Főoldalra

utolsó 3 hsz

  • picur3ka: Gyere elo, malacz! Hat igen, csak az oktatas maga egy nagy tema lenne. Nyilvan, ahogy a XX. szaz... (2013.10.17. 01:27) Tényleg kevés?
  • Corry: @VIC20: Csatlakozom. Volna tényleg mondóka, mert gyakorlatilag minden össze lett zagyválva, néha... (2013.09.11. 19:20) Tényleg kevés?
  • VIC20: Hát, akkor béke poraidra, Malacz. Jó volt olvasgatni az írásaidat. :( (2013.07.23. 10:00) Tényleg kevés?
  • Utolsó 20

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Eddigi posztok

Agyzaj

Szeretek tanítani...
Néha öröm, néha kín, és valamikor egyszerűen csak vicces... Az iskola a storyk kifogyhatatlan tárháza, az oktatás pedig mindig van annyira nyavalyás, hogy vitatémát adjon. Szóval ez egy tematikus blog a tanárságról, a tanításról.

facebook

dinamika

Friss topikok

  • picur3ka: Gyere elo, malacz! Hat igen, csak az oktatas maga egy nagy tema lenne. Nyilvan, ahogy a XX. szaz... (2013.10.17. 01:27) Tényleg kevés?
  • malacz rezignált: @aDingo: :))) Személyeskedő logikája, amivel győztesnek hozza ki magát, remek hangulatba hozott.... (2013.05.14. 09:38) Játszani is engedd!
  • latin szerelő: Másképpen megoldva: Két idő van: a "most" és a "régen". Most András X éves, Béla (70-X) éves Rége... (2013.02.08. 15:59) Törd a fejed! 3.
  • Én is akarok kommentelni: @malacz69 rezignált: Nocsak! Végre valami előrelépés, hogy a jogászok sem fizetnek ha itthon mara... (2013.01.03. 06:16) Orvosképzés, ahogy én csinálnám
  • Netuddki.: @malacz69 rezignált: Baromság! Nyilvánosság, átláthatóság, nyomon követhetőség, személyi felelőssé... (2012.07.31. 12:14) Kettő az egyben: pazarlás és pénzhiány

szavazás;-)

Malacka jó fej blogger?
Hát persze, tök fej!
Óóó igen, igen-igen!
Faja fickó, yesss!
Oui, oui, oui, oui.
Miazhogynagyonis!
  

Ha én lennék Pokorni... (avagy laza ötletroham)

2009.11.17. 11:00 | malacz rezignált | 36 komment

Címkék: reform tematizálás oktatáspolitika

Nos, végre eljött az idő, hogy ne csak azt mondjuk el, mi a rossz abban, amit a balliberális oktatáspolitika létrehozott hosszú-hosszú regnálása alatt, hanem azt is fölvessük (a teljesség igénye nélkül), merre tovább, hogyan jöhet el a kibontakozás, mi lehet a kilábalás néhány (általam fontosnak tartott)  lépése az elkövetkezendő új érában.

Részletes indoklásokat senki ne várjon tőlem, de szívesen érvelek bármelyik ötletem mellet a kommentfolyam keretében.

Kimenő vizsga 8.-ban

Véleményem szerint tarthatatlan állapot, hogy az általános iskolai jegyek összehasonlíthatatlanok, mert túlságosan iskola- és tanárfüggők.  Azért azok, mert nincs mihez igazodniuk a kollégáknak. Előfordul, hogy az egyik iskolából elégségessel jövő gyerek közepessel végzi a középiskolát, míg egy másik, amelyik jót kapott, bukdácsolva evickél el a 12. évfolyam végéig. Osztályozás szempontjából kiváló igazodási mérce lehetne egy központilag levezényelt vizsga. Természetesen nem kell egy olyan stresszes vizsgának kitenni ezt a korosztályt, mint az érettségizőket, de matematikából, idegen nyelvből és magyarból el tudok képzelni egy-egy (kb. 60 perces) országosan egységes írásbeli vizsgát. Ez a három tárgy elég is lenne. Szóbeli nem kell, mert az csak újabb módot ad a saját tanár szubjektivitására.

Adminisztráció

Orbán Viktor nemrégiben arról beszélt, hogy olyan SZJA adóívet szeretnének, amelyik elfér egyetlen A4-es lapon. Bizony mondom néktek, efféle dezadminisztrálás ráférne a közoktatásra is. Ha csak a saját, osztályfőnökséggel folyton terhelt tanári pályafutásomra gondolok, legalább háromszor annyi adminisztrációt végzek manapság, mint 15 éve. Gyártjuk a papírokat az asztalfiókoknak és az olvasatlan enyészetnek. Minek, kérdem tisztelettel? A kevesebb több lenne; a tanár nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, a gyerekre nyitottabb maradna.

Morális nevelés

Aki tanít, az tudja, hogy nemcsak a társadalomban, de a tanulók között is romlottak a morális állapotok. Ebben az ügyben az iskola is sokat tehetne. A 11. és 12. évfolyamon kötelezővé kéne tenni egy szabadon választható, morális értékeket közvetítő tantárgyat. A szabad választás tárgya lehetne valamelyik vallás hittana, kifejezetten annak erkölcsi tartalmát és üzeneteit szem előtt tartva, de lehetne ateista etika is. A tanítás során kifejezetten fontos lenne, hogy az átadás mellőzze a frontális oktatás módszerét, ehelyett szerepjátékokkal, vagy bármilyen más hatékony módszerrel vonja be a tanulókat az erkölcsi tanulságok leszűrésébe, a következtetések helyes megállapításába.

Itt szeretném megemlíteni, hogy a testnevelés tantárgy óraszámát is célszerű lenne heti 2-ről heti 3-ra emelni, és ezt a plusz 1 órát elsősorban a csapatjátékokra, az együttműködést megkívánó sportokra kéne fordítani. Így két legyet is üthetnénk egy csapásra: több egészség, több csapatszellem és szolidaritás egymás iránt. Test és lélek is nyerne az ügyön.

Előrehozott érettségi

Az előrehozott érettségi nagyszerű találmány, de némiképp túlburjánzott. Két fontos változtatást tennék: 1. Csak az őszi vizsgaidőszakban legyen rá mód ; 2. Csak azok a tanulók vehessenek részt rajta, akik az adott tantárgyat legalább jó eredménnyel zárták.

Ezzel elérnénk, hogy a májusi vizsgaidőszakban nem rombolnák szét egy osztály bensőséges hangulatú vizsgáját a majdnem ugyanolyan számban jelenlévő előérettségizők, s az elnöknek is nagyobb rálátása lenne a vizsgáztatott osztályra, továbbá megszabadulnánk a "kipipálok egy vizsgát kettessel" típusú, gagyi színvonalú írásbeli és szóbeli rettenetektől.

Pedagógus értékelés

Meggyőződésem, hogy a minőségbiztosításban elterjedt elégedettségi mérések tökéletesen megfelelnek a tanárokról alkotott kép hű felvázolásához. Abban a pillanatban, hogy egyfajta objektivizált, táblázatos pontozási rendszerben próbáljuk eldönteni, ki milyen pedagógus, a hibaszázalék jelentősen megnő. A nagyszámú szubjektivitások összegzése sokkal pontosabb képet ad, mint egy vitatható szempontrendszerű, objektívként aposztrofált pontrendszer. Elégedettségmérést lehetne végezni egy adott tanárral kapcsolatban a.) a tanítványai körében, b.) a tanulóinak a szüleinél, c.) a tanár három felettesénél: munkaközösség vezető, területvezető, igazgató.

Továbbképzések

A továbbképzések tekintetében átestünk a ló túloldalára. Olyan sokan vesznek részt (olykor alig hasznos) képzésekben, hogy már az órák tisztességes ellátása is gondot okoz. Nem beszélve a más célokra ésszerűbben is felhasználható költségekről. A magam részéről megszüntetném a mindenkire kötelezően előírt továbbképzések rendszerének jelenlegi formáját. Csak azoknak tenném kötelezővé, akik a pedagógus értékelés eredményeképpen az alsó egyharmadba estek. (Természetesen, ha akarnak, a többiek is mehessenek továbbképzésre, de semmiképpen sem a fenyegetettség hatására.) De nekik sem akárhogyan, hanem kifejezetten célirányosan, tehát az értékelés során feltárt gyengeségeiket javítandó. Ezért a tanár számára szükséges továbbképzés megállapítása a vezető és a tanár konzultációjának eredménye legyen. Üljenek le, egyeztessenek!

Kötelező óraszám

Tudjuk, igen tudjuk, hogy tőlünk nyugatabbra 24 kötelező óra van egy héten. Ám azt is tudjuk, hogy egészen más, jóval kedvezőbb keretfeltételek között. Ezért a mostani 22 órát semmiképpen sem szabad emelni. Viszont megfontolandó, hogy - tekintettel az egyes tárgyak eltérő háttérmunka igényére - differenciáltabban jöjjön ki ez a bizonyos 22 óra átlagosan. El tudnék képzelni egy olyan rendszert, amelyben bizonyos tantárgyak heti kötelező óraszáma 20, másoké 22, míg egy harmadik csoportban 24 lenne. Nem akarom megbántani a testnevelés szakosok érzékeny lelkét, de ők nálam kapásból a 24 órás "kasztba" kerülnének. (Ugye nem kell indokolnom, miért...) Természetesen kidolgozandó egy országos ajánlás, amitől helyileg el lehetne térni indokolt esetben.  

Etikai kódex

Régóta, sokan beszélnek arról, hogy szükség lenne egy mindenki által elfogadható, tanárok számára készült etikai kódex megalkotására. Amitől tartok, az a túlzott terjengősség, a mindent szabályozni akarás. Amondó vagyok, hogy legyen, de csak abban az esetben, ha maximum 3-4 oldalnyi terjedelemben sikerül tömöríteni a lényeget. Ne kérjünk túl sokat, de azt a keveset maximálisan tartsák be a kollégák, illetve kérjék számon az iskolavezetők. Ha rend és viszonylagos etikai fegyelem van a testületekben, akkor jogosan kérjük számon ugyanezt diákjainktól. Nagyon problémás a tanárok egyes iskolán kívüli tevékenységégének etikai megítélése, ezért fontos lenne azokkal kapcsolatban is állást foglalni, tekintettel az utóbbi évek néhány elhíresült botrányára...

Alkalmasság

Bizonyára mindenki ismert már olyan tanárt, aki mentálisan - pontosabban pszichésen - tökéletesen alkalmatlan volt a feladatára. Ő is csak szenved, a diákjai is csak kínlódnak. Ez esetben a páros kínt még az alázat sem enyhíti.  A legjobb az lenne, ha már az egyetemi felvételi keretében megtörténne egyfajta mentális alkalmassági vizsga, de menet közben, az egyetemen is lenne lehetőség az alkalmatlanság feltárására, és emberséges átirányításra úgy, hogy a szerzett vizsgák is hasznosuljanak. Szélsőséges esetekben bizony még a régebb óta regnáló tanárok egyik-másikának alkalmasságát is vizsgálnám. Ne feledjük: lehet, hogy egy ember úgy éli meg, hogy őt meghurcolják, vegzálják, de a másik oldalon gyerekek százainak érdeke feszül szembe!

Pántlikázott pénzek és digitális tábla

A pántlikázott pénzek a korrupció melegágya, és őrületesen illogikus is, hogy miközben a legkorszerűbb elektrotechnikai eszközökkel szerelik föl a falusi kisiskolát, aközben a ronggyá mállott ablakain befütyül a metsző téli szél. Hadd döntsék már el helyben, hogy mire van szükségük, és - tekintettel a válságra, és az abból adódó pénzhiányra - jegeljük átmenetileg (az egyébként jó és hasznos) digitális tábla projektet.

Szegregáció, integráció 

A cigányság oktatással való felzárkóztatása nem mehet a falusi, szorgalmas és jóeszű tanulók rovására. Szó sem lehet arról, hogy valakit a cigány származása miatt szegregáljanak, de arról sem, hogy egy osztályban ne lehessen tanítani és normálisan haladni a tananyaggal, mert néhány antiszociális, tanulmányiban nem haladó, és ezen változtatni nem akaró gyerek szétforgácsolja a tanórákat. A megoldás bonyolult, kényes, de csakis olyan lehet, amelyik mind a cigányság, mind a többségi társadalom érdekeit szem előtt tartja. (Annak kivitatása, hogy ezt hogyan kell/lehet megcsinálni, túlfeszíti ezen poszt kereteit, de ezért találták ki a kommentelési lehetőséget.) 

Orientáció

Úgy gondolom, a szakközépiskolákban az orientációhoz bőven elég heti 4 óra a jelenlegi 6 helyett. A felszabaduló 1-1 órát részint testnevelésre, részint erkölcsi nevelésre szánnám, a fentebb ismertetett elképzelés szerint.

Őszi szünet

El kell gondolkozni azon, hogy az őszi szünet életrehívása hasznosnak bizonyult-e. Mert persze jó dolog minden szünet, gyermek és tanár együtt örvend minden láblógatásnak, de ennek az az ára, hogy nem június 7. táján, hanem június 15. környékén fejezzük be az évet. Aki tanított már, az pontosan tudja, hogy egy átlagos október végi napon többet a fejekbe lehet csenni, mint egy kukameleg júniusi napon.

De vegyük a végzősöket! Ők  úgy 15 éve május 15. környékén kezdték meg az érettségit, és nem volt őszi szünetük. Most május első napjaiban már vizsgáznak, plusz az őszi pausa, s máris 3 hét kieséssel állunk szemben. Sok! (Például csak matematikából ez minimum 12 óra kiesés.)

* * * * *

Amiket leírtam, azok elsősorban középiskolához kapcsolható javaslatok, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezen a területen dolgozom. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy még e témakörben is számtalan más, ésszerű változtatás képzelhető el. De melyek ezek? Te mit gondolsz?

Szívesen venném azt is, ha kapnék olyan kommenteket, melyekben javaslatokat fogalmaztok meg az oktatás más szintjeire nézve is (óvoda, általános iskola, felsőoktatás).

Hát kalandra fel, váltsuk meg a világot, de legalábbis tegyük jobbá a közoktatást!

Bookmark and Share
        · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://agyzaj.blog.hu/api/trackback/id/tr611440667

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Posztdiktatúra az oktatásban 2009.11.17. 15:14:10

Körülnézve a hazai politikai kultúra és civil szféra állapotán, a dahrendorfi jóslat eredeti vérmes reményeim ellenére –  egyre kevésbé mondható pesszimistának. Az első húsz év máris elillant a hatvanból, és a demokratikus...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Azt az Etikai Kódexet mindenesetre hét plusz-minusz kettő egyszerű mondatban, pozitív állításként kellene megfogalmazni, hogy mindenki el tudja olvasni, és megértse. Utána ki is lehetne függeszteni sok-sok helyre.

Akár három is készülhetne, egy a tanároknak, egy a diákoknak, és egy a szülőknek.
Malacka,

ez férfimunka volt!
Jól összeszedted, gratulálok!

Később még jövök, most csak olvastam....
@egyenlítő:

Kedves Egyenlítő!

Én azt hiszem, ilyen sommásan nem oldható meg, de szívesen venném, ha elmondod, mi az a max. 9 egyszerű mondat, ami elég lenne.

Jelentem, a mi házirendünk majdnem 40 oldalas, ezért a 3-4 oldal, amiről beszéltem, szerintem se nem túl hosszú, se nem túl rövid lenne. Ha az ember elkezd elmélkedni a tanáretikáról, nagyon sok minden eszébe jut ám, és egyes esetekben igen kényesek a határok, nagyon nehéz a differenciálás és az egzakt leírás...

Persze, az külön kérdés, h egy etikai kódex megszegésének milyen következményei lehetnének...

Üdv.

Kedves Hölgyi!

Köszi, de azért még találok benne javítanivalót, meg aztán felbuzoghat még akármilyen ötlet is, amit érdemes hozzáfércelni a poszthoz.

Pl. teljesen kihagytam a felsőoktatási felvételi rendszert, annak visszásságait; a fizetős és nemfizetős felsőoktatás közötti átjárhatóságot (tanulmányi eredmény alapján); az általános iskolák problémáiba sem igen látok bele, az óvodákéba pedig egyáltalán se...

Üdv.
Kedves malac69!

Például (egyes szám első személyben, mert ez is fontos):
Tisztelem a tanítványaimat.
Oktató és nevelő munkámat a legjobb tudásom szerint végzem.
...
Az etikai kódexet betartom és betartatom.

és így tovább.

Ezek tiszta, világos, egy szempillantással felmérhető mondatok-gondolatok. 5-9 ilyen mondat egyszerre felfogható, megérthető. Egy-egy konkrét cselekedetről egyértelműen eldönthető, hogy megfelel-e ezeknek a kritériumoknak. Aki ezeket csűri-csavarja, az menjen jogásznak, vagy politikusnak, tantestületben nincs helye.
A következményekről meg annyit, hogy aki megszegi a szabályokat, azt nyivánosan meg kell feddeni, többszöri ismétlődés után pedig el kell távolítani a tantestületből. Ehhez persze megfelelő vezető is kell.
Kedves Egyenlítő!

Hogy lásd, milyen bonyolult ez, mondok egy példát:

azt mondod, h "Tisztelem a tanítványaimat."

elsőre okés, aláírom, de amikor az egyik lecigányozza a másikat, és én dühömben azt mondom, "ne legyél már bunkó, Józsika!", akkor én most megszegtem-e a szabályt, vagy sem.

Persze mondhattam volna azt is, h "Józsika, ilyet nem illendő mondani!", de hát a pillanat heve és a csírájában elfojtás követelménye mégis csak kiszalajtotta a számon a kétes értékű mondatot.

Az a baj az egyszerű mondatokkal, h módot ad a szubjektív értelmezésekre.

Megjegyzem, én csak a politika kapcsán tudnék legalább 8-10 követelményt megfogalmazni, és ez nem is kicsit aktuális a jelenlegi, közéletileg túlfűtött országunkban.

De mondom, én alapjáraton nem vagyok a terjengősség híve.

Üdv.
@malac69 gerinckutató blogkalandor: A szubjektív értelmezésekre bármi módot ad. Jól látható, hogy minél bonyolultabb egy törvény, minél precízebben igyekszik fogalmazni, annál több kibúvót, kifordítási lehetőséget ad. Kell egy közösség (tantestület), ahol egyértelműek a szabályok, és mindenki ugyanazt érti rajta. Ennek kialakulása ekkora méretben lehetséges, de idő és megfelelő vezető kell hozzá. Vannak ilyen iskolák (családok, munkahelyek, stb.) az országban és a világban. Viszont ha ezek a feltételek nem állnak fenn, semmilyen "törvénykönyvvel" sem pótolhatók. Ezt az egész világ igazolja körülöttünk.
Egyébként ajánlom figyelmedbe a "Gordon Ramsay - A konyha ördöge" sorozatot. A Viasaton és a TV Paprikán megy. Sokat lehet tanulni belőle, és nem konyhai recepteket.
Tudom, hogy az oktatás szempontjából rossz oldalról közelítem meg az egészet, de egy olyan társadalmat kéne építeni, ahol a tudásnak lenne értéke és nem a kapcsolatoknak és a gátlástalan Áfa és egyéb csalásnak.
Mert amíg ez nem így van, addig nem érdemes tanulni, és ez visszahat az iskolára.

Egy másik dolog, élt egy japán úriember, bizonyos Morita Akio, aki egy lebombázott országban kezdte (az már msá kérdés, hogy mi volt a bombázás oka), de bemutatja a cége a SONY történetét. A könyvet a 70-80 -as évek beli amerikai japánfóbia ellen írta.

www.antikva.hu/onan/reszletek.jsp?katalogusid=137664

Volt benne egy mondat ami megragadott: a Stanford Egyetemen tartott előadást és azt mondta (1985-ben): a japán végzősök 40%-a mérnök, míg az amerikai végzősök 40%-a jogász.

Nálunk ha jól tudom, de javítsatok ki 5% a műszakiak aránya ma.
Húú, Malac, respect, ez így kora hajnalban nagyon ütős volt! Minden szavaddal egyetértek. Szerencsére elég rég nincs közöm az iskolához, de sokat gondolkodom hasonlókon, hiszen a tanárok kezében van a jövőnk... :-) Éppen ezért én a tanárok presztízsének emelését tartom a legfontosabb és legsürgetőbb feladatnak. Nem elsősorban az anyagiakra gondolok, hanem a társadalmi megítélésre. Nem akarom leírni, hogy kik, milyen eredményekkel mennek tanárnak, főleg, mivel az eredmény pont itt szerintem másodlagos. Az emberi kvalitásokra gondolok. Igenis legyen nehéz bekerülni a tanárképzésbe, legyen - ahogy írtad volt - nagyon komoly szűrő, felőlem akár pszichológiai, pályaalkalmassági tesztekkel. Hogy a szülő elhiggye, jó kezekben lesz a csemetéje, csupa szépre és jóra fogják tanítani az iskolában. Hogy ne ellenségként álljon szembe egymással tanár, diák és szülő, hanem egy hosszútávú projektként kezeljék a dolgot, aminek a végén az output maga a nagybetűs Ember. Persze, ehhez a szülő aktív közreműködése is szükséges - ezt mostanában hajlamosak vagyunk elfeledni. (Pl említetted a házirendet: be tudjátok tartani?)
Eh, asszem ebből a szempontból idealista vagyok, és sokat romboltam a cinikus kisa képen...
Szép napot mindenkineK!
Csak nagyon rohanva, s csak egy-két részlet egyelőre:

Nem tudom, mennyire alkalmas egy pszichológiai teszt megírása arra, hogy kiszűrje az alkalmatlanokat....
Valahogy nem bízom ezekben a pontozható izékben...( már ha pontozásos egy ilyen)
Például azért nem, mert az ember személyisége, a felvételi idején, azaz 18 éves korban, még eléggé képlékeny. Sztem évek, hosszú évek százféle tapasztalata kell ahhoz, hogy ne csak szakmailag, de mentálisan, érzelmileg is felkészült tanár álljon a katedrán.
Az egyetemen, főiskolán töltött időszak kevés erre, az ottani megmérettetés a nagybetűs ÉLEThez képest, csak kispályás kaland...
De persze el kell kezdeni egyszer, s hogy ki - hová jut el az idők során, az nem csak saját akarásán, elhivatottságán, alkalmasságán múlik, de sok mindentől még...
Tőlünk türelmet érdemelnek mindenképp...!

A tanári pálya kontraszelekciója már rég beindult egyébként...
Az utóbbi években viszont sikerült annyira leamortizálni presztizsét, hogy ma már a gyengék sem a tanárképzők felé tolakodnak elsősorban, csak hogy legyen egy diplomájuk, mennek inkább nevesincs műszakiakra.

A nívó fellendítése - Kisának teljesen igaza van - egyedül a pálya elismerésének visszaállításában rejlik.
Ahhoz meg alapból egy más mentalitás kell a mindenkori kormányok részéről, és jó sok pénz!( azért ne hanyagoljuk el ennek a jelentőségét!)

Más.

8. után, én bizony kőkemény felvételi vizsgát tettem, hogy bekerülhessek egy elit gimnáziumba.
Ott nem fordulhatott elő, hogy jött valaki kettessel, és milyen érdekes, feljavított. Az ellenkezője pedig csak akkor, ha hozta a jó jegyeit, és megfelelt a felvételin is, csak épp lusta dög volt később tanulni!
Azért ezt még nem lehetett hívni elitképzésnek, egyszerű, ésszerű szelekciónak inkább.
Mert a gyengébbeknek, akik nem törték magukat általánosban, és remény sem volt arra, hogy valaha is fogják majd, volt lehetőségük egy kisebb követelményszintnek megfelelni, ha akarták.
Ui. akkor még voltak gimnáziumoktól elkülönített szakközépiskolák, szakmunkásképzők!
Tehát mindenki megtalálhatta a helyét.
Hová lettek ezek?
A szakmunkásképzők úgy tűntek el, mint fény a fekete likban....

Ezt a kérdést nem vetetted fel Malacka, pedig fontos része lehet egy ilyen javaslatcsomagnak....
Épp most beszéltek a Kossuthon a természettudomány - szakos tanárok hiányáról.
Egy fizika tanár azt ecsetelte, hogy kész káosz van a tantervek körül, mivel 13, azaz tizenhárom van forgalomban!

Aztán szóba jött az oktatás színvonalának erősítése is.
Meg hogy közelebb vinni a diáksághoz a természettudományokat, mondtak egy példát is erre:
az egyik helyen a rágógumi nyúlékonyságának vizsgálata volt a diákok feladata:)
[Hát ha így tanulják meg a szakítószilárdságot, akkor így!:)]

A riport után arra jutottam, nem kell itt feltalálni a spanyolviaszt, ölég csak Öveges professzor ősrégi sorozatát levetíteni, a legízesebben Ő tudta előadni, diákközelivé tenni a fizikát!:)
@Corry:

Kedves Corry, tökéletesen egyetértek azzal, h vissza kell adni a tudás becsületét, mert egy motivált gyerekkel szárnyal a tanár, míg egy motiválatlannal legfeljebb szart nyal (bocs!).

De ne csak a tudás presztizsét adjuk vissza, hanem a tanári pályáét is. Ha ez nem történik meg, 10 év múlva meg lehet nézni, kik lesznek a pályán. Már most is mérhetetlen gagyi a színvonal a tanárképzőkön (tisztelet a kivételnek), ahogy azt hallom az ott oktató ismerőseimtől...

"a japán végzősök 40%-a mérnök, míg az amerikai végzősök 40%-a jogász."

Szívemből szóltál okosan! Az elmúlt évek liberális oktatáspolitikája sajnos súlyosan károsította a fizika és kémia oktatást. Rengeteg órát vontak el, és ami a legfájóbb: a műszaki szakközépiskolákban is!

Üdv.
-------------------------

@kisa:

Kedves Kisa, és is maximálisan egyetértek, de némi ellentmondást fölfedezni véltem:

1. "Igenis legyen nehéz bekerülni a tanárképzésbe,"
2. "a tanárok presztízsének emelését tartom a legfontosabb és legsürgetőbb feladatnak. Nem elsősorban az anyagiakra gondolok, hanem a társadalmi megítélésre."

A helyzet az, h a presztizs csak akkor nőhet, ha anyagi megbecsülés is van, illetve a tanári pálya egy komoly életpálya lehetőségként jelenik meg az emberekben, ahol anyagilag is jól boldogul az ember, és nem a középréteg alja és az alsó réteg teteje között imbolyog.
Nem tudnak szigorítani a felvételin, ha nincs elég jelentkező. Elég jelentkező, és elég jó színvonalú jelentkező viszont csak akkor lesz, ha a pálya anyagilag megbecsült lesz. Ráadásul csak akkor lehet lelkes, etikus, türelmes, diákbarát, estébé viselkedést elvárni, ha a tanár nem kényszerül arra, h szőlészettel, kertészkedéssel, maszekolással egészítse ki a jövedelmét, hanem rendesen megél a munkahelyen megkeresett fizetéséből.

Alulfizetett emberekkel szemben magas elvárást támasztani lehet, de kb. olyan, mint focikapu hálóval lepkét fogni.

Üdv.
Malacka, én max. kiegészíteni akartalak, a tanári pálya presztízsének erősítésével a legmesszebb menőkig egyet kell, hogy értsek, már csak azért is, mert jó tíz évvel ezelőtt félig kollegák voltunk. A japán dolgot pedig a Morita Akio mondta:-) aki tényleg egy okos ember volt, a könyv 198x ben jelent meg, de most újraolvasva is élmény volt.

Csatlakoznom kell a Hölgyihez a szakoktatás helyzetét is én is kritikusnak tartom, itt még az a veszély is fennáll, hogy nem azt oktatják a gyereknek amire szüksége lenne, hanem amit a tanerő tud, itt és a felsőfokú intézményekben szükséges lenne, de nagyon a gyakornoki pozíciókra. Ez pl. a németeknél kötelező és csinálják is.
Malacka ez nagyon jól sikerült, csaknem 100%-ban egyerértek az ötletekkel, nem szeretnél okt. min lenni?.
Egyet nem értés:1. Orintáció helyett szakmacsoportos alapozás van a mi szakközepünkben, sajna egy kretén fővárosi tanterv szerint, az alap ötlet jó lenne, de a kivitelezés rémes. 2. Már múltkoriban se értettem mi a bajod az előrehozott érettségivel, éz a bensőséges hangulatot, na ezt nem értettem .
3. A szakoktatás drága dolog, anyag, energia, gépek , jó szakember kelllene, és hát sokszor nincs , legalábbis ahol én belelátok ebbe a szeletébe az oktatásnak.
@hölgyválasz:

Kedves Hölgyi!

A pszichológiai alkalmasságot nemcsak tesztekkel, de beszélgetésekkel is lehetne szűrni. Természetesen csak azokat kéne kiejteni, akiknek menthetetlen, javíthatatlan adottságuk (illetve annak hiátusa) van. Volt már olyan tanítványom, aki tanárnak ment, és én tudtam előre, h óriási kudarc lesz. Igazam volt, mert évekkel később hallottam, h elvégezve az egyetemet elment tanítani, és bizony totális káosz állt elő az óráin, súlyos konfliktusokba került a gyerekekkel, el is kellett hagynia egymás után két sulit. Utolsó hírem, h munkanélküli...

Jut eszembe Öveges emlegetéséről: sajnos nálunk elég rosszak a kísérletezés feltételei, de egy videó kivetítővel olyan szuper kísérleteket is be lehetne mutatni, amiket még egy jó felszereltségű laborban sem. Az élő kísérletek mellett erősen látom a létjogosultságát a videóbemutatóknak is.

@IZs:

Kedves IZS!

Igazad van, szakmai alapozónak hívják, de persze, mivel szakmát nem ad négy év után, mégiscsak nem több, mint afféle orientálás, ami időnként sajnos dezorientáláshoz vezet, midőn a gyerek csak ebből a tárgyból bukik, és elmegy a kedve az egésztől...

Az előrehozott érettségi kifejezetten jó és üdvös találmány, de nem tudok egyetérteni azzal, h belekavarna egy osztály érettségijébe. A tavaly végzett osztályom emiatt érettségizett 4 napon keresztül a kukamelegben. Ráadásul mind a megnyitó, mind a lezáró ünnepélyes esemény maga a katasztrófa volt, alig fértek be majd 60-an, és egyáltalán nem érezhette magáénak az osztályom a vizsgabizottságot, és úgy általában is, az egész eseményt. Ráadásul az előrehozott érettségizők jelenléte azt is üzeni, h az érettségi nem feltétlenül a 4 év nagy súlyú, jelentőségteljes lezárása.
Tehát jó dolog az előrehozott, de oldják meg az őszi vizsgaidőszakban! (Természetesen nem úgy, h az iskola vezetősége szembemegy az országos szabályozással, hanem törvényesen.)

A 3. pontoddal egyetértek, de az mire is ment?
Viszont, ha már szakoktatás, akkor nekem nagyon hiányzik az, h az érettségizett tanulók közül (3-4 közötti átlag) többen menjenek szakmára: villanyszerelő, fűtésszerelő, hőszigeteléskivitelező, stb...
Ugyanis nagy gondnak látom, h manapság csak a leggagyibb tanulókból lesznek szakmunkások, akik aztán nem képesek az önálló vállalkozás beindítására, mert képtelenek átlátni annak adminisztrációját. Gond az is, h sokszor rettenetesen hiányzik a kreativitás minimuma is a szakitól, akit az ember a házába hív ilyen-olyan munkálatok végett Komolyan, néha kész rettegést él át az ember egy-egy fiatal burkoló vagy kőműves tevékenysége láttán, mikor a házát rendezgetik.
Egyébként, ha lenne eszük a szülőknek, rájöhetnének, h többre megy a gyerek azzal, ha van neki egy keresett szakmája, és hozzá érettségije, vállalkozáshoz szerzett kompetenciája (ilyet is kéne tanítani): kommunikációs készség, adminisztrációs készség, kreativitás, stb..., mintha vmi gagyi diplomával szaladgálna a nagyvilágban munka után.

Üdv.
@malac69 gerinckutató blogkalandor: "az érettségizett tanulók közül (3-4 közötti átlag) többen menjenek szakmára"

Ez így nem fog menni (már ma sem megy). A "kézműves" szakmák tanulását szerintem lényegesen korábban kell kezdeni. Képzeld el, hogy elviszed a 3 éves gyereked úszni, de azzal küldenek el, hogy gyertek vissza majd érettségi után. Vagy "Sosem lesz belőled világhírű zongoraművész, ha megbuksz fizikából, vagy földrajzból!". Szerintem ezeknek a készségeknek a fejlesztését késő felnőttkorban elkezdeni. Azt ezt gátló "sorompók" ekkorra már lecsukódnak az agyban (hasonlóan, mint pl. a nyelvtanulásé).

"sokszor rettenetesen hiányzik a kreativitás minimuma is a szakitól": A sikeres vállalkozáshoz (még ha egyszemélyes is) kell a "vállalkozó" (aki kitalálja, ő a kreatív), a "szakember" (aki megcsinálja), a "menedzser", aki irányítja, megszervezi. Ezek a tulajdonságok nagyon ritkán találhatóak meg egy személyben.
ha én lennék...
jó sok gondolatom lett az itt elolvasottaktól, de most csak, engem elég régóta foglakoztató dolgot irnék le, ami miatt mindig csak utálkozást kapok(szerintem itt is):
miért is kell nyáron 11 hétre elereszteni a gyerkőcöket? Tudom, ki a fenének van kedve nyáron a dög hőségben még nyúzni a gyerekeket, de máshonnan is közelithető a dolog: már októberben sirtak nekem a t. pedagógusok, hogy nem tudják leadni a tananyagot...nincs elég idő semmire...stb, mindig a készségfejlesztő órák maradtak el ú.m. ének, rajz, technika, testnevelés. Erre mondom én azt, hogy az utolsó hetekben, amikor már csak nyűg a suli, meleg is van, úgysem lehet tanitani, lehetne behozni az elmaradt bulitárgyakat kézmúveskedéssel, zenével foglalkoztatni a gyerekeket, mintegy megerősitve az év közben tanultakat. Lehetne kisérleteket végezni, vagy ha pl. az ókorról tanultak, eljátszani az akkori életet: mit, hogyan csináltak, agyagtáblát csinálni, találjanak ki valamilyen ékirást maguknak, rajzoljanak hieroglifát...stb. Szerintem ezt is a suliban kellene a gyerekeknek csinálni, nem mindenféle fizetős táborokban. Mert érdekes módon a napközis tábor unalomba fullad, ellenben ha a tanárok fizetős napközis tábort csinálnak, akkor csudaklassz ötleteik vannak lefoglalni a gyerekeket.
És mégegyszer: túl hosszú a nyári szünet, 11 hét alatt "minden" kihullik a kicsi fejekből, lehet a szeptembert arra használni, hogy visszatöltsenek valamennyit az addig tanultakból, de adig sem lehet tovább lépni:(
Röviden csak ennyi. Lenne más is, de most nincs időm tovább irni
Ui: bocs, de nincs hosszú i a billntyűzetemen :)
'Könnyű nektek ennyi hátrányos gyermekkel'
A hejőkeresztúri igazgatónő az év legkreatívabb pedagógusa
nol.hu/archivum/20091123-_quot_konnyu_nektek_ennyi_hatranyos_gyermekkel_quot_
@makrancoskata: Kedves Kata, te is beleestél abba a hibába, hogy nem számolsz bizonyos, a tanárok által teendő dolgokkal, akkor, amikor a kölkök már rég nyaralnak. Ugyanis a legtöbb iskolában június közepéig-végéig még érettségiztetnek, augusztus 20 körül pedig már készülnek a következő tanévre, pótvizsgáztatnak, satöbbi. Ha kiszámolod, akkor ez a szünet a tanároknak csak 6-8 hét. És isten őrizz attól, hogy visszatérjenek a boldog komcsi idők, amikor a tanároknak nyáron _kötelező_ volt táboroztatni! És hát ne akarjuk már a teljes gyereknevelést az iskola nyakába varrni, valahol a szülőknek is legyen már muszáj foglalkozniuk a saját kölkeikkel!
@malac69 gerinckutató blogkalandor: Malac, én nem azt írtam, hogy anyagi elismerés ne járjon a tanároknak, csak annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy szerintem a presztízs nem elsősorban pénzfüggő kellene, hogx legyen. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, ilyen értelemben én nem látok ellentmondást. Az egyetemeket illetően nyilván vonzóbbak azok a szakok, ahol jók a kereseti lehetőségek, de szerintem ezek a szakok már így is túlnépesedtek, mindenki közgazda meg jogász meg médiaszakember akar lenni. Előbb utóbb aztán ezek a munkakörök leértékelődnek. Remélem. És hiányszalma lesz jó mérnök - már most is az -, pedagogosz, miáltal ezek felértékelődnek. Én ebben bízom erősen.
@kisa:

(Most csak erre, mert rohanásban vagyok...)

Szóval, az úgy van, h ameddig nincs anyagi megbecsülés, addig sztem illúzió azt hinni, h vannak egyéb lehetőségeink a tanári pálya presztizsének helyreállítására. Tehát az anyagi megbecsülés egy egy nélkülözhetetlen premissza, amire aztán lehet építeni a többit, ugyanis ha van pénz és anyagi jövő a pályán, akkor lesz bőven jelentkező az egyetemeken, és később a végzettek sem hagyják el a pályát, tehát mind az egyetemek, mind az iskolák válogathatnak, szelektálhatnak kedvükre. Ez a minőség megteremtésének titka, mert amíg lasszóval kell fogni egy mat-fizest, addig nem lehet vele szemben különösebb követelményt támasztani sem az egyetemi felvételin, sem később, az elhelyezkedés során.

Üdv.
kisa
persze, a tanároknak sok dolguk van a szünetben, törödjön a szülő a kölykével, de hol látsz te olyan szülőt, aki 11 hétre simán megoldja agyerek elhelyezését stb. de nekem nem is ez a gondom (valahogy én is megoldom),
DE a 11 hét kiesés a képzésből- na az a sok!
Csak egy röpke javaslat, így a szalagavató szezon után: plusz tesióra helyett állítsák vissza a tánc- és illemtan órán. Minimum egy évig, de inkább kettő.
@Aszusz:

Ja. Hát ez is egy megoldás, csakhogy akkor lenne nagyon sok punnyadt, kövér, de illedelmes fiatalember és ifjú csajszi!:o))
Ma voltam szülőin egy jónevű gimiben. Még most is a hatása alatt vagyok.
Hát kedves Malac, nincs könnyű dolgotok, őszinte részvétem. Ha ez van a jónevű oskolában, akkor mi van másutt?

Egyben szeretnék gratulálni a liberós oktatási tótumfaktumoknak, mert ilyen alaposan és jól elcseszni valamit eléggé nehéz dolog, de nekik sikerült...

Egyben itt és most szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni a nem megnevezett, jónevű gimnázium tanárainak, mert minden elismerésem, ahogy helytállnak.
Kicsit fáradt vagyok és dühös, ezért csak a biztonság kedvéért, az iskola tanárainak tényleg komolyan gondoltam az elismerésemet.
@Corry:
És akkor jön a szülő (tisztelet a kivételnek), és azt mondja:
higgye el tanárúr, én sem tudok mit csinálni a gyerekkel.

És ez még a jobbik eset, mert a rosszabbikban még le is cseszi az iskola tanárait, hogy mer hát ők annyira fafejek, képtelenek rugalmasan alkalmazkodni a mai gyerekekhez...

Természetesen tisztelet a kivételeknek - köztük neked -, ami ez esetben nem is kevés!

Üdv.
Nocsak, a Mádi-ügy oktatási verziója:

"Cser-Palkovics: Sió László magánvéleményét mondta el a pedagógusokat minősítő rendszerről és az alkalmatlan pedagógusok elbocsátásáról.

A Fidesz oktatási kabinetvezetője a Népszavának azt nyilatkozta: a Fidesz minősítési rendszert vezetne be a pedagógusoknak, és aki ebben az osztályozásban alkalmatlannak bizonyul, azt el kell bocsátani. Sió László azt is hozzátette: oktatási terveik nagyjából összhangban vannak a Sólyom László által életre hívott Bölcsek Tanácsa reformjavaslataival, melyek között az alkalmatlannak ítélt tanárok fokozatos elbocsátása is szerepel.

Cser-Palkovics András, helyettes Fidesz-szóvivő reagált Sió kijelentésére: „Sió László oktatási szakértő a magánvéleményét mondta el a Népszavának, az nem tekintendő hivatalos Fidesz-álláspontnak” - tudatta a szóvivő."
Ezt a lúzerséget!
De most komolyan...Mi a fenéért aktivizálják magukat ezek a választás előtt olyan kérdésekben, amit bőven ráér taglalni, választás után?!

Így nem más, mint hebrencskedés.
És megint jön a kényszeres tagadás, ugye?
Mire jó az ilyen?!
F@**kalapok...
@hölgyválasz:
Hölgyi, jól értelek? A fidesz ráér elmondani a terveit a választások után? Ha az mszp nem bontja ki az igazságot választás előtt, az meg rohadékság? Legalábbis ezt hallottuk 2006-ban rerngeteget...
@kisa:
A két dolog között azért egy cseppnyi különbség van.
Az MSZP azt az állapotot halgatta el és másította meg, amibe 4 év kormányzás után vitte az országot. Ezek tények.
Most egy fideszes ötletrohamot kapott nyilvánosan. Ezek szándékok, amelyet még nem vitattak meg kellőképpen zárt körben.

A kettő nem ugyanaz.
Bocsánat, de nem pusztán azzal volt baj, h nem bontotta ki az igazság összes részletét, hanem az, h a "költségvetés köszöni szépen, jól van", aztán "ma erős a gazdaság és nagy a jólét", stb... azaz elhitette, h jól állunk. Aztán lehazugozta Orbánt, mert azt mondta, a szocik receptdíjat akarnak bevezetni, letagadta a tandíjat is, eltitkolták a negyedéves hiányprognózist "nehogy megzavarják a választókat", stb....

Tehát azt mondta, minden OK, nem lesz semmi megszorítás, aztán kiderült hogy semmi sem oké, és nagy megszorítás lesz. Jaaaa, és törvénybe iktatott 2005. végén 5 éves adócsökkentési programot, aztán nyertek, és eltörölték.

Hadd ne folytassam.

Ámde: itt arról kéne beszélni, h kell-e nagyobb keménység a bullshit tanárokkal szemben, vagy csak egészen törvénysértő esetben merjük továbbra is kirúgni a tanárt?
@malac69 nemigazországi hisztidetektor (centi=65):

Még egy mondat az MSZP-ről, de most nem a mostaniról, hanem az 1995-ösről. Akkor emlékezzen mindenki vissza egy kis időbe telt mire kiderült, hogy Horn Gyula lesz a kormányfő, mert azt is titokban tartották, vagy legalábbis nem volt hivatalosan bejelentve a dolog.

Malac, a bullshit tanárokkal való bánásmód így külön elszakítva mindentől, számomra nem értelmezhető. Ha jobb iskolát szeretnénk és ennek neki is állunk, prioritást és pénzt is adunk, stb. akkor egy ilyen _csomag_ része lehet a bullshit tanárok kiebrudalása.
Fontos lenne, hogy komoly, megalapozott továbbtanulási tájékoztatás legyen, ne csak pár alkalom az érettségi elött. Nem olyan, ahol az egyetemek jönnek, és bemutatkoznak, hanem ahol az alternatív, egyetemen kívüli továbbtanulási lehetőségeket mutatnák be. Mert ameddig a továbbtanulás egyenlő az egyetemi, főiskolai oktatással, addig csak a büfészakos diplomás munkanélkülieket gyártjuk, miközben a komoly, korszerű tudást igénylő szakmákból (mint a heggesztő, esztergályos, stb...) hiány van. És csodálkozunk, hogy van százezer betöltetlen állás, miközben 11% a munkanélküliség.

A 17-18 éves emberek vagy szarnak a továbbtanulásra, és nem lesz belőlök semmi, vagy a szülői nyomásra egyetemre, főiskolára mennek és szaporítják a diplomás munkanélküliek számát. Olyan nincs (vagy nagyon kevés) hogy egy gimnáziumi érettségi után valaki szakmát tanuljon. Max beül valami kéthónapos alibiképzésre, amia csak azért működik, hogy a szakképzési támogatásokat lehívhassa az az oktatási intézmény, ami tartja.
@loláb:

Kedves Lóláb!

Teljesen egyetértek veled: ha az én gyerekem középiskolában 3-as és 4-es közötti eredményekkel végezne - főképpen, ha fiú -, akkor én nem abban támogatnám, h valamelyik bűfétanszéken szerezzen egy semmitérő dioplomaszerű papírt, hanem legyen egy prosperáló szakmája, ugyanis tudom az életből, h ahhoz, h valaki eredményesen vállalkozzon valamilyen szakmában, ahhoz fontos a kreativitás, a jó beszélőke, a jó adminisztrációs készség, a jogszabályokban való kiigazodás, stb... és én úgy gondolom, akinek van egy tisztességes, de nem éppen kiváló gimis eredménye, az jobban jár a szakmával. Előnye lesz sok szempontból azokkal szemben, akik alacsonyabb fokon képeződtek általános ismeretekből (magyar, matematika, informatika, fizika, etc...)

Szerintem nagyszerű élmény, ha a kőművesem nemcsak téglát bír rakni, hanem meg lehet vele értelmesen beszélni kisebb kreatív cuccokat. Az is biztonságot ad nekem, megrendelőnek, ha a villanyszerelőmön látszik, h a történet fizikájával is képben van, a kozmetikusomnál meg érzem a mögöttes kémiatudást.

Nem akarom túlragozni, azt hiszem érthető, amiről beszélek.

Üdv.