Nos, végre eljött az idő, hogy ne csak azt mondjuk el, mi a rossz abban, amit a balliberális oktatáspolitika létrehozott hosszú-hosszú regnálása alatt, hanem azt is fölvessük (a teljesség igénye nélkül), merre tovább, hogyan jöhet el a kibontakozás, mi lehet a kilábalás néhány (általam fontosnak tartott) lépése az elkövetkezendő új érában.
Részletes indoklásokat senki ne várjon tőlem, de szívesen érvelek bármelyik ötletem mellet a kommentfolyam keretében.
Kimenő vizsga 8.-ban
Véleményem szerint tarthatatlan állapot, hogy az általános iskolai jegyek összehasonlíthatatlanok, mert túlságosan iskola- és tanárfüggők. Azért azok, mert nincs mihez igazodniuk a kollégáknak. Előfordul, hogy az egyik iskolából elégségessel jövő gyerek közepessel végzi a középiskolát, míg egy másik, amelyik jót kapott, bukdácsolva evickél el a 12. évfolyam végéig. Osztályozás szempontjából kiváló igazodási mérce lehetne egy központilag levezényelt vizsga. Természetesen nem kell egy olyan stresszes vizsgának kitenni ezt a korosztályt, mint az érettségizőket, de matematikából, idegen nyelvből és magyarból el tudok képzelni egy-egy (kb. 60 perces) országosan egységes írásbeli vizsgát. Ez a három tárgy elég is lenne. Szóbeli nem kell, mert az csak újabb módot ad a saját tanár szubjektivitására.
Adminisztráció
Orbán Viktor nemrégiben arról beszélt, hogy olyan SZJA adóívet szeretnének, amelyik elfér egyetlen A4-es lapon. Bizony mondom néktek, efféle dezadminisztrálás ráférne a közoktatásra is. Ha csak a saját, osztályfőnökséggel folyton terhelt tanári pályafutásomra gondolok, legalább háromszor annyi adminisztrációt végzek manapság, mint 15 éve. Gyártjuk a papírokat az asztalfiókoknak és az olvasatlan enyészetnek. Minek, kérdem tisztelettel? A kevesebb több lenne; a tanár nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, a gyerekre nyitottabb maradna.
Morális nevelés
Aki tanít, az tudja, hogy nemcsak a társadalomban, de a tanulók között is romlottak a morális állapotok. Ebben az ügyben az iskola is sokat tehetne. A 11. és 12. évfolyamon kötelezővé kéne tenni egy szabadon választható, morális értékeket közvetítő tantárgyat. A szabad választás tárgya lehetne valamelyik vallás hittana, kifejezetten annak erkölcsi tartalmát és üzeneteit szem előtt tartva, de lehetne ateista etika is. A tanítás során kifejezetten fontos lenne, hogy az átadás mellőzze a frontális oktatás módszerét, ehelyett szerepjátékokkal, vagy bármilyen más hatékony módszerrel vonja be a tanulókat az erkölcsi tanulságok leszűrésébe, a következtetések helyes megállapításába.
Itt szeretném megemlíteni, hogy a testnevelés tantárgy óraszámát is célszerű lenne heti 2-ről heti 3-ra emelni, és ezt a plusz 1 órát elsősorban a csapatjátékokra, az együttműködést megkívánó sportokra kéne fordítani. Így két legyet is üthetnénk egy csapásra: több egészség, több csapatszellem és szolidaritás egymás iránt. Test és lélek is nyerne az ügyön.
Előrehozott érettségi
Az előrehozott érettségi nagyszerű találmány, de némiképp túlburjánzott. Két fontos változtatást tennék: 1. Csak az őszi vizsgaidőszakban legyen rá mód ; 2. Csak azok a tanulók vehessenek részt rajta, akik az adott tantárgyat legalább jó eredménnyel zárták.
Ezzel elérnénk, hogy a májusi vizsgaidőszakban nem rombolnák szét egy osztály bensőséges hangulatú vizsgáját a majdnem ugyanolyan számban jelenlévő előérettségizők, s az elnöknek is nagyobb rálátása lenne a vizsgáztatott osztályra, továbbá megszabadulnánk a "kipipálok egy vizsgát kettessel" típusú, gagyi színvonalú írásbeli és szóbeli rettenetektől.
Pedagógus értékelés
Meggyőződésem, hogy a minőségbiztosításban elterjedt elégedettségi mérések tökéletesen megfelelnek a tanárokról alkotott kép hű felvázolásához. Abban a pillanatban, hogy egyfajta objektivizált, táblázatos pontozási rendszerben próbáljuk eldönteni, ki milyen pedagógus, a hibaszázalék jelentősen megnő. A nagyszámú szubjektivitások összegzése sokkal pontosabb képet ad, mint egy vitatható szempontrendszerű, objektívként aposztrofált pontrendszer. Elégedettségmérést lehetne végezni egy adott tanárral kapcsolatban a.) a tanítványai körében, b.) a tanulóinak a szüleinél, c.) a tanár három felettesénél: munkaközösség vezető, területvezető, igazgató.
Továbbképzések
A továbbképzések tekintetében átestünk a ló túloldalára. Olyan sokan vesznek részt (olykor alig hasznos) képzésekben, hogy már az órák tisztességes ellátása is gondot okoz. Nem beszélve a más célokra ésszerűbben is felhasználható költségekről. A magam részéről megszüntetném a mindenkire kötelezően előírt továbbképzések rendszerének jelenlegi formáját. Csak azoknak tenném kötelezővé, akik a pedagógus értékelés eredményeképpen az alsó egyharmadba estek. (Természetesen, ha akarnak, a többiek is mehessenek továbbképzésre, de semmiképpen sem a fenyegetettség hatására.) De nekik sem akárhogyan, hanem kifejezetten célirányosan, tehát az értékelés során feltárt gyengeségeiket javítandó. Ezért a tanár számára szükséges továbbképzés megállapítása a vezető és a tanár konzultációjának eredménye legyen. Üljenek le, egyeztessenek!
Kötelező óraszám
Tudjuk, igen tudjuk, hogy tőlünk nyugatabbra 24 kötelező óra van egy héten. Ám azt is tudjuk, hogy egészen más, jóval kedvezőbb keretfeltételek között. Ezért a mostani 22 órát semmiképpen sem szabad emelni. Viszont megfontolandó, hogy - tekintettel az egyes tárgyak eltérő háttérmunka igényére - differenciáltabban jöjjön ki ez a bizonyos 22 óra átlagosan. El tudnék képzelni egy olyan rendszert, amelyben bizonyos tantárgyak heti kötelező óraszáma 20, másoké 22, míg egy harmadik csoportban 24 lenne. Nem akarom megbántani a testnevelés szakosok érzékeny lelkét, de ők nálam kapásból a 24 órás "kasztba" kerülnének. (Ugye nem kell indokolnom, miért...) Természetesen kidolgozandó egy országos ajánlás, amitől helyileg el lehetne térni indokolt esetben.
Etikai kódex
Régóta, sokan beszélnek arról, hogy szükség lenne egy mindenki által elfogadható, tanárok számára készült etikai kódex megalkotására. Amitől tartok, az a túlzott terjengősség, a mindent szabályozni akarás. Amondó vagyok, hogy legyen, de csak abban az esetben, ha maximum 3-4 oldalnyi terjedelemben sikerül tömöríteni a lényeget. Ne kérjünk túl sokat, de azt a keveset maximálisan tartsák be a kollégák, illetve kérjék számon az iskolavezetők. Ha rend és viszonylagos etikai fegyelem van a testületekben, akkor jogosan kérjük számon ugyanezt diákjainktól. Nagyon problémás a tanárok egyes iskolán kívüli tevékenységégének etikai megítélése, ezért fontos lenne azokkal kapcsolatban is állást foglalni, tekintettel az utóbbi évek néhány elhíresült botrányára...
Alkalmasság
Bizonyára mindenki ismert már olyan tanárt, aki mentálisan - pontosabban pszichésen - tökéletesen alkalmatlan volt a feladatára. Ő is csak szenved, a diákjai is csak kínlódnak. Ez esetben a páros kínt még az alázat sem enyhíti. A legjobb az lenne, ha már az egyetemi felvételi keretében megtörténne egyfajta mentális alkalmassági vizsga, de menet közben, az egyetemen is lenne lehetőség az alkalmatlanság feltárására, és emberséges átirányításra úgy, hogy a szerzett vizsgák is hasznosuljanak. Szélsőséges esetekben bizony még a régebb óta regnáló tanárok egyik-másikának alkalmasságát is vizsgálnám. Ne feledjük: lehet, hogy egy ember úgy éli meg, hogy őt meghurcolják, vegzálják, de a másik oldalon gyerekek százainak érdeke feszül szembe!
Pántlikázott pénzek és digitális tábla
A pántlikázott pénzek a korrupció melegágya, és őrületesen illogikus is, hogy miközben a legkorszerűbb elektrotechnikai eszközökkel szerelik föl a falusi kisiskolát, aközben a ronggyá mállott ablakain befütyül a metsző téli szél. Hadd döntsék már el helyben, hogy mire van szükségük, és - tekintettel a válságra, és az abból adódó pénzhiányra - jegeljük átmenetileg (az egyébként jó és hasznos) digitális tábla projektet.
Szegregáció, integráció
A cigányság oktatással való felzárkóztatása nem mehet a falusi, szorgalmas és jóeszű tanulók rovására. Szó sem lehet arról, hogy valakit a cigány származása miatt szegregáljanak, de arról sem, hogy egy osztályban ne lehessen tanítani és normálisan haladni a tananyaggal, mert néhány antiszociális, tanulmányiban nem haladó, és ezen változtatni nem akaró gyerek szétforgácsolja a tanórákat. A megoldás bonyolult, kényes, de csakis olyan lehet, amelyik mind a cigányság, mind a többségi társadalom érdekeit szem előtt tartja. (Annak kivitatása, hogy ezt hogyan kell/lehet megcsinálni, túlfeszíti ezen poszt kereteit, de ezért találták ki a kommentelési lehetőséget.)
Orientáció
Úgy gondolom, a szakközépiskolákban az orientációhoz bőven elég heti 4 óra a jelenlegi 6 helyett. A felszabaduló 1-1 órát részint testnevelésre, részint erkölcsi nevelésre szánnám, a fentebb ismertetett elképzelés szerint.
Őszi szünet
El kell gondolkozni azon, hogy az őszi szünet életrehívása hasznosnak bizonyult-e. Mert persze jó dolog minden szünet, gyermek és tanár együtt örvend minden láblógatásnak, de ennek az az ára, hogy nem június 7. táján, hanem június 15. környékén fejezzük be az évet. Aki tanított már, az pontosan tudja, hogy egy átlagos október végi napon többet a fejekbe lehet csenni, mint egy kukameleg júniusi napon.
De vegyük a végzősöket! Ők úgy 15 éve május 15. környékén kezdték meg az érettségit, és nem volt őszi szünetük. Most május első napjaiban már vizsgáznak, plusz az őszi pausa, s máris 3 hét kieséssel állunk szemben. Sok! (Például csak matematikából ez minimum 12 óra kiesés.)
* * * * *
Amiket leírtam, azok elsősorban középiskolához kapcsolható javaslatok, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezen a területen dolgozom. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy még e témakörben is számtalan más, ésszerű változtatás képzelhető el. De melyek ezek? Te mit gondolsz?
Szívesen venném azt is, ha kapnék olyan kommenteket, melyekben javaslatokat fogalmaztok meg az oktatás más szintjeire nézve is (óvoda, általános iskola, felsőoktatás).
Hát kalandra fel, váltsuk meg a világot, de legalábbis tegyük jobbá a közoktatást!
utolsó 3 hsz