Sokat fejlődött liberalizmusban és modernitásban a szekszárdi "elit" középiskola, a Garay János Gimnázium. Két-három éve még előírták, hogy a szoknya és a rövidnadrág hossza térd alá érjen, a zselézett vagy melírozott haj pedig olyasminek számított, mint a hajszál a levesben: ha észrevették, kiemelték, mint nem odavaló gusztustalanságot...

De ma már nem ilyen idők járnak, szelídült a rendszer. Ám ez még korántsem jelenti azt, hogy kezét hasán összefogva, negédes tekintettel sétálhatna körbe ombudsman uraság, miután tájékozódott a dolgok állásáról, s a diákjogok maradéktalan érvényesülését elkönyvelte. Bizony mondom néktek, fejét csóválósra, tekintetét szúrósra formálná néhány agyament helyi szokás, ha tudomására jutna. És hát hadd jusson, ezért ez a poszt is.

A bajok gyökere, hogy a vezetés úgy fogja fel a szerepét, mintha egy elit magániskolát irányítana, ahol nem feltétlen érvényes minden szabály úgy, mint az állami/önkormányzati pénzen fenntartott közoktatási intézményekben. Az elit iskolában lehetnek szigorúbbak a szabályok, mert az egy zárt klub, ahová nem muszáj tartozni, s ahová az nyer csak felvételt, aki teljesíti a feltételeket, és elfogadja a még oly szigorú működési elveket is.

Elfogadja például azt a törvénytelenséget, hogy bár lenne joga 11-esként előrehozott érettségit tenni a májusi vizsgaidőszakban, ám ezt az iskola nem engedélyezi. "Vagy októberben, vagy kuss! Nem kavarunk bele a végzősök letisztult menetrendjébe!" Valami ilyesmi lehet a háttérben. Szóval, értem ám én, hogy miért csinálják, de talán mégsem az iskolairányítás kényelmi szempontjait kéne a diákok érdekei és a törvény fölé helyezni, hanem ellenkezőleg.

A másik ilyen vadhajtás az, miszerint a 3,50 átlag alatti nebulókat eltanácsolják az iskolából. Bekéretik a szülőt, és megteszik a "jószándékú" javaslatot. Persze tudják, hogy ki nem rakhatják a "rosszul" tanulót, de képzeljük csak el a 3,45 átlagú gyerek helyzetét azok után, hogy szüleit behívták, az ukázt leosztották, ő pedig ennek dacára maradt. Nos, nem lennék a helyében, és talán mások sem... Nem elég, hogy megalázták, de még - mivel ellenállni merészelt - lágyan és finoman alá tesznek. Talán még meg is buktatják, hogy távozási vágyát fokozzák. Na jó, ez azért erős lenne, túl gonosz feltételezés, bevallom... Csakhogy, mi van akkor, ha éppenséggel a kiebrudalandó gyermek az osztály közösségi motorja, vagy éppen egy zseniális tehetségű énekes, verselő, atléta, zenész, etc... Hát csak az az érték, ha jó az átlagod? Miféle ragyás szemlélet ez a korszerű oktatás hamvas testén?

És nehogy azt higgyük, hogy ezzel vége az átlaggal zsarolásnak, mert sítáborba is csak az mehet, aki 4,00 felett teljesít. Mert miért is? Ne mehessen az a kitűnő sportoló, aki mellesleg remek síelő is, és taníthatná a társait, csak mert 3,92 lett? Kivesz az észből ez a földhözragadt, teljesítményhajhász szemlélet. Az egészséges életmód egy kiérdemelendő valami, nem pedig egy elérendő cél? Hogy is van ez?

 Tessék már felébredni, kedves Kollégák, tisztelt Igazgató Asszony: más érték is van a világon, mint az effektív tárgyi tudás. Az ember valamivel tán mégis több, mint egy számítógép, mely információkat tárol és logikai feladatokat old meg. És egy iskolai vezetést nem pusztán az egyetemre felvettek számaránya, vagy az érettségi átlagok minősítenek, hanem az is, mi az a plusz emberségben, tisztességben, emocionális képességben kompetenciában, amit hozzáadott értékként magával visz a ballagó diák.