereknek a tanulással, hogy azt várjuk el tőle, hogy zseni legyen...na, ez egy lavinaeffektus.
Lehet, hogy Nektek is, a szülőkkel kellene foglalkozni hangsúlyosabban?
Tudom, mikor?
Gumiból Te sem vagy.
Legalább szendvicset vinnél magaddal hosszú napokra. Attól, hogy kitütöd magad idő előtt, nem segítessz végképp az eloxált oktatási rendszeren, meg a trehány szülőkön, nebulókon.
Bocs, de ez a kötelező pótmamás burrogásom.
Ráadásul éhesen hamarabb felizgul az ember minden szaron.
Nah, megvan a megoldás a rossz tanulmányi eredményekre!:o))

www.tisztakezek.info/

Ez most fake, vagy nem?
Minden esetre elgondolkodtató, ha igaz, ha nem, akkor is...
süti beállítások módosítása